Idén e címmel rendezte meg a Balkán konferenciát az NKE Európa-tanulmányok tanszéke.
Megnyitójában Ördögh Tibor, a szervező tanszék docense elmondta: e téma iránt nagy az érdeklődés, ezt a doktoranduszok és a konferenciára jelentkező szakértők magas száma is jelzi. E mögött az a kettősség áll, hogy noha e régió a szomszédunkban van, belső viszonyairól mégis keveset tudunk. A válság mindig egyben lehetőség is – emlékeztetett Ördögh Tibor –; a rendezvényen megvizsgálják, mely balti állam milyen választ adott a kihívásokra. A tavalyihoz hasonló módon az idei előadásokból is tanulmánykötet születik majd.
Harangozó Dániel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője a Balkán tanulmányok kutatói hálózat elindításáról beszélt, amelynek elsődleges célja, hogy – eleinte informális keretben – a kutatók és munkáik láthatóságát növelje, majd pedig közös publikációk születhessenek. A tervek szerint egy weboldal is létrejön majd a kutatók és érdeklődők számára, addig pedig közös Facebook-csoport és levelezőlista indul. Az érdeklődők jelentkezését a harangozo@balkanstudies.hu címen várják.
Kedvezőtlen széljárás
A koronavírus és a (katonai) semlegesség kérdése a Balkánon című szekcióban Pintér Attila belgrádi magyar nagykövet rávilágított: bár az uniós csatlakozás folyamata fékeződött, a kínai és orosz befolyásszerzés nem olyan intenzív, mint amilyennek tűnik. Eközben számos külpolitikai tényező kedvezőtlenül alakult Szerbia számára. Ilyen az amerikai elnökválasztás eredménye – Trump megengedőbb volt Koszovó kapcsán -, melynek egyik folyományaként egy szándéknyilatkozatot kellett aláírnia Szerbiának, amelyben az USA kemény feltételeket támasztott.5G hálózatot például csak ellenőrzött forrásból szerezhetnek be (tehát Kínából aligha), Jeruzsálemben pedig külképviseletet kell nyitnia. Összességében ugyanakkor a Balkánnal kapcsolatban csak annyi érdekli Washingtont, hogy ne kerüljön orosz és kínai befolyás alá.
Míg Németország az első számú, az olaszok a kettes számú külgazdasági partner, addig a franciák szerepe nem jelentős és Kína is kevésbé fontos, mint az EU tagállamok. Az orosz gazdasági befolyás a fegyverbeszerzések dacára csökken, Törökország szerepe pedig még kevésbé lényeges. Így van ez annak ellenére, hogy a vakcinadiplomácia másra engedne következtetni, hiszen Szerbia nagyon sok kínai és orosz vakcinát vásárolt – s azokkal ellátta a macedónokat, montenegróiakat, bosnyákokat is, ily módon erősítve régióbeli pozícióját.
Szigor és fegyelem
Lőrinczné Bencze Edit, a Kodolányi János Egyetem tanszékvezető főiskolai tanára a horvát helyzetről számolt be: 2015-től állt az ország növekedési pályára, ezt akasztotta meg a pandémia. A válságot elsőként szakmai szempontok alapján kezelték, a gazdasági vetülettel csak később foglalkoztak, akkor a fogyasztók megőrzésének előtérbe helyezésével. Ennek keretében bértámogatásokat, szociális intézkedéseket léptettek életbe, módosították a Munka törvénykönyvét is. Járulékcsökkentés, adócsökkentés segítette még a fogyasztás csökkenésének megakadályozását.
Az euró bevezetése érdekében a konvergencia kritériumok kapcsán szigorú politikát folytattak, ezt az idei 2,2 százalékos infláció jelzi is. A GDP tavaly 8 százalékkal esett vissza, idén ugyanilyen mértékű bővülés várható. A munkanélküliség folyamatosan gondot jelent, de a 2015-ös 16 százalékról immár 7,5 százalékra mérséklődött. A turizmus tavaly drámaian visszaesett, idén azonban ismét magához tért.
Érdek vagy kényszerpálya?
Fenntartható-e Szerbia katonai semlegessége? címmel Harangozó Dániel tartott előadást. Mint mondta, a semlegesség még Jugoszlávia el nem kötelezett mozgalomban való részvételében gyökerezik. A NATO-tagsággal kapcsolatos ellenérzés oka pedig a boszniai szerbek, és a Kis-Jugoszlávia elleni NATO fellépés. (’99-ben három hónapon át bombáztát a szerb célpontokat.) Ugyanakkor a NATO Partnerség a békéért programban azért részt vesz Szerbia, és a haderőreformban is segít a szövetség.
A semleges katonai orientáció propagálása a sajtóban a Milosevics-éra után vette kezdetét, az jogilag a Koszovó önálló státuszának elutasításáról szóló dokumentumban jelent meg, mintegy kompromisszumként, és Oroszország jóindulatát is ily módon akarták megszerezni. Azt azonban a szerb vezetés igazán sosem gondolta végig, hangsúlyozta a szakértő, hogy ez a pozíció valójában az ország érdeke, vagy csupán kényszerpálya volt? Annyi bizonyos, hogy a semlegesség afféle politikai retorikai eszköz volt, amit akkor hangoztattak, amikor választani kellett (volna) az orosz és a nyugatbarát orientáció között.
Az Oroszország elleni szankciókhoz például nem csatlakozott Szerbia, közben katonai semlegességét fennen hirdette. 2020-ban pedig a balti állam is szeretett volna részt venni a belorusz-orosz hadgyakorlaton, ám a Lukasenka elcsalt választása miatt beütött válság miatt Szerbia is nyugati nyomás alá került, hogy bojkottálja a részvételt. Szerbia így is tett, hozzátéve: a következő hat hónapban másutt sem vesznek részt hadgyakorlaton – miközben ilyen nem is volt betervezve…
Hinta, palinta
Nagy kérdés, hogy ez az állapot fenntartható-e. Nos, a helyzet az, hogy Szerbia Koszovó miatt rászorul az oroszok támogatására, emellett, ha ez kevés lenne, a kínai kapcsolatot is igyekszik fenntartani. Az EU-csatlakozás rövidtávon nem reális. Ha ez így marad – mert például a balkáni bővítés ellenes Éric Zemmour kerül az elnöki székbe Franciaországban – , akkor a balanszírozás fenntartása optimális megoldás lehet.
A másik esetben azonban – ha Koszovó helyzete megoldódik, és az áttörést hoz az EU-csatlakozás ügyében -, akkor Szerbiának a kül- és biztonságpolitikai orientációját felül kell vizsgálnia és az unióval harmonizálnia kell – zárta gondolatait a szakértő.
A konferencián a továbbiakban szó esett még Szerbia katonai semlegességének kérdéséről, az államok gazdaságainak teljesítményéről, a koszovói helyzetről, valamint a politikai helyzetről.
Nyitókép: Győzelmi emlékmű, Belgrád (Depositphotos.com)
