A kínai versenytől a energiafüggőségig: a Bizottság elnöke hat konkrét kihívást nevez meg, de kérdéses, hogy a 27 tagállam képes-e egységesen fellépni ezek megoldására.
Az Európai Bizottság elnöke augusztus 27-én Párizsban, a francia vállalkozói szövetség éves konferenciáján, (La REF 2026) elnevezésű eseményen egy némileg meglepő beszédet mondott. A meglepő az volt, amilyen nyíltsággal a Bizottság elnöke kimondta az EU gazdaságát érintő és már régóta, széles körbe heves viták tárgyát képző problémát: „Az európai gazdasági modell hosszú időn át néhány nyilvánvaló feltételezésen alapult: olcsó importenergia, nyitott világkereskedelem, a kínai piachoz való növekvő hozzáférés, stratégiai amerikai védelem és nyugati technológiai fejlődés. Ezek mára megszűntek.”
Az Európai Unió kizárólagos törvénykezdeményezési jogát gyakorló intézet vezetője nem tért ki a probléma okaira. Ellenben beszéde hat jelenlegi kihívást azonosított, amelyekre megoldási javaslatokat is sorolt fel.
Elsőként a verseny feltételei és szabályozási teher körüli kihívásokat említette. Meglátása szerint a magas energiaára, a túlszabályozott belső piac, valamint a tisztességtelen külső versenytársak miatt az európai vállalatok a globális piacokon versenyhátrányban vannak. Elismerte, hogy „Egyes becslések szerint az európai ipari termelés több mint fele néz szembe immár kínai versennyel. Mi több, kitért a stratégiai függőségek kérdésére is, vagyis arra is, hogy számos fontos ellátási lánc kulcsfontosságú láncszemét Kína ellenőrzi, illetve, hogy az EU a kritikus nyersanyagok tekintetében több mint 80%-ban, egyes ritkaföldfémek esetében pedig 90%-ban függünk Kínától. Megoldásként az Bizottság az adminisztratív terhek 25%-os (KKV-knál 35%-os) csökkentését ígéri 2029-ig, a 12 omnibusz-csomagon keresztül. Emellett sürgetik a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el az EU által alkotott jogszabályoknak szigorúbb előírásokat. Kína felé a válasz a „derisking szakítás nélkül” elve: több mint 30 új kereskedelemvédelmi vizsgálat indult tavaly a történelmi átlag közel háromszorosa), amelyek elvileg 600 000 európai munkahelyet védenek.
A Bizottság vezetője szerintaz európai gazdaság második nehézsége a gazdaság finanszírozása körüli akadályokból fakad. A probléma itt nem a tőke vagy a technológia hiánya, hanem az, hogy a felhalmozott 10 billió eurónyi háztartási megtakarítás jelentős része kihasználatlanul hever bankszámlákon, miközben a növekvő cégek gyakran az EU-n kívül kötnek ki forrásért.
A javasolt megoldás a „megtakarítási és beruházási unió”, amely az értékpapírosításra, banki és biztosítási befektetésekre, valamint a piacfelügyelet integrációjára vonatkozó javaslatokon keresztül akár 470 milliárd euró plusz beruházást szabadíthatna fel – ideális esetben mind a 27 tagállam egyetértésével, de ha szükséges, kisebb koalícióval is. Emellett az uniós költségvetés is bővülne: több mint 450 milliárd euró az Európai Versenyképességi Alapból és a Horizon Europe programból, a kutatástól az ipari termelésig terjedő láncot finanszírozva.
Von der Leyen harmadikként az egységes piac hiányosságait emelte ki, különösen a szolgáltatások, energia, telekommunikáció és digitális gazdaság területeit. Beszéde szerint a belső akadályok akár 45%-os (áruk) és 110%-os (szolgáltatások) vámtarifával egyenértékű hatást fejtenek ki. Erre a megoldás a „28. rezsim” és az „EU Inc.” kezdeményezés, amelyről itt írtunk. Emellett húsz év után újra átvilágítják az összefonódási szabályokat, elindul az Ipari Gyorsítási Törvény (European preference, gyorsabb engedélyezés, vezető piacok az acél-, cement-, alumínium-, jármű- és akkumulátoriparban). Ide tartozik az a probléma is, hogy a KKV-k kétharmada nem talál megfelelő szakembert, ezért ősszel érkezik egy munkaerő-mobilitási csomag is, ami lehetővé teszi az unión belüli könnyebb munkavállalást és a képesítések elismertetését.
A beszéd szerint az energia ma a versenyképesség és a függetlenség fő korlátja: az európai árak kétszer-háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában, és az energiafogyasztás több mint fele még mindig importált fosszilis forrásból származik – ennek a közel-keleti válság már 50 milliárd euró pluszköltséget okozott.
A javasolt út az elektrifikáció felgyorsítása (ehhez szolgál az Elektrifikációs Cselekvési Terv), hosszú távú szerződések a volatilitás elleni védelemre, a hálózat fejlesztése, valamint az, hogy az áram adóztatása ne legyen szigorúbb, mint a gázé. Az uniós szén-dioxid-piac modernizálásával 2030 után is fennmaradnának az ingyenes kibocsátási egységek a dekarbonizációba fektető cégeknek, 2027-től pedig egy új Beruházás-gyorsító 30 milliárd eurót, az Ipari Dekarbonizációs Bank pedig 100 milliárd eurónál is többet mozgósíthatna 2030-ig.
A Bizottság elnöke a mesterséges intelligenciát egyszerre nevezi gazdasági-technológiai küzdőtérnek és a legerősebb termelékenységi tényezőnek. A kihívás az, hogy Európa ne maradjon le a számítási kapacitás, félvezetők, felhő, adat és modellek terén, illetve, hogy ezeken a területeken ne függjön másoktól. A stratégia két szóban összefoglalható: „termelni és alkalmazni”. Ehhez 20 milliárd eurót mozgósítanak MI-gigagyárakra, a Felhő- és MI-fejlesztési törvény, valamint a Chips Act 2.0 pedig a teljes ellátási láncot erősíti a komponensektől a modellekig. A második pillér az MI tényleges elterjesztése a gazdaság minden szegletében – gyárakban, laboratóriumokban, kórházakban, energiahálózatokban.
Végezetül a kereskedelem területén azonosított kihívásokat: egy egyre töredezettebb világban a nyitottság stratégiai előnnyé válhat, feltéve, hogy Európa nem függ egyetlen partnertől sem. Megoldásként a kereskedelmi megállapodások bővítését és mélyítését hozzák példaként, konkrétan a Kanadával kötött CETA-t.
Érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság vezetője egységes narratívába rendezi ezt a hat, valójában elég heterogén területet, a szabályozási egyszerűsítéstől a geopolitikai függőségekig. A kihívásra adott válaszok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba azok a lépések tartoznak, amelyek végrehajtása jórészt Bizottsági vagy technikai szintű döntéseken múlik ((EU Inc., Omnibus-egyszerűsítés, célzott kereskedelemvédelmi eszközök) és ezért belátható időn belül, akár már 2026–2027-ben mérhető hatást hozhatnak. A másik csoportba azok kerülnek, ahol a valódi korlát a 27 tagállam közötti tartós érdekütközés, mint például a Megtakarítási és Beruházási Unió, energiahálózat-fejlesztés, egyes kereskedelmi megállapodások. Ezek a programok évek óta ugyanazon strukturális akadályokba futnak bele, így várható, hogy most sem fog egyszerűen feloldódni ez a feszültség. Az is figyelemreméltó, hogy a beszéd utal Mario Draghi versenyképességi tervére is, amely többek között azt javasolta, hogy évente 750–800 milliárd euró többletforrás mozgósításon versenyképessége javítása érdekében, és a források előteremtése érdekében a közös uniós kötvénykibocsátást (közös adósságfelvételt) javasolta. Ezen kívül, legalább annyira fontos, ám a Bizottság elnöke mégsem említi beszédében: hogyan kívánják az amerikai védelmet, valamint a nyitott gazdaságú EU számára fontos globális piacokat pótolni?
Nyitókép forrása: Dati Bendo / EC – Audiovisual Service
