Évszázadokon keresztül nem volt kérdés, hogy a Habsburg-uralkodók örökös tartományaiban a katolicizmus kvázi államvallásként a meghatározó felekezetet jelentette, még ha vallásilag igen sokszínű is volt a birodalom. Ciszlajtánia területén a legutolsó 1910-es népszámlálási adatok alapján a lakosság 79%-a, vagyis majd 22,5 millió állampolgár vallotta magát katolikusnak. Eme egyeduralkodó helyzet az osztrák utódállamban még erőteljesebbé vált, 95% fölé is emelkedett, azonban mára véget ért.
A Habsburg Birodalomban a trón és oltár közötti kapcsolat soha nem volt kérdés, mindig is rendkívül szoros kapcsolatban állt a katolikus egyház az uralkodóházzal. Még a felvilágosodás korában, számos reformintézkedés dacára is hű támogatói maradtak a római egyháznak a Habsburgok. Ugyan az 1855-ös konkordátum mindössze csak 15 évig volt érvényben, így csak rövid ideig biztosított kivételes helyet a katolikus egyháznak a házassági jog vagy az iskolai oktatás tekintetében. Azonban a kiváltságos egyházi helyzet még 1870 után is fennmaradt és Ferenc József örömmel támaszkodott az egyházra a liberalizmus és a szekularizáció elleni küzdelemben. Maga a Habsburg-dinasztia is katolikus uralkodócsaládként definiálta önmagát. Ennek is betudható, hogy már 1922-ben megindult az utolsó magyar király és osztrák császár, IV. / I. Károly boldoggá avatásának előkészítése, melyre végül 2004 októberében került sor.
Noha napjaink osztrák kultúrpolitikája örömmel támaszkodik a Habsburg-örökségre, különösen a „boldog békeidők” mítoszára, Ferenc József és Sissi alakjára, az elmúlt évtizedekben az örökség vallási oldala darabjaira hullott. Míg a modern osztrák állam létrejöttekor, az 1950-es években a keresztény felekezetekhez tartozók számaránya 95% volt a lakosságon belül, napjainkra ez drasztikusan megváltozott, a korábban tősgyökeres katolikus ország elveszítette ezt a jellemvonását. A változások egyértelműen az új millenniumban gyorsultak fel, ugyanis még az 1991-es adatok is arról tanúskodtak, hogy a lakosság 78%-a vallotta magát katolikusnak, további 6% volt a protestáns egyházak tagjainak száma. Ehhez képest a legutóbbi 2021-es statisztikai adatsorokban már csak 55% volt a katolicizmus aránya az osztrák lakosságban, majd az elmúlt évek drasztikus kilépésszámai nyomán idén nyáron bezuhant eme arányszám immár 50% alá. A tendencia minden bizonnyal folytatódni is fog, ugyanis az elmúlt évek adatai alapján – demográfiai folyamatoktól függetlenül – folyamatosan csökken a keresztelések, az elsőáldozások és bérmálások száma is az osztrák katolikus egyházban. Tavaly már a 40 ezret sem érte el a megkereszteltek száma. A statisztika arra is rávilágít, és ebben nincs nagy meglepetés, hogy a leginkább a nagyvárosok és a multikulturális terek járnak élen az egyházból való kilépések tekintetében, míg a vidéki, zártabb osztrák közösségek tartják egyfajta tradicionális vallásosságukat. Ugyanakkor kérdéses, hogy az ő esetükben is mennyire van szó „tradicionális templomjáró keresztényekről”, és milyen (egyre növekvő) arányban vannak közöttük jelen (az egyházhoz tartozó, de misét nem látogató és nem is imádkozó) „keresztleveles keresztények”.
A trendek tekintetében ugyanis árulkodó az Ifjúsági Kulturális Kutatóintézet (Institut für Jugendkulturforschung) 2019-es felmérése, mely szerint a 10–19 éves fiatalok több mint egyharmada (34 százalék) nem érzi azt, hogy a vallásnak bármilyen szerepe lenne az életében. De még ennél is megdöbbentőbb az adat, miszerint a válaszadók mindössze 1% gondolja úgy, hogy az egyháznak (különösen a katolikusnak) bármilyen meghatározó társadalmi befolyása lenne. Mindennek nyomán várható, hogy a saját magukat vallástalannak tekintők aránya a mostani több mint 30%-ról még tovább fog növekedni az osztrák társadalomban.
Ugyanakkor közösségi kultúrájában Ausztria mind a mai napig igyekszik őrizni keresztény örökségét. Az ünnepnapok sorában mindmáig meghatározók a nagy katolikus emléknapok, továbbá jól ismert osztrák hagyomány, hogy a boltok vasárnap továbbra is zárva tartanak. A jövő nagy kérdése, hogy ez a társadalomban egyre erősebben jelen lévő nemkeresztény vallási csoportok és a magukat minden felekezettől egyenlően távol helyező vallástalanok nyomása mellett meddig maradhat változatlan. Érdekes példát szolgáltathat például a 2019-ben meghozott Nagypéntekre vonatkozó törvényi szabályozás, amely eltörölte az általános munkaszüneti nap jellegét az egyháztagok számára és a szabadság rovására kiváltható „személyes szabadnap” kategóriába sorolta azt. Hasonló esett meg a reformáció emléknapjával is. A változások nyomán, a modern nyitottság jegyében a korábban kvázi államvallásnak tekinthető kereszténység kiemelt helyzete teljes egészében eltűnt. Sőt, megindult a vallási épületek, különösen a katolikus templomok újrahasznosítása is. Egyes templomokat már átadtak más közösségeknek (például az ottakringi Neulerchenfeld plébániát a szerb ortodox egyháznak). Illetve egyre gyakoribb a templomok általános kulturális funkciója, ahol kiállítások, koncertek, tárlatok valósulnak meg. Radikális váltás volt e tekintetben, hogy a bécsi Szent István-székesegyházban dedikált oltópontot alakítottak ki a koronavírus-járvány során. A kereszténység visszaszorulását korábbi bástyáiból jól mutatja nem csak a mecsetek számának rohamos növekedése, de például a zászlóshajó projektté vált bécsi Aspern Seestadt „Campus der Religionen” projektje is. Az új városrészbe megálmodott vallási kampusz egyszerre szolgálná nyolc különböző vallási közösség mindennapjait, hiszen jelen lenne a buddhista, a római katolikus, az evangélikus, az iszlám, a szikh, az ortodox keresztény, az izraelita közösség és az Új Apostoli Egyház.
Az adott körülmények között nagy kérdés, hogy maga az osztrák vallásosság további csökkenése várható-e vagy adott esetben a migrációs hátterű új osztrák polgárok körében mutatkozó, a saját gyökereikhez való ragaszkodás révén ezt ellensúlyozni lehet és akkor a tradicionális nyugati kereszténység további drasztikus fogyása várható-e. Az elmúlt évek új fejleményeként ugyanis a katolikus és protestáns visszaeséssel szemben jelentős az ortodox keresztények lélekszámának növekedése, illetve látványosan emelkedik a muszlim vallásúak aránya a társadalomban. Bármelyik irány is legyen tartós, egyértelműen látható, hogy az átalakulásokkal a nyugati kereszténység elveszíti (elveszítette?) államformáló szerepét Ausztriában.
(A cikk az OTKA-K-21 K138160 „Egy lehetséges európai nagystratégia határai – az illegális migráció mint indikátor” című projekt keretében készült.)
Nyitókép: Jezsuita templom, Dr.-Ignaz-Seipel-Platz, Bécs, forrás: Hubertl / Wikipedia
