Jean-Thomas Lesueur, a francia Institut Thomas More igazgatója volt a vendég az Európa a német és a francia választások között című, a Stratégiai Tanulmányok Intézet által szervezett beszélgetésen.
Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója a rangos vendéget elsőként Franciaország jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetéről kérdezte. Válaszában az igazgató elmondta: az ország törékeny, széttöredezett. A gazdasági növekedés üteme jó ideje lassú – évek óta egy-másfél százalékos –, az energiaárak megugrottak, az élelmiszerek drágulnak, a fizetések azonban nem emelkednek. A közkiadások a GDP 140 százalékára rúgnak, jelentős mértékű az eladósodottság és az inflációt is négy százalék körüli.
A társadalom súlyos problémáit eközben a munkanélküliség, a lecsúszó középrétegek és a szegénység jelentik. A 12 millió szegény az ország lakosságának közel ötödét teszi ki, s a megélhetési gondok a közbeszédben is megjelentek. Stabil középosztály nélkül márpedig nincs stabil demokrácia.
Kulturális és identitás szempontból is töredezett az ország – mindez sokakban a francia köztársasági modell létjogosultságát kérdőjelezi meg. A franciák 67 százaléka szerint a francia lakosság helyét mind inkább a bevándorlók veszik át.
Üstökös?
Eközben szinte eltűnt a hagyományos baloldal. A régi szocialista párt vezetője, Párizs polgármestere, Anne Hidalgo elindul ugyan az elnökválasztáson, de a vidéki Franciaországot alig ismeri – jegyezte meg Jean-Thomas Lesueur. A zöldek támogatottsága 8-9 százalékos.
Az ország alapvetően jobboldali – vélekedett a szakértő –, a jobboldali pártok együtt a választók felét fedik le. A jobbközép párt – Xavier Bertrand, Michel Barnier szereplésével – előválasztásokat rendez majd, jelenleg a lakosság 14 százaléka voksolna rájuk. Marine Le Pen támogatottsága mintegy 30 százalékról esett vissza 18-a. Eközben Macron szavazóbázisa rendkívül stabil – ’17 óta változatlan –, 23-28 százalékkal.
Meglepetést igazán Éric Zemmour újságíró feltűnése és áttörése jelent, aki közel 20 százalékos népszerűségre tett szert, ám ő nem a „semmiből” tűnt fel üstökösként, hanem politikai közösségek építették fel az érkezését.
Kampánytémák
Az elnökválasztási kampányban a baloldal vélhetően a szociális kérdésekkel – lakhatási gondok, munkanélküliség –, míg a jobboldal a migrációval, az iszlámmal, a külvárosok helyzetével foglalkozik majd. Míg Macron és támogatói az európai uniós „építkezésben” hisznek, addig Zemmourt inkább a „periféria” választja majd. Utóbbi stábja, „gépezete” egyébként profin felépített, átgondolt.
Jóllehet jövő januártól Franciaország lesz az unió soros elnöke, a szakértő szerint ez nem befolyásolja majd érdemben a kampány tematikáját. Hacsak nem romlik tovább a nemzetközi helyzet például a lengyel határnál – mert egyébként törékeny most az unió, figyelmeztet Jean-Thomas Lesueur. Jacques Delors-t, az Európai Bizottság korábbi elnökét idézte, aki szerint az unió olyan, mint egy bicikli: ha nincs mozgásban, eldől. Angela Merkel és Macron kapcsolatáról szólva az igazgató úgy vélte: a francia elnök Európa megújításáról szóló víziója a pragmatikus német kancellár számára alighanem semmitmondó lehetett. A németek általában is kissé „homályosnak” tartják a franciákat, s ebbe bele is fáradtak – vélte.
Voyage, voyage
A labilis külpolitikai helyzet mellett belföldön a fiatalok politikai passzivitása tűnik még aggasztónak. Az EU kapcsán az ifjúságot kizárólag az utazás, és az Erasmus-ösztöndíjak érdeklik. A szociológusok által a jelenségre használt új kifejezés az „elintézménytelenedés”, ami az intézmények iránti érdektelenségre utal. A távolmaradás egyébként tömeges, generációs jelenség, a fiatalok egyfajta buborékban élik életüket. Talán az elnökválasztás és az önkormányzati választások lehetnek kivételek, hiszen ezek bizalmi természetű voksolások, azaz sok helyen személyes ismerős a polgármester, és a helyi ügyek kezelésének hatása is közvetlenül érezhető.
„A fiatalok elköteleződése pontszerű: egyes ügyek iránt érhető tetten – ilyen például a környezetvédelem. Mindemellett összességében nincs egy olyan politikai párt sem, amely a fiatal szavazókat össze tudná gyűjteni, mozgósítani tudná.” Ebben egyébként a szakértő által alacsony színvonalúnak vélt oktatás is ludas: már régóta nem teszik érzékennyé a fiatalokat állampolgári feladataikra, kötelezettségeikre.
