Szerbia és Koszovó még február végén szóbeli megállapodást tett egy uniós javaslatra a kétoldalú kapcsolatok helyreállításáról. Az EU által közvetített dokumentumot eredetileg Franciaország és Németország támogatta, amely most már az összes uniós tagállam által is jóváhagyott szöveggé vált. A 11 pontból álló javaslat anélkül, hogy az egymás státuszának elismerését befolyásolná, kijelenti, hogy egyik fél sem folyamodik erőszakhoz a vita megoldása érdekében, és nem próbálja megakadályozni a másik fél csatlakozását nemzetközi szervezetekhez – ami Koszovó egyik legfontosabb követelése volt.
A javaslat kimondja, hogy a felek jószomszédi viszonyon és egyenlő jogokon alapuló kapcsolatokat alakítanak ki egymással. Mindkét fél kölcsönösen elismeri saját okmányait és nemzeti szimbólumait, beleértve az útleveleket, diplomákat, rendszámtáblákat és vámbélyegeket. Bár Belgrád nem ismeri el Koszovót de jure független államként, viszont vállalja, hogy elismeri a hivatalos dokumentumokat, és nem akadályozza Koszovó tagságát semmilyen nemzetközi szervezetben, beleértve az EU-t is. Szerbia a szimbolikus elismeréssel egy lépést tett a közeledés felé, s bár ellentmondásként nem ismeri el Koszovót jogilag államnak, de facto mégiscsak elismeri, hogy az államként viselkedjen, mivel nem ellenzi tagságát semmilyen nemzetközi szervezetben – áll a 4. cikkben.
Az Európai Külügyi Szolgálat által közzétett függelék szerint a két állam egy hónapon belül létrehoz egy EU vezette Közös Monitoring Bizottságot, amely a korábbiakkal ellentétben sokkal rendszeresebben és szorosabban felügyelné a két ország mérföldköveinek teljesítését. Emellett a legfontosabb kitétel, hogy a két ország elismeri, hogy a megállapodásból és mellékletéből eredő kötelezettségeik teljesítésének elmulasztása közvetlen negatív következményekkel járhat az uniós csatlakozási folyamatukra és az EU-tól kapott pénzügyi támogatásukra nézve.
Josep Borrell uniós külügyi főképviselő bejelentése ellenére a két fél megállt a megállapodás tényleges aláírása előtt. A szerb fővárosban a napokban tüntetések zajlottak a ratifikáció ellen, amely a kormányra szeretne nyomást helyezni. A régióban zajló politikai folyamatok rávilágítottak az EU szerepének fontosságára, illetve arra, hogy a jelenlegi háborús helyzetben sem lehet magára hagyni a régió országait. Ennek ellenére az EU hitelessége forog kockán, amennyiben elfogadottnak tekint egy csak az egyik fél által ratifikált megállapodást.
Az Európai Unió lépéshátrányba került, mivel nem sikerült kialakítani olyan szoros kapcsolatot a régió országaival, mint Oroszországnak Szerbiával, amelynek célja lehet a NATO tagság meghiúsítása, ezáltal kevesebb nemzetközi szövetségesre és befolyási övezetre számíthat. A fő probléma a szerb lakosság teljes megosztottsága. Közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek közel 2/3-a jó kapcsolatot ápolna Oroszországgal, viszont 43% támogatná az uniós csatlakozást, amely 11%-kal több mint az ellenzők száma. Az orosz háború Ukrajna ellen bonyolítja a helyzetet, mivel az elfogadott szankciók, annak következményei és az energia területén zajló átalakulások sokkal sérülékenyebbé tették a régiót. Végső soron a Szerbia továbbra is próbál egyensúlyozni a szélsőséges politikai csoportok és az EU elvárásai között, így az EU-nak határozottabban kellene támogatnia és elmagyaráznia tagságának gyakorlati előnyeit. Ehhez hosszú távú közös célok és a mindennapi társadalmi problémák megoldásának kijelölése jelentheti a megoldást.
Kép: Twitter
