Helyi forrásokra hivatkozva cikkek jelentek meg a közelmúltban arról, hogy a Vajdaságban sorra tűnnek el a magyar nyelvű feliratok a helységnévtáblákról. Az ezzel kapcsolatos híreket a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szinte azonnal cáfolta arra hivatkozva, hogy gyakran összekeverik a helységnév- és az útjelző táblákat. A témáról, valamint a szerbiai magyar kisebbség jogairól Palusek Eriket, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodájának főtanácsadóját kérdeztük.
A vajdasági helység- és településnév-táblákon továbbra is szerepelnek a magyar nyelvű feliratok – jelentette ki Palusek Erik. A NKE kutatója emlékeztetett: az útjelző táblák azok, amelyekről lekerültek a latinbetűs feliratok. Így nem csak a települések magyar neveit nem tüntetik fel a táblákon, de még a szerb nyelvű, latin betűs felirat sincs rajtuk, csak cirill betűs – részletezte, kifejtve: a szerb kormány arra hivatkozott, hogy megtévesztő lenne, ha többnyelvű feliratok is kikerülnének ezekre a táblákra. A cirill betűs az egyik hivatalos írásmód Szerbiában, az viszont érthetetlen, hogy miért nincsenek latin betűs útjelző táblák egy olyan országban, amelynek legtöbb szomszédja a latin betűs írásmódot használja – vetette fel a szakértő. Felidézte: Vajdaság Autonóm Tartománynak a szerb mellett öt hivatalos nyelve van, és köztük van a magyar is.
Zavar a rendszerben
Annak ellenére, hogy Szerbiában a cirill betűs a hivatalos írásmód, a latin betűket is használják, illetve a kettőt sokszor vegyesen is, ami zavart okozhat – hangsúlyozta Palusek Erik, aki szerint inkább kényelmi szempontokat vesznek figyelembe az emberek, amikor az egyiket vagy a másikat választják. A szerb kormány ugyanakkor több intézkedést tett az elmúlt időszakban a cirill betűs írásmód népszerűsítésére – emelte ki. Úgy fogalmazott: ennek mindenképpen van egy nacionalista felhangja, ami abból a szempontból érthető, hogy egy nemzet ragaszkodik a saját írásmódjához, de amikor egy Újvidék vagy egy Belgrád nagyságú városban csak cirill betűkkel írott táblákat helyeznek ki, akkor az oda érkező, jelentős mennyiségű turista nem fog tudni tájékozódni, ami problémás lehet. Véleménye szerint az, hogy az útjelző táblákról lemaradnak a kisebbségek nyelvén írott feliratok, nem feltétlenül irányul közvetlenül a kisebbségek ellen, de biztosan nem egy pozitív üzenet számukra.
Az olyan városok környékén, mint Zenta, Magyarkanizsa, Ada vagy Óbecse, a szerbeken kívül magyarok élnek, ezért ott a helységnévtáblákon első helyen a település szerb neve szerepel cirill betűkkel, majd szerbül latin betűkkel, végül magyar nyelven. Szabadkán például horvát nyelven is kiírják a helység nevét, mert ott horvátok és bunyevácok is élnek, bár horvátul ugyanaz a település neve, mint szerbül. A szakértő hangsúlyozta: olyannal még nem találkozott, hogy ezekről a helységnévtáblákról lemaradt volna a magyar nyelvű felirat, azt viszont már többször tapasztalta, hogy lefestették azt.
Rendszerszintű magyarellenesség semmiképpen nincs a Vajdaságban, amit a magyar és a szerb kormány, illetve az egymás mellett élő kisemberek közötti jó kapcsolat is bizonyít, atrocitások nincsenek, de magában a rendszer működésében vannak olyan berögződések, amelyek nem feltétlenül kedveznek a magyaroknak, például a hivatalos intézkedések során ezért történnek visszaélések – mutatott rá Palusek Erik. A kisebbségtől elvárható, hogy beszéljék a többségi állam nyelvét, de az is kívánatos lenne, hogy például egy magyar többségű településen szolgálatot teljesítő rendőr beszéljen magyarul. Hozzátette ugyanakkor, hogy a tömbben élő magyarság tagjai közül sokan úgy érezhetik, nincs szükségük a szerb nyelv ismeretére, ami véleménye szerint nem helyes, bár a szerb nyelv iskolai oktatása sincs megfelelően kidolgozva.
Erős intézményrendszer
A Vajdaságban több mint húsz nemzeti kisebbség tagjai élnek, ezért a tartománynak hat hivatalos nyelve van. A magyar ugyanakkor nemcsak a Vajdaság, hanem Szerbia legnépesebb kisebbségi csoportja is, amelynek egy erős intézményrendszere van, így hatékonyabban tudja érvényesíteni a saját jogait. Beszélt azokról a kisebbségvédelmi törvényekről, amelyek közé tartozik a részarányos foglalkoztatásról szóló jogszabály. Ennek értelmében ott, ahol vegyes a lakosság, megfelelő arányban kell foglalkoztatni az egyes nemzetiségekhez tartozókat is, amit azonban gyakran kijátszanak, így mégis csorbul a kisebbségek ehhez való joga – részletezte. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar nyelvű általános és középiskolai oktatás általában jól működik, elsőtől nyolcadikig magyar nyelvű iskolába járhatnak a diákok, akik természetesen szerb kiadók magyar nyelvre lefordított könyveit használják, ezekben azonban a magyar nemzeti történelem is szerepel. Hozzátette: a tanárok Magyarországon írt és kiadott, valamint magyar nyelvű tankönyvet is használhatnak az órákra való felkészüléshez. Úgy fogalmazott: a hazánkkal szomszédos országok közül talán Szerbiában biztosítják a legtöbb jogot a magyar kisebbségnek, de előfordulnak olyan esetek, amikor ezek technikai okok miatt nem tudnak érvényesülni.
Palusek Erik kitért ugyanakkor arra, hogy míg a délszláv háború kitörésének idején mintegy 350 ezer fő volt a szerbiai magyarság lélekszáma, addig napjainkban a 2023-ban napvilágot látott legfrissebb népszámlálási eredmények szerint már csak 180 ezer fő körül van, ami valószínűleg így is túlbecsült érték. Véleménye szerint a csökkenésben legkevésbé az asszimiláció játszik szerepet, ennél nagyobb jelentősége van a negatív természetes szaporulatnak, a legnagyobb problémát azonban a tanulmányi, gazdasági és egzisztenciális célú elvándorlás jelenti.
Nehéz hazatérés
Utóbbi egyébként már az 1960-as években megindult Jugoszláviából, majd a délszláv háború is „tolófaktorként” hatott erre a folyamatra, amikor sokan inkább kényszerből hagyták el a szülőföldjüket – tette hozzá. Kiemelte azt is, hogy a vajdasági magyar fiatalok között nagyon népszerűek a magyarországi felsőoktatási intézmények, ezért a tömbből a többség az anyaországi egyetemeken tanul tovább, mert jobbak a képzések, Szerbiában pedig a szakkínálat is szűkebb és sokszor nincs összhangban a munkaerőpiaci igényekkel. Sokan vannak ugyan olyanok, akik a tanulmányaik befejezése után szeretnének visszatérni a Vajdaságba, de sok esetben nem tudnak a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni – mutatott rá. Hangsúlyozta: az is nehezíti a hazatérést, hogy az egyetemista évek alatt kialakuló kapcsolati tőkéjük az anyaországhoz köti őket, mert azt a szülőföldjükön nem tudják hasznosítani.
Mindezekhez hozzájárul, hogy 2011 óta könnyített eljárás során szerezhetik meg a magyar állampolgárságot az azt igénylő határon túli magyarok, így mivel az életszínvonal nem túl magas, ez is meggyorsította az elvándorlást még annak ellenére is, hogy az anyaországból jelentős mennyiségű támogatás érkezett a tartományba – fogalmazott. Beszélt végül arról is, hogy az ott maradókra a Vajdaság egyes részein egyre nagyobb veszélyt jelent az illegális migránsok nagyszámú jelenléte. A Szabadkán, Szabadka környékén és Horgoson tapasztalt, bevándorlókkal kapcsolatos fegyveres atrocitásokról elmondta: a migránsok, illetve az embercsempész bandák ezeken a területeken még csak egymással harcolnak, de ezek az összecsapások egyre gyakrabban már a helyi lakosok kertjében vagy a forgalmas városi bevásárlóközpontban történnek, ezért az ott élők félnek.