A mesterséges intelligencia emberi jogi védelmének biztosítására létrehozott Európa Tanácsi egyezményhez csatlakozott az Európai Unió.
A technológiai innováció és a globális hatalomgyakorlásra való törekvés közötti kapcsolat hosszú múltra tekint vissza. Az utóbbi időben azonban olyan új technológiák, mint az 5G, a mesterséges intelligencia, a nanotechnológia és a robotika, minden eddiginél jobban összefonódott a geopolitikával, gazdasági és kereskedelmi érdekekkel. Jó példa erre a fokozódó kínai–amerikai technológiai rivalizálás a kulcsfontosságú mesterséges intelligencia és a félvezető szektorban. Amellett, hogy jelentős hatást gyakorol a gazdaságokra és versenyképességre, a technológia fejlesztése révén a geopolitikai harcok középpontjába is kerül kiemelten a kiberhadviselés, a választási beavatkozás és a dezinformáció területein. A Brookings Institution elemzője úgy véli, hogy aki 2030-ban vezet a mesterséges intelligencia területén, az fog uralkodni a világon 2100-ig. Az orosz elnök 2017-ben jósolta meg ugyanezt. Mindebből látható, hogy a globális térben hasonlóan gondolkodnak a mesterséges intelligencia feletti irányítás és fejlesztés hatalmi tényezőjének nagyságáról.
De mi a helyzet a szabályozással?
2019-ben az Európai Bizottság elnöke megosztotta a Geopolitikai Bizottságról alkotott elképzelését az Európai Parlamenttel mandátumának felvételekor. Nem sokkal később az orosz–ukrán háború felnagyította geopolitikai kihívásokat, még inkább a figyelem középpontjába helyezve a technológiát.
Az EU megpróbálta befolyásolni a globális normákat azáltal, hogy kihasználja a belső piaca által kínált vonzerejét, emellett a Brüsszel-hatás érvényesülésére törekedve a technológia szabályozásának terén is. Ennek korai példája az általános adatvédelmi rendelet (GDPR), amelynek tartós hatása volt és világszerte befolyásolta az adatkezelési gyakorlatokat. A rendeletet egy sor digitális jogszabály követte 2020 óta. Többek között digitális szolgáltatások és a digitális piacok szabályozása, a digitális kormányzás, az adat és a mesterséges intelligencia szabályozása és a technológiai térhez kapcsolódó infrastruktúrák és eszközök (félvezetők, chip, kritikus nyersanyagok) uniós kodifikációja mind az elmúlt két év vívmánya.
A mesterséges intelligencia rendelet (AI Act) 2024. augusztus 1-jétől hatályos, és közvetlenül alkalmazandó az EU tagállamaiban, célja, hogy a polgárok digitális biztonságának és alapvető jogainak védelmére adjon egy keretet, amelyben az innováció új lendületet kap. Az AI Act meghatározza a mesterséges intelligencia rendszerek fogalmát, amely tekintetében az OECD-vel közös taxonómiát alkotott, mutatva a koordinációt a nemzetközi szabályozás irányába. Újabb mérföldkövet jelent, hogy a 2022-ben létrehozott CIA Bizottság kidolgozta, majd az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2024. május 17-én Strasbourgban elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló egyezményt, amelyhez az Európai Unió 2024. szeptember 5-én, a magyar EU elnökség alatt csatlakozott. Az Egyezmény az emberi jogok védelmére törekszik a technológiai térben, ahogy az az Európa Tanács mandátumából fakad.
Az Egyezmény aláírása nemcsak szimbolikus, hanem konkrét kötelezettségeket is ró a részes felekre. A megállapodás célja, hogy biztosítsa az MI-rendszerek életciklusa során végzett tevékenységek emberi jogokkal, demokráciával és jogállamisággal való összhangját, ugyanakkor elősegítse az innovációt és a bizalmat is a technológia iránt. Ez a megközelítés különösen fontos egy olyan technológia esetében, amely hatással lehet a munkaerőpiacra, az egészségügyre, az oktatásra, és alapvetően minden olyan területre, ahol gépi döntéshozatalt alkalmaznak.
Az Egyezmény egyik központi eleme az úgynevezett kockázatalapú megközelítés, az AI Act-hez hasonlóan. Ez azt jelenti, hogy az MI-rendszereket nem egy egységes szabályozási keret szerint kezelik, hanem a rendszerek potenciális kockázatainak megfelelően különböző szabályozási szinteket alkalmaznak. Például egy magas kockázatú MI-rendszer, amely közvetlen hatással van az emberi jogokra, szigorúbb szabályozás alá esik, míg az alacsonyabb kockázatú rendszerekkel szemben enyhébb követelményeket támasztanak.
Az egyezmény hangsúlyt fektet az átláthatóságra is: előírja, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak esetében világossá kell tenni, hogy azokat MI generálta, illetve hogy az emberek tisztában legyenek azzal, ha egy MI-rendszerrel lépnek interakcióba. Ez a rendelkezés különösen fontos a dezinformáció elleni küzdelemben és az átlátható döntéshozatal biztosításában, mert nem szabad megfeledkezni a technológia társadalomra gyakorolt hatásáról. Az MI rendszerek átláthatósága és elszámoltathatósága segít megelőzni azokat a problémákat, amelyek a mesterséges intelligencia „fekete doboz” jellegéből adódhatnak, amikor a döntéshozatal folyamata rejtve marad az emberi felügyelet elől. Ez különösen fontos olyan kritikus területeken, mint az egészségügy, a bűnüldözés vagy a pénzügyi szektor, ahol az MI által hozott döntések közvetlen hatással lehetnek az emberek életére.
Egy másik kulcsfontosságú elv az MI-rendszerek dokumentációjának és elszámoltathatóságának erősítése. A fejlesztőknek és üzemeltetőknek pontosan dokumentálniuk kell a rendszerek működését és kockázatkezelési intézkedéseit, hogy szükség esetén vissza lehessen követni a döntéshozatal folyamatát és a felelősségi köröket.
Az innováció ösztönzésére az Egyezmény támogatja a „szabályozási homokozók” (regulatory sandboxes) bevezetését is, amelyek olyan tesztkörnyezetek, ahol a vállalatok innovatív MI megoldásokat próbálhatnak ki korlátozott szabályozási keretek között.
Az Egyezmény az első olyan jogilag kötelező nemzetközi megállapodás, amely a mesterséges intelligencia szabályozására összpontosít az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme érdekében. Az aláírási folyamat nem korlátozódik Európára: az Egyesült Államok és több másik ország is jelezte csatlakozási szándékát, ami azt mutatja, hogy egy globális konszenzus kezd kialakulni az MI felelős alkalmazásával kapcsolatban. Ez különösen fontos, hiszen az MI-technológia határokon átnyúló jellege miatt elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés a szabályozásban. Az eltérő fejlettség, jogi-, gazdasági- és politikai kontextus miatt a globális szabályozás nem tűnik megvalósíthatónak, de az alapvetésekben jó előjel a harmonizációra való törekvés.
Kép forrása: Dall-e
