Bábeli zűrzavar (1. rész)

Az unióban 24 hivatalos nyelven zajlik az egyeztetés, a kapcsolódó fordítóprogram jelenlegi változata azonban befolyásolásra, illetve ideológiák meghonosítására alkalmas. Tanulmányismertető, első rész.

Ahányan vagyunk, annyiféle asszociációnk lehet egy-egy szóról, mondatról. „Vajon mire gondolhatott a költő?” – rémlik fel sokunkban az egykori irodalom órák vissza-visszatérő kérdése, de a szabadság szó jelentéséről is mást gondolhat egy kamasz, mint a szülei. Az azonos értelmezés még nyelvi sokszínűség nélkül is gond lehet, az Európai Unióban azonban 24 hivatalos nyelven zajlik az egyeztetés. Hol tart a közös fogalomrendszer kialakítása?

Hatalmi központ

Az Európai Unió 1999-ben indította el a kulcsfogalmak meghatározásának, használatának egységesítésére és összehangolására irányuló kísérletét, az úgynevezett IATE (Interactive Terminology for Europe) weboldalt. Ennek korszerűsített változatát, az IATE2-t elemezte Jakusné Harnos Éva, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének adjunktusa, aki Concept Engineering As A Tool Of Persuasion című, angol nyelvű tanulmányában rámutatott a jelenlegi rendszer hiányosságaira és ellentmondásaira. A szakember arra a megállapításra jutott, hogy a fordítóprogram jelenlegi változata befolyásolásra, illetve ideológiák meghonosítására alkalmas.

A program egyfelől meghatározó jelentőségű az EU nyelvezete szempontjából, hiszen minden vezető uniós intézményt kiszolgál az Európai Parlamenttől az Európai Központi Bankig. A szakfordítók mellett a különféle területek nemzeti szakértői, politikai tanácsadók, közigazgatási szakemberek, magáncégek, és a kutatók is használják. Az adatbázisban évente 50 millió keresés történik, amelyet a világ 180 országából indítanak, hatása tehát az EU-n túlmutat, ezért Jakusné Harnos Éva szerint nyelvi-hatalmi központként működik.

Hiteles forrásból?

A szakember egy másik aggályt is megfogalmaz. Noha az adatbázis látszólag pontos hivatkozásokkal él, és hivatalosan a szakkifejezések (terminusok) listáját az EU főbb intézményeinek dokumentumaiból vagy például az EP-ben elhangzottakból vonja ki, mégis előfordul, hogy egy szakszó egyik jelentése a The Guardian brit napilapból származik. Márpedig e forrás nem éppen azonos súlyú egy uniós intézménnyel. A tanulmányban szemléltetésként a „migráció” és a „menekült” szavakra kidobott definíciók jelennek meg, amelyek forrásai között megtalálható az említett napilap egy cikke és a Nemzetközi Migrációs Szervezet meghatározása is. Emellett az IATE2 nem tesz különbséget a környezeti menekült (environmental refugee) és a környezeti bevándorló (environmental migrant) kifejezések között.

Jakusné Harnos Éva szerint a tárgyalt fogalompár egyáltalán nem egyedi a programban, számos hasonló kereszthivatkozás és egyesítés található az adatbázisban, például az „áttelepítés” (resettlement) és az „áthelyezés” (relocation) szavak esetében. De említhetjük a climate-smart kifejezést is, amelynek angol nyelvű forrása szintén egy The Guardian cikk 2015-ből. A magyar megfelelő (éghajlattudatos) esetében viszont az Európai Bizottság 2019-ben közzétett sajtóközleményére hivatkoznak. Tehát valójában egy újságíró által kitalált fogalom kerül át, sokkal tekintélyesebb intézménynek tulajdonítva, a magyar nyelvhasználatba. Ennek oka, hogy a magyar fordítóknak magyar nyelvű szöveget kell keresniük referenciaként, és a Bizottság közleménye állt rendelkezésre magyar fordításban. Hasonló problémákkal szembesül az, aki megnézi a rule of law találatait.

A szerző arra is rámutat, hogy a nyelv és a gondolkodás összefüggései miatt egy probléma létezése, érzékelése attól függ, hogy nyelvileg megfogalmazódik-e. Ha igen, a fogalmat a társadalmi valóság részeként kezdik érzékelni olyan országokban is, ahol korábban nem létezett. Így például a fogalomalkotás képes olyan jelenségeket meghonosítani, mint például a transgender emancipation, vagyis a transzneműek emancipációja, amely kifejezés ritkán merül fel Magyarországon.

A tanulmányt a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (MGIMO) Nyelvtudományi Karának „Language. Culture. Translation” című, 2020. február 20-21-i nemzetközi konferenciáján mutatták be, amelyre 41 egyetemről érkeztek résztvevők, több szekcióban foglalkoztak a politikai szaknyelv, a fordítástudomány, a politikai diskurzuselemzés és az interkulturális kommunikáció kérdéseivel, sőt, a felsőoktatási idegennyelvi képzéssel is. A konferencia kötet megjelenése a közeljövőben várható.