Avagy a gépi autonómia kutathatóságának néhány kérdése
Ha az ember az autonómiaszintek általános megközelítését keresi, egy elsőre meglepő jelenségbe fut bele: a téma vizsgálata azért nehézkes, mert a netes keresők és csetbotok csak a járművekkel kapcsolatos szinteket adnak meg.
Pedig a mesterséges intelligencia (továbbiakban MI) számtalan felhasználási területén lehet kérdéses, hogy milyen szinten önálló az adott gép, pontosabban az adott funkció. Ezt vizsgálva több kérdés, kutatás-technikai probléma is felmerült bennem. Alább ezeknek járok a végére, mivel fontos tanulságokat rejtenek:
I. Miért nehéz általános megközelítéseket találni?
II. Hogyan lehet a különféle okos gépek autonómiáját kutatni, mit érdemes keresni?
III. Van-e köze egy beépített MI-szolgáltatásnak az autonómia szintjéhez?
IV. Mi a logikája a hivatalos megközelítéseknek?
V. Miért az automatika szót használják hivatalosan az autonómiára?
A korai kutatásoknak két jellemzője volt: egyrészt még általánosságban gondolkodtak a számítógépes rendszerek önállóságának kérdéseiről, másrészt az automatika szintjein belül kezeltek minden ilyen kérdést[1]. Érdekes módon az automatika kifejezés maradt meg a hivatalos meghatározásban, holott épp fordítva gondolnánk, mivel a mai szóhasználatban a gépi autonómiáról hallani sokat. Hasonlóan meglepő, hogy az autonómia általános megközelítése eltűnt, pedig egyre nagyobb szükség lenne erre, például általános szabályozó elvek megfogalmazásához.
Visszatérve a gépiautomatika-szintekre: ennek felosztásai azt vizsgálták, milyen téren mennyire van még jelen az ember a gép döntései mögött. Az automata (rövid) meghatározása máig úgy szól, hogy „ember nélkül is működő gép”, így joggal sorolják ide akár a teljes gépi önnállóságot is. A technikai megközelítés szerint ugyanis a gépi autonómia csak az automatika részhalmaza. A fenti alapkérdés nem változott meg a gépi autonómia szintezésekor: továbbra is az ember jelenlétének mértéke a kérdés a gép döntésében – viszont feltételekhez köti, hogy hogyan működik ember nélkül az a gép. Vagyis „egy (autonóm) gép működése a rendszer saját helyzetfelismerésén, tervezésén és döntéshozatalán alapul a kijelölt feladat elérése érdekében” [2].
A fenti (I–V.) kérdések egy részére választ adhat egyik konkrét szintezés elemzése. Népszerűsége és ismertsége miatt célszerű az autók besorolásait venni példaként. A szintek ismertetése előtt hangsúlyozni kell, hogy ez a hivatalos szintezés[3] valójában a vezető támogatásának szintjeit határozza meg. Röviden[4]
- szint, a vezetésautomatizáció teljes hiánya. Lehetnek azonban különböző MI-alapú támogató, figyelmeztető funkciók (pl. holttér-figyelő, sávelhagyásra vagy elalvásra figyelmeztetés), sőt automata vészféktől is nulladik szinten marad a kocsi.
- szint, vezetői asszisztens: bizonyos vezetéstámogató funkciók beleszólhatnak a jármű mozgásába, de nem egyszerre (pl. vagy az adaptív sávtartás működik vagy az adaptív tempomat), ám az irányítást továbbra is az ember végzi.
- szint, részleges vezetésautomatizálás: számos manővert elvégez az autó, de ezek felügyelete az ember feladata (pl. az adaptív sávtartás és az adaptív tempomat egyszerre működnek).
- szint, feltételes vezetésautomatizálás: a volán mögött ülő egyénnek már csak készenlétben kell lennie – ám amennyiben szükséges, akkor át kell tudnia venni az irányítást (pl. teljesen automatikus parkolás vagy forgalmidugó-asszisztens).
- szint, magas szintű automatizálás: már nem várja el a sofőrtől, hogy probléma esetén közbelépjen (egyedül kell biztonságosan vezetnie a járművet), ám bizonyos a körülmények (időjárás, fényviszonyok) alapján visszaadja a vezetést a sofőrnek.
- szint, teljes automatizálás: minden elképzelhető helyzetben tudnia kell tökéletesen irányítani a járművet (valóban nem kell sofőr).
A tanulságok választ adnak az utolsó három kérdésre:
III. Van-e köze egy beépített MI-szolgáltatásnak az autonómia szintjéhez? Látható, hogy csak a gyorsulás és kormányzás átvételének fokát osztályozza a szabvány, tehát még első szintű autonómiába sem sorolja a gépjárművet egy más jellegű MI beépítése (pl. fáradtságfigyelő, vagyis fejlett arcelemező MI mellett nulladik szintű marad).
IV. Mi a logikája a hivatalos megközelítéseknek? Az előző pontból következik, hogy az autonómia csak olyan MI-vel van összefüggésben, amelyek a gép (itt az autó) fő funkcióját támogatják (itt ez a balesetmentes haladás). Tehát nincs köze egy rendszer autonómiájának a felhasznált MI színvonalához. Tehát hiába társalog az autó viccekkel tarkítottan az utasaival, egy ilyen fejlett MI mellett sem autonóm – ám ha a sáv közepén tartja az autót, akkor igen. De kizárólag a rendszer fő feladatához rendelt MI befolyásolja a gép „autonómiáját”, ami inkább csupán MI által támogatott automatika.
V. Miért az automatika szót használják hivatalosan az autonómiára? Az előző pontban már felsejlett, hogy az automatika fogalommal úgy tűnik, hogy a szabvány megfogalmazói azt szeretnék hangsúlyozni, hogy a szintek alanyai nem emberek. A gépek autonómiája még csupán automatika. Ez megfontolandó szempont egy olyan korban, amikor a gépek autonómiájá divatszóvá válik, hiszen pl. a szabvány magyarázatainak nagy részében is autonómiaszinteknek hívják ezeket[5]. Sőt, a lista alapján felmerül, hogy az autonómia szó használata kissé korai, pl. igazából az 5. szintű autók bevezetésétől kezdve lenne jogos, vagy majd az 5-ös automatikaszintű autókat kéne autonómiaszintekbe sorolni. Addig helyesen használja a hivatalos szintmegnevezés az automatika szót, és a szakirodalomban is ez lenne kívánatos.
I. Most térünk oda vissza, miért is ütközik óriási nehézségekbe egy általános megközelítés? Erre először az ilyen irányú kutatások elmaradása utalt: 2014-es a legújabb fellelt értekezés, amely egy általános keretrendszer létrehozását célozza meg a robotok autonómiaszintjeihez[6]. Ez a tanulmány a téma történeti változását is jól leírja, és egy metodológiát is kidolgoz. Ám ez a módszertan is inkább csak részterületeken alkalmazható. Ezt követően pedig már minden kutatás ebbe az irányba tolódik: a különböző felhasználási területek szerinti autonómia-besorolásokat látják érdemesnek kidolgozni, az általános megközelítést a szakma „elengedi”.
II. És ezzel kapjuk meg a választ arra is, hogy hogyan lehet akkor ezt kutatni: részterületenként. Így fellelhetőek specifikus autonómiaszintezések. Ennek igazolására én a logisztika[7] és az egészségügyi robotok[8] szintjeiről kerestem és találtam anyagot. További területek kutatása itt nem feladat.
Ezek után a tisztázások után a kutatókat a fenti problémák már nem korlátozzák – így remélhetőleg számos kutatás kapott a fenti észrevételek elolvasása által nagyobb autonómiát…
Jó kutatást!
Felhasznált irodalom
[1] M. R. ENDSLEY és D. B. KABER, „Level of automation effects on performance, situation awareness and workload in a dynamic control task”, Ergonomics, köt. 42, sz. 3, o. 462–492, márc. 1999, doi: 10.1080/001401399185595.
[2] K. M. Sayler, Artificial Intelligence and National Security. Congressional Research SVC, 2020. Elérés: 2024. január 4. [Online].
[3] J3016 szabvány (2021.04.), Taxonomy and Definitions for Terms Related to Driving Automation Systems for On-Road Motor Vehicles – SAE International. Elérés: 2024. július 12. [Online].
[4] Zsolt S., „Ezek az önvezetés szintjei”, Villanyautósok. Elérés: 2024. július 12. [Online].
[5] C&T, „The 6 Levels of Autonomous Driving Explained”, C&T Solution Inc. Elérés: 2024. július 12. [Online].
[6] J. Beer, A. Fisk, és W. Rogers, „Toward a Framework for Levels of Robot Autonomy in Human-Robot Interaction”, Journal of Human-Robot Interaction, köt. 3, o. 74, jún. 2014, doi: 10.5898/JHRI.3.2.Beer.
[7] M. Krä, L. Eckart, M. Rito, és J. Schilp, „Levels of autonomy in production logistics: terminology and framework”, 2022, Elérés: 2024. július 12. [Online].
[8] A. Attanasio, B. Scaglioni, E. D. Momi, P. Fiorini, és P. Valdastri, „Autonomy in Surgical Robotics”, Annual Review of Control, Robotics, and Autonomous Systems, köt. 4, sz. Volume 4, 2021, o. 651–679, máj. 2021, doi: 10.1146/annurev-control-062420-090543.
Nyitókép forrása: Adobe Firefly
