Milyen szerepe van ma a schengeni határoknak és Közép-Európának az Unióban? E kérdést vitatták meg európai parlamenti képviselők egy egyetemi kerekasztal-beszélgetésen.
„Európa Dialógus: a schengeni bővítés és Közép-Európa szerepe az Unióban” címmel szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete (STI) a Dialógus és a Hanns Seidel alapítványokkal közös szervezésben kerekasztal-beszélgetést május 25-én az Oktatási Központban. A rendezvényt Prőhle Gergely, az STI igazgatója, Markus Ehm, a magyarországi Hanns Seidel Alapítvány projektvezetője, valamint Gaal Gergely, a Dialógus Alapítvány alapítója köszöntötte.
Üzenetek helyett dialógus
Prőhle Gergely azt emelte ki, ma egyre nagyobb kultúrája van a kinyilatkoztatásoknak, a leegyszerűsített üzeneteknek. A gyakran bonyolult nemzetközi üzeneteket is mindössze néhány száz karakterben akarják sokan megoldani, ami nem tesz jót az ügyeknek. Fontosabbak ennél az értelmes eszmecserék, amelyeknek az egyetem természetes otthona. Prőhle Gergely megidézte Habsburg Ottó szellemét is, aki európai politikusként nagy mestere volt a dialógusoknak. Példája megmutatja, hogyan lehet nehéz helyzetet meghaladva európai környezetben is otthonossá tenni a világot – akár gyakorlatias megoldásokkal.
Markus Ehm elmondta, alapítványuk tevékenységének központjában a külhoniak képzése, azaz voltaképpen a dialógus áll. Rámutatott, Budapest nagyon alkalmas helyszín arra, hogy a schengeni bővítésről beszéljünk. A bővítés azt jelentené, hogy nem kellene várakozni a határon, ami megkönnyítené a kapcsolódást Európa népei között. Horvátország, Románia és Bulgária csatlakozása során az osztrák migrációs félelmek blokkolták az utóbbi két állam csatlakozását. A párbeszédet éppen ezért kell folytatni e témában az államok között.
Gaal Gergely köszöntőjében Konrad Adenauert idézte, aki szerint a történelem azon dolgok összessége, amelyeket elkerülhettünk volna. A történelmi, de minden más konfliktus elkerülésének legjobb módja a félreértések tisztázása párbeszéd útján. A dialógus során az is fontos, hogy az eltérő álláspontok ugyanúgy megszólalhassanak.
„Budapesten könnyű otthon érezni magunkat”
A köszöntőket követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői Christian Sagartz (Osztrák Néppárt), Vincze Loránt (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) és Hölvényi György (Kereszténydemokrata Néppárt) európai parlamenti képviselők voltak. A beszélgetést Prőhle Gergely, az STI igazgatója vezette. Első kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan befolyásolja a szülőhazából hozott identitás az Európa-élményt.
Christian Sagartz elmondta, burgenlandi születésű fiatalként korán szembesült a kisebbségekkel. Az emberek Burgenlandon kíváncsiak a másikra, így a magyarok, horvátok konfliktusmentesen integrálódtak a burgenlandi társadalomba. Osztrákként Budapesten is könnyű otthon érezni magunkat. Ez az érzés az európai szellemiség alapja: közösen több jót tudunk teremteni, ám ettől még véleménykülönbségünk megmaradhat.
Közösségeket szakít szét a határ
Vincze Loránt azt hangsúlyozta, Magyarországra is tekintve az Európához való tartozás sosem volt kérdéses az erdélyiek számára. Kicsit el is hitték azt, hogy az uniós csatlakozással maga a Kánaán jön el. Amikor aztán közel kerültek az Unióhoz, elkezdtek látszani az árnyalatok is. Az erdélyi magyarok számára csalódást is hozott a tagság, különösen azzal, hogy a légies határok nem valósultak meg. A schengeni övezethez való csatlakozás előírt feltételeit Románia 12 éve teljesítette, mégsem léphet be az egyezménybe. Egyelőre az sem látszik, hogyan lehet ezen túllépni. Romániában jövőre egy választási „szuperév” lesz, ahol az uniós voksolás az első megmérettetés. A magyarság lélekszámának aránya Romániában ma 6%, a bejutási küszöb pedig 5%. Az elmúlt években 30%-kal csökkent az erdélyi magyarság bizalma az EU iránt. Az országban felerősödtek a szélsőjobb erők is, arányuk akár a 25%-ot is elérheti a választáson.
Vincze Loránt szerint azt is fontos hozzátenni, hogy maga az övezet is reformra szorul. Mai formájában ugyanis nem működik, nagyon sok határon visszatért a határellenőrzés, nemcsak Burgenlandban vagy Bajoroszágban, hanem például a dán–német vagy a spanyol–francia határon. Így ma is kisebbségi közösségeket szakít szét a határ.
„A szétesés jele, ha elszúrjuk”
Hölvényi György azt hangsúlyozta, hogy a schengeni ötletre, az átjárható határokra nagyon kell vigyázni: ugyanis ez egy olyan gazdasági, politikai lehetőség, amit el is lehet szúrni. Ha nem tudjuk működtetni, az nagyon komoly jele lehet Európa szétesésének. Hozzátette: a külső határok megfelelő védelme nélkül gond lesz a belső határokkal is. Az erről szóló dialógus azonban pártpolitikai viták kereszttüzébe került, noha ez inkább katonai, biztonsági kérdés. Ami bizonyos: a magyarságnak fűződik ma a legnagyobb érdeke ahhoz Európában, hogy a határok átjárhatóak, valóban légiesek legyenek. Ehhez is kapcsolódva elmondta, jellemző, hogy Közép-Európa hamarabb észrevesz és kimond jelenségeket. Az ezekre adott megoldás azonban csak közös lehet, nincs más alternatíva. A megoldásról folytatott dialógus során pedig az ember szembesül azzal, hogy nem a teremtés közepe.
Vincze Loránt szerint Közép-Európának sajátos érzékenysége van. Nem csoda: annyi mindent éltünk át az elmúlt évtizedekben, amit a nyugat-európaiak nem. Éppen ezért ők sok mindent adottságnak tekintenek, nem gondolnak arra, hogy egy helyzet megváltoztatható. Mi ennél rugalmasabbak, alkalmazkodóképesebbek vagyunk. Azonban a közép-európai összefogás egyelőre még egy kihasználatlan lehetőség. Akadozik az egymásra találás – ennek főként gazdasági mozgatórugói vannak Vincze szerint, amelyek beszorítják az államok mozgásterét.
Közös projektekre van szükség
Christian Sagartz arról is beszélt, hogy a fiatal generációknak mára teljesen természetessé vált, hogy nincsenek határok, nem ismerik azt a gyomorgörcsöt, amit az idősek. Arra pedig, hogy miért nincs egységes közép-európai összefogás, Ausztria különös példáját hozta. Az osztrák uniós célok legfontosabb partnere Málta és Ciprus, ugyanis a tengerrel nem rendelkező Ausztria olyan társakat keresett, akikkel kevés közös érdekeltsége van. Az ütköző érdekek miatt ugyanis gyakran nagyon nehéz közösen dolgozni, konfliktusmentesen projekteket kialakítani. Azt is hozzátette, Európa és Ausztria viszonyában uralkodó a sajtóközlemények negatív hangja, jellemző az olyan tónus, hogy Brüsszel valami katasztrófát akart, amelyet az osztrák politikusok megakadályoztak. A választások előtt éppen ezért szükség lesz legalább három olyan projektre, célra, amit az Európai Néppárt képviselői egységesen tudnak képviselni Európában és a hazájukban is.
Nyitókép: Flickr / Attila Németh
