Miképpen lavíroznak a térség államai a nagyhatalmak gyűrűjében? Erről szólt az idei Balkán-konferencia.
November 18-án, az Egyetemi Központi Könyvtár Perjés Géza Termében került sor az immár ötödik alkalommal megrendezett Balkán konferenciára. Az eseményt Ördögh Tibor, az ÁNTK- Európa-tanulmányok Tanszékének egyetemi docense nyitotta meg, kiemelve: immár 26 előadó szerepel a szakmai fórumon. E konferenciák szervezésének célja néhány éve a kutatók, oktatók és doktoranduszok bevonzása volt, öröm, hogy tavaly óta már nemcsak ők, hanem mesterszakosok is érdeklődnek az esemény iránt. Ami a tavalyi rendezvényt illeti, annak tanulmányai – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – kötet formájában hamarosan megjelennek – tette hozzá a docens.
Az idei konferencia témája a nagyhatalmak szerepvállalása volt; az előadók azt igyekeztek több oldalról is megvilágítani, hogy miképpen viselkednek a térség államai abban a nemzetközi térben, amely alapvetően meghatározza működésüket.
Négyek gyűrűjében
Az első szekció előadói a régióbeli országok nagyhatalmakkal való viszonyát elemezték. Horváthné Varga Polyák Csilla, az NKE Kína-tanulmányok tanszékének tudományos segédmunkatársa, kutatója Szerbia négy nagyhatalom erőterében – különös tekintettel a kínai befolyásra címmel tartott előadást. Ezt a történelmi előzmények ismertetésével kezdte. Mint mondta, 1949-re bekövetkezett a szakítás Tito és Sztálin között. Jugoszláviára kezdetektől jellemző volt a nyugati orientáció, ugyanakkor a Kínai Népköztársaság kikiáltását is üdvözölték, Kína azonban inkább a Szovjetunió felé fordult.
Sztálin halála után, Hruscsov idején került sor a diplomáciai kapcsolatok felvételére, de a hatvanas évekre azok ismét megszakadtak. A ’68-as prágai tavasz nyomán immár Mao Ce-tung is rossz érzésekkel tekintett a Brezsnyev-doktrínára. Kína az USA felé nyitott; a hetvenes években Nixon ellátogatott Pekingbe is, majd az ázsiai ország lehetőséget kapott az ENSZ-tagságra, ami véget vetett a korábbi elszigeteltségnek. Ez az állapot egészen a Tienanmen téri vérengzésekig tartott, ezzel párhuzamosan Jugoszláviában a válság jelei mutatkoztak. A kilencvenes évek a Balkánon háborút, Kínában gazdasági fellendülést hoztak. Milošević jugoszláv, majd szerb elnök jó viszonyt ápolt Kínával.
A 2010-es évtizedben Kína sokrétű kapcsolatot tartott fenn Szerbiával, a stratégiai partnerséget az évtized közepén aztán átfogó szintre emelték. Az együttműködés sokoldalóságát mutatja, hogy 2018-ban a szerbek Kína segítségével akadályozták meg, hogy a függetlenedett Koszovó az Interpol tagjává válhasson.
Az infrastrukturális befektetések – autópálya, hídépítés – nyomán a kínai diaszpóra is megjelent az országban, majd ott megnyitotta első balkáni fiókját a Bank of China. Bányászati, energetikai projektek indultak, ezeket a kapcsolódó korrupció, a környezetszennyezés és a munkavállalók kizsákmányolása okán kritikák érték. Eközben felépült a kínai kulturális központ is Belgrádban, és három szerb felsőfokú oktatási intézmény is megállapodást kötött a Sanghaji Egyetemmel.
Összességében Kína megítélése nagyon kedvező Szerbiában, ez a katonai kapcsolatok alakítására is kiterjed, és a koronavírus-járvány idején is megmutatkozott a maszk- és oltóanyag diplomáciában. Mindez az Egyesült Államokat aggodalommal tölti el – zárta előadását a kutató.
Felemás segítség
Teszáry Miklós, az ELTE Kelet-európai történelem doktori programjának doktorandusza Kína térnyerése Montenegróban című előadásában elmondta: számos régóta húzódó problémás beruházást vettek át a kínaiak Montenegróban, ezek megítélése ugyanakkor kettős. Egyfelől érdemi előrehaladás történt ezen ügyekben, másfelől azonban pénzügyi és politikai konfliktusok árnyalták a képet. 2006-ban Kína gyorsan elismerte az új államot, amellyel számos megállapodást kötött. Van olyan montenegrói magánegyetem, amely 50 kínai partnerintézménnyel ápol szakmai kapcsolatot.
E bilaterális együttműködésben is megjelenik az ázsiai nagyhatalom által preferált „ szentháromság”, azaz az a megoldás, hogy kínai legyen a hitel, a kivitelező és a munkavállaló egyaránt. Ez leginkább talán az energetikai projektekben érhető tetten: jellemző, hogy akár új tenderek kiírása nélkül is jelentkeznek kínai – állami – cégek újraindítani az elakadt projekteket. Szó esett még a kérdéses megtérülésű autópálya projektekről, amelyekben sok esetben Đukanović elnök családtagjainak cégei az alvállalkozók.
Ellentmondásos viszonyok
Felde András Bence, az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolájának doktorandusza Kína érdekérvényesítő politikája Montenegróban című előadásában az előzőekben hallottak nyomán áttekintette a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Elhangzott: a függetlenedést Kína az elsők között ismerte el és élénk gazdasági kapcsolatrendszert épített ki a két ország. A kereskedelem is fellendült; Kína a China Ocean Shipping Company révén megszerezte a pireuszi kikötőt. A kínai beruházások jelentősége abban áll, hogy a finanszírozás gyors és gördülékeny, szemben a lassú uniós mechanizmus helyett – állapította meg Felde András Bence.
A következő előadást Izrael szerepe a Nyugat-Balkán politikai folyamataiban címmel Fodor Márk Joszipovics, a Ludovika Collegium hallgatója (NKE) online bejelentkezés formájában tartotta meg. Az előadó elmondta: a szovjet örökségből fakadóan a kétoldalú kapcsolatok megakadtak, ebben a palesztinok elismerése is szerepet játszott. Az 1967-es hatnapos háború idején Jugoszlávia meg is szakította a kapcsolatait Izraellel, a palesztinok szervezetekkel fűzték szorosabbra a szálakat. Máig jellemző a balkáni államokra, hogy mind a zsidó állammal, mind a palesztinokkal fenntartják kapcsolataikat.
Bosznia-Hercegovina és Izrael kapcsolata a kezdetektől ellentmondásos. Izrael mindig is különutas szerbbarát politikát képviselt, a délszláv háború idején is: nem ítélte el a szerb agressziót, sőt, az ENSZ vonatkozó embargóját is megsértve fegyvereket szállítottak és a kiképzésben is együttműködtek a szerb erőkkel. A központi bosnyák vezetéssel emiatt terhelt viszony alakult ki. A kérdésre, hogy mi áll a szerbekkel való jó viszony hátterében, az előadó elmondta: Tel-Aviv koncepciója szerint a szerbek is áldozatok, hasonlóan a zsidókhoz, csak ők a horvátoktól szemvedtek. Emellett egy reálpolitikai megfontolás is tetten érhető: Izrael számára fontos volt a kiegyezés a domináns féllel a helyi zsidó kisebbség megvédése érdekében.
A közeljövő kilátásait illetően szóba került az új izraeli kormány viszonylagos elutasítottsága annak radikális jellege miatt – így vélhetően felértékelődnek az együttműködő államok. Az izraeli földgáz európai megjelenése kapcsán pedig ugyancsak fontos szerepe lehet a Balkánnak.
A konferencián sor került továbbá a térség történelmének áttekintésére, a bosnyák választásokat követő válság elemzésére, az orosz-ukrán háború Balkánra gyakorolt hatására, de aktuálpolitikai kérdésekről is szó esett.
Nyitókép: Flickr / Marina Neskovic
