Hogyan kategorizálható és szabályozandó a mesterséges intelligencia felhasználása a szöveggenerálásban?
A jelen blogbejegyzés célja a mesterséges intelligencia (MI) felhasználás súlyának érzékeltetése az akadémiai életben. A szerző javaslatot tesz a pontos kategóriák kidolgozására az MI felhasználásának mértékétől és az adatok minőségétől függően, illetve ezek szabályozására is. A szerző amellett érvel, hogy az MI szabályozására és a kockázatok minimalizálására szöveggenerálásban és -módosításban is szükség van az akadémia szektoron túl is.
A Microsoft Office rendszer 1992-ben történt megjelenése forradalmi jelentőségű volt az akadémiai életben is. Az Office csomaggal kezelhető táblázatok (.xls, .xlsx), szövegek (.txt, .doc, .docx, .pdf), prezentációk, e-mailek, kiadványok, adatbázisok megjelenését és jelentőségét a tudományos életben lehetetlen túlbecsülni[1]. Azonban a Microsoft Office megjelenése az akadémiai életben így is csak formai jelentőségű volt, a szakirodalom tartalmára ugyanis nem volt közvetlen kihatása. Bár az Office csomagok nagyban megkönnyítették a kutatásokat, azok a szakirodalom tartalmát nem befolyásolták. Az akadémiai életben a szakirodalom tartalmának kutatása és elemzése továbbra is a hagyományos módszerekkel történt, és a Microsoft Office csomagok csak eszközök voltak a kutatási eredmények dokumentálására és megosztására.
A mesterséges intelligencia viszont már egy olyan technológia, amely lehetővé teszi a szoftverek és a gépek számára, hogy emberi intelligenciát utánozzanak, ezért nem csak a kutatás formájára, hanem annak lényegi tartalmi elemeire is mélyen kihat. Sőt, az MI a kutatási eredményeken keresztül is gyorsan átalakítja a modern társadalom különböző aspektusait, beleértve az egészségügyet, a közlekedést, a pénzügyeket és az oktatást. Ahogy az MI technológiák egyre jobban beépülnek a mindennapi életbe, egyre fontosabb a felhasználás mértékének és észlelésének megértése[2]. A mesterséges intelligencia jelentőséget érzékelteti, hogy Ferenc pápa még januárban a béke 57. világnapjára szóló üzenetét a mesterséges intelligenciának is szentelte, és arra hívta fel az emberiséget, hogy az folytassa a szív bölcsességét, amely elősegítheti, hogy „a mesterséges intelligencia rendszereit egy teljes körű emberi kommunikáció szolgálatába állítsuk”[3].
Ez kettős követelményt támaszt a felsőoktatás irányában: egyrészt a tudományos módszertant ki kell egészíteni a MI akadémiai felhasználásának oktatásával, másrészt gyökeresen módosítani kell az oktatásmódszertant, a számonkérést, sőt magát a felsőoktatási tananyagot is. Ennek egyik indoka, hogy MI alkalmazása már behozhatatlan előnyt jelent az akadémia felhasználóknak szemben a tradicionális módszereket alkalmazókkal szemben. A másik indoka, hogy nincs sok értelme olyan tudást és készségeket átadni, amelyet a MI már tökéletesen biztosít.
Az MI szerepe az egyetemi oktatás és kutatás területén jelenleg is kiemelt fontosságú. A kutatók jelentős mértékben támaszkodnak (releváns szakirodalom keresése, bonyolultabb összefüggések feloldása, hivatkozáskezelés stb.) az MI-re, miközben az oktatók is egyre inkább integrálják az MI-t a vizsgáztatás (tesztek és vizsgakérdések generálása) folyamatába[4]. Ezenkívül a hallgatók már most is találkoznak az MI-vel tanulmányaik során (autonóm fegyverrendszerek, forgalomfelügyelet stb.) és a jövőben ez a tendencia csak erősödni fog.
Figyelembe véve a MI körül folyó tudományetikai vitákat és az érintett, valamint érdekelt felek és átlagemberek által képviselt számos nézőpontokat, nélkülözhetetlen kidolgozni egy megbízható és hatékony eszközt az MI felhasználásának mérésére, amely könnyen alkalmazható. A kutatók és a döntéshozók együttműködésével biztosítható, hogy az MI fejlesztése és alkalmazása hatékony, felelős és egyúttal etikus módon történjen. Ez az együttműködés maximalizálhatja az MI előnyeit, miközben csökkenti a potenciális kockázatait, ami végül egy harmonikusabb MI technológiák integrációját eredményezi a mindennapi életünkbe és a társadalomba[5].
A fenti igényekre reagáltak a fejlesztők is, ezáltal MI által támogatott kutatási platformok (Scispace, Sourcely stb.) már jelenleg is alkalmasak a kutatási integritás tiszteletben tartása mellett rendkívüli segítséget nyújtani[6]. Fontos azonban kiemelni, hogy a chatbotok (ChatGPT, GroqAI, Gemini stb.) visszaélésekre adhatnak lehetőséget, így a használatukkal kapcsolatos kockázatok minimalizálása érdekében szükséges célzott szabályozást kidolgozni.
A célzott szabályozásnak viszont csak akkor van értelme, ha objektíven mérhető az MI felhasználása. Ellenkező esetben a MI használat bevallása önkéntes, rövid időn belül pedig súlytalan lesz, megfosztva a szabályozás annak érdemi jellegétől. A hagyományos technológia mérőszámok nem feltétlenül ideálisak az MI felhasználás mérésére. A mérőszámok hosszúak, kontextusfüggőek vagy hiányoznak az empirikus validálásuk. Emellett a technológiai attitűdöket értékelő kérdőívben (pl. The Media and Technology Usage and Attitudes Scale – MTUAS) nem fejlesztették ki és validálták specifikusan az MI rendszereket [7]. A Mesterséges Intelligencia Attitűd Skála (AI Attitude Scale – AIAS) öt tételt tartalmaz, beleértve egy fordított értékű tételt is, amely az MI befolyását méri az emberek életére, karrierjére és általában az emberiségre[7]. Összességében az analízisek azt sugallják, hogy a kidolgozott és validált AIAS értékes eszköz lehet a kutatók és a szakemberek számára, akik az MI fejlesztésén dolgoznak, és meg akarják érteni a felhasználók általános attitűdjét az MI iránt. Az AIAS által alkalmazott skála – minimális módosítással – alkalmas lehet az MI-felhasználásnak a kategorizálására, szabályzóinak kidolgozására.
Az első kategóriába tartoznak azok a szövegfelhasználások, amikor az MI felhasználása tilos. Ha az MI alkalmazása kritikus adatok felhasználásával járna, a kutatók kizárólag a tudásukra és készségeikre támaszkodnak a munkájuk során. A munkafolyamat egyetlen szakaszában sem megengedett a mesterséges intelligencia interakciója. Szigorúan tilos a kritikus adatok (minősített adat, különleges személyes adat, személyes adat, orvosi titok, ügyvédi titok, más hivatás gyakorlásához kötött titok, biztosítási titok, banktitok, fizetési titok, értékpapírtitok stb.) MI alkalmazásokba való feltöltése. Zárt hálózaton belüli adatokkal dolgozókra, a szervezeten belül lokálisan kialakított MI alkalmazásokra ezek a korlátozások nem vonatkoznak.
A második felhasználási kategória az MI által asszisztált szövegformázás. A kutatók a mesterséges intelligenciát szabadon felhasználhatják az ötleteléshez, a vázlatok létrehozásához, a helyesírás javítására és a munkájuk strukturálásához. A végső irodalom azonban nem tartalmazhat mesterséges intelligencia által generált plusz információt vagy tartalmat.
A kutatók a mesterséges intelligencia eszközöket használhatnak munkájuk érthetőségének, minőségének vagy formázásának javítására, viszont az eredeti munka mellékletként kötelező. Ez lehetőséget ad a szerkesztőknek a MI hozzáadott értékének objektív mérésre.
A negyedik esetkörben a a mesterséges intelligenciát az egyes feladaton belüli konkrét feladatok elvégzéséhez és konkrét szakmai tartalmak generálására használhatják. Ugyanakkor a szerzőknek a saját munkájuk mellett a mesterséges intelligencia által generált tartalmat is kritikusan szükséges elemezniük és hitelességet ellenőrizniük, illetve a forrásokat hivatkozniuk, valamint a generált tartalmat megjelölni (MI által generált tartalmak hitelesítése).
Végül az utolsó esetben a felhasználók a személyre szabott tanulási élmény, tanulmányok és vizsgák objektív értékelése során felhasználják a mesterséges intelligenciát munkájuk támogatására. Nem követelmény az ember és az MI által generált tartalom megkülönböztetése és jelölése sem.
Az AIAS módosított skála segítségével lehetőség van az MI szövegfelhasználásának kategorizálására, hogy megfelelő szabályokat ezekre a kategóriákra ráépíteni.
Felhasznált irodalom
[1] „A Microsoft története – 1992”. Elérés: 2024. május 1. [Online]
[2] „Mi az a mesterséges intelligencia és mire használják? | Témák | Európai Parlament”. Elérés: 2024. május 1. [Online]
[3] Jakab F., „Ferenc pápa részt vesz a G7-ek mesterséges intelligenciáról szóló júniusi ülésén”, Magyar Kurír. Elérés: 2024. május 1. [Online]
[4] „Etikai iránymutatások oktatók számára a mesterséges intelligencia (MI) és az adatok oktatási és tanulási célú felhasználásáról – Európai Unió”. Elérés: 2024. május 1. [Online]
[5] N. A. Khan, K. Osmonaliev, és M. Z. Sarwar, „Pushing the Boundaries of Scientific Research with the use of Artificial Intelligence tools: Navigating Risks and Unleashing Possibilities”, Nepal J Epidemiology, köt. 13, sz. 1, o. 1258–1263, márc. 2023, doi: 10.3126/nje.v13i1.53721
[6] „SciSpace: Revolutionizing Research Paper Understanding with AI | by Nicole Gallicchio-Elz | Medium”. Elérés: 2024. január 18. [Online]
[7] S. Grassini, „Development and validation of the AI attitude scale (AIAS-4): a brief measure of general attitude toward artificial intelligence”, Front. Psychol., köt. 14, o. 1191628, júl. 2023, doi: 10.3389/fpsyg.2023.1191628
A nyitóképet mesterséges intelligencia generálta.
