A gazdaságpolitikában nagyon lényeges az, hogy milyen ütemben lépnek meg dolgokat. Ebben a hazai gazdaságpolitika eddig sikeres volt – véli Kutasi Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és versenyképesség Kutatóintézetének vezetője. Interjúnk második része.
Friss tanulmányuk, amelynek apropóján beszélgetünk, utal az osztrák pénzügyminiszter Bizottságra vonatkozó kritikai megjegyzésére. Ez pontosan mire vonatkozott?
Három típusú kritikát fogalmazott meg az osztrák pénzügyminiszter. Először is kifogásolja azt, hogy a Bizottság a mentőkifizetések esetében nagyon komoly adminisztrációt vár el. Másodszor: a Bizottság nagyon lassan bírálja el azt a felvetést, hogy emeljék meg a kkv-knak adható támogatás mértékét. A harmadik kritika pedig arra vonatkozik, hogy véleménye szerint az általa egészségesnek nevezett, azaz versenyképes vállalkozásoknak nem kellene állami támogatást fizetni.
Ha már unió: a tervezett európai újjáépítési alap kialakításának gondolata nem újkeletű. A jelen helyzetben mennyire lehet e koncepciónak realitása? Hiszen egyelőre nincs mögötte egységes tagállami támogatás.
Amikor egy-egy uniós ország támogatása kapcsán IMF-hitelről beszélünk, fontos látni, hogy sokszor a mögött is uniós kifizetések állnak, azt a tagállamok fizetik. A 2009-10-es kelet-európai IMF-hitelek igazából IMF-EU-hitelek voltak. Ez a klasszikus megoldás azért is működőképes, mert a centrum országok – a németek, franciák – érdekeltek abban, hogy az uniós tagállamok ne dőljenek be, hiszen ezek beszállítóik, illetve munkaerő-forrás országok. Emellett politikai-geostratégiai ok is áll a háttérben. A legjobb példa erre Görögország, ami stratégiai, földrajzi pozíciója révén folyamatosan képes újabb és újabb engedményeket kicsikarni európai országoktól. Azt is látni kell, hogy amikor egy ország pénzügyi segélyt ad egy másiknak, akár az IMF-en keresztül, akár uniós konstrukcióban, a pénzfelhasználásba beleszólása lesz. A kötvénykibocsátásnál azonban más a helyzet: akkor már nemzetállam fölötti szinten dől el, hogy mekkora ez a kötvényállomány. Kockázatot jelentene, hogy mondjuk a portugálok vagy a franciák visszafizetik-e a kötvényen keresztül szerzett forrásokat. A közös kötvénykibocsátás egy fiskális unióhoz közeli, már-már azt feltételező dolog, ez a szintű integráció azonban jelenleg nem szándéka a tagállamoknak.
Ami azonban bizonyos, az a tagállamokat érintő GDP-visszaesés. A franciák 6 százalék körüli csökkenéssel, a belgák 8 százalékossal számolnak. Mi lehet a gazdasági megtorpanás magyarországi következménye?
Valóban, az Európai Bizottság a tagországokra 6-7 százalékos visszaesést jelez elő, némely esetben akár 9-10 százalékost is. Ami a következményeket illeti, érdekes trend látszik az elmúlt 2-3 év növekedési számaiból. Ezek alapján a magyar gazdaság talán kicsit kevésbé függ az unió gazdasági centrumának a konjunktúrájától, növekedési hullámzásától. Most majd ki fog derülni, hogy ami egy felemelkedő szakaszban igaz volt, az válsághelyzetben is annak bizonyul-e. Az előrejelzések mindenesetre nagyon szórnak. A magyar kormány 3,6 százalékos visszaeséssel számol, a Bizottság Magyarország esetében 7 százalék körüli értékkel. Feltételezni lehet, hogy a magyar gazdaság az unión kívüli nyitás kereskedelempolitikájával képes kötődni olyan régiókhoz, ahol csak most, késleltetetten indul be a járvány vagy éppen már helyreállt a gazdaság. Ez a fajta gazdasági kapcsolatrendszer-diverzifikálás eredményezheti azt, hogy a magyar gazdaság kevésbé bizonyul sérülékenynek. De csak találgatni lehet.
Áll-e gazdaságpolitikai hiba a gazdasági lassulás hátterében?
Az egyes országok eltérő mértékben „kapták el” a járványt, és ez nagymértékben befolyásolja azt, hogy a második-harmadik negyedévben mely államoknak milyen mértékű gazdasági kárai keletkeztek. Ahol napi százas-ezres nagyságrendben haltak meg emberek, ott sokkal komolyabb mértékű leállást kellett bevezetni. Az egészségügyi helyzet felismerése meghatározta egy-egy negyedév gazdasági visszaesését. Ez már tehát önmagában diverzifikáltabban érinti majd a különböző tagállamokat. Egy másik szempont az, hogy mennyire fonódtak össze a munkaerőpiacok a különböző tagállamok között. A románok jelentős tömege dolgozott például eddig Olaszországban és Spanyolországban – két, igencsak érintett országban – őket el kellett bocsátani. Hiszen munkahelyvédelmi támogatásokat vezettek be, de – és erről nemigen beszélt senki – nem a más tagállamok munkavállalóinak megvédése érdekében. Magyarországon eközben a munkaerő-mobilitás kisebb, mint a régió többi államában.
Ez akkor most – végre – kimondottan szerencsés helyzetnek bizonyult.
Tűnhet pozitívnak is, ha úgy tekintem, hogy sok tevékenység Magyarországot választja telephelyül, és rövidtávon valóban kisebb mértékű jövedelemkiesést eredményezett a magyar állampolgároknak az a helyzet, hogy kisebb nagyságrendben tértek haza magyarok azért, mert elvesztették az unión belüli munkahelyüket. És kisebb mértékben esik ki a hazautalt jövedelem is, mint mondjuk Románia vagy esetleg Lengyelország esetében. De az alacsony mobilitás azért inkább azt jelzi: nem kapcsolódtunk be az uniós munkaerőpiacra. Utóbbi megközelítésből ez a jelenség nem pozitív.
Mely gazdaságok a legnagyobb kárvallottjai a vírus okozta válságnak?
Most úgy tűnik, hogy egybeesik az egészségügyi és a gazdasági veszteség. Ez alapján az USA, Európán belül pedig Olaszország tűnik a legnagyobb vesztesnek.
Vannak-e relatív nyertesek?
Ezt most nem lehet megállapítani. Egy év gazdasági kiesése hosszú távon nem befolyásolja azt, hogy bizonyos országok képesek lesznek-e felzárkózni. Nyerteseket ezért nem országok, inkább ágazatok szintjén lehet keresni: azok az iparágak tekinthetők annak, amelyek képesek voltak tovább működni, vagy éppen kimondottan szükség volt rájuk a vészhelyzet idején. Az élelmiszer-kiskereskedelem vagy a gyógyszeripar például ilyenek. Azt csak hosszabb távon lehet majd látni, hogy mondjuk Kína vagy az USA roppant-e meg jobban, illetve miképpen alakul a nagyhatalmak stratégiai pozíciója, hogyan tudták megőrizni vagy kiterjeszteni gazdasági befolyásukat. Illetve egy dolog mégis látszik: a turizmusra erősen építő gazdaságok, például Horvátország, várhatóan átlagon felül vissza fognak esni. Noha ott eddig viszonylag kisebb mértékű volt a járvány, a Bizottság mégis 9 százalék feletti GDP-csökkenést jelez előre.
Európai összevetésben mi jellemzi a hazai válságkezelést gazdaságpolitikai és versenyképességi szempontból?
Úgy vélem, ügyesen használta ki a magyar gazdaságpolitika azt az előnyt, hogy a vírus nálunk egy-két héttel később jelent meg. Az láttam, hogy nagyon erősen figyelte a hazai vezetés, hogy más országok – például Ausztria, Németország vagy a visegrádi államok – mit léptek. Bár azért ne higgyük azt, hogy bármely ország olyan nagyon eredeti lépést tett volna. Mindenki hasonló eszközöket használt, figyelte egymás ötleteit. A gazdaságpolitikában lényeges az, hogy milyen ütemben lépnek meg dolgokat. Ebben a hazai gazdaságpolitika eddig sikeres volt. Ami most nagy kérdés, hogy miképpen lehet majd a gazdaságot visszavezetni egy mobilabb, digitalizáltabb irányba. Aki ebben az évben ezt az akadályt sikerrel veszi, az a gazdaság újraindításakor előnnyel indul. Gazdasági értelemben relatív nyerteseket majd ott és akkor érdemes keresni.
Az interjú első részét ITT olvashatják.
