A Bizottság meghozta az első lépéseket, ám ezek leginkább öncélú intézkedések.
A tavaly novemberben elfogadott Versenyképességi paktum értelmében 2025 első felében az Európai Bizottságnak olyan törvényjavaslatokat kell tennie, amelyek a vállalatokra, különösen a kis- és közepes vállalkozásokra háruló adminisztratív, szabályozásból eredő terheket legalább 25 százalékkal csökkenti. Ezen túlmenően, a Bizottság a 2029-ig tartó ciklusában feladatának tekinti a bürokrácia csökkentését, összesen 35 százalékkal kívánja csökkenteni az adminisztratív terheket, különösen a KKV-k számára. Mint ilyen, Valdis Dombrovskis biztos egyaránt felel az uniós gazdaságért és a termelékenységért, valamint a végrehajtásért és az egyszerűsítésért is.
Mindezekkel összhangban a Bizottság januárban el is kezdte a munkát: egy új Egyszerűsítési Tanácsadó Csoport felállítását tervezi. A legújabb testületről egyelőre nem sokat lehet tudni, de a Bizottság február végéig két intézkedést is bevezetett. Egyrészt, a Versenyképességi Iránytű keretein belül javaslatot tett az úgynevezett 28. rezsim létrehozására. Másrészt, a február végén benyújtott két ún. Omnibusz törvénytervezetet, amely a korábban elfogadott fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolási kötelezettségi irányelve (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításáról szóló irányelve (CSDDD) és az EU Taxonómia Rendelet által előírt jelentéstételi kötelezettségeket egyszerűsítené le és hangolná össze.
A 28. rezsim második élete
Versenyképességi iránytűben foglaltak szerint az intézkedés célja, hogy az európai startupok, innovatív vállalatok számára könnyebbé tegye az uniós szintű tervezhetőséget és határokon átívelő vállalati terjeszkedést. A törvénytervezet lehetővé tenné, hogy az egységes piacon 27 különböző jogrendszer helyett egyetlen, harmonizált uniós szintű szabályrendszer működjön, és a vállalatok a tevékenységeiket ennek megfelelően egységesen végezhessék a különböző tagállami jogszabályoktól függetlenül. Elérhetőbbé és egyszerűbbé válnának a határokon átívelő befektetések, valamint egyszerűsítené az alkalmazandó szabályokat és csökkenti a kudarcok költségeit, beleértve a társasági jog, a fizetésképtelenség, a munkajog és az adójog minden releváns aspektusát, amely tagállamonként változik. A versenyképességi iránytűben foglaltak szerint a törvénytervezet részleteiről 2025 végén vagy 2026 elején fogunk többet megtudni.
Ezért a kezdeményezésért nem biztos, hogy szükséges volt létrehozni egy új testületet, hiszen nem egy új ötlettel állt elő a Bizottság. Az első kezdeményezések már másfél évtizede elkezdődtek egy egységes európai polgári törvénykönyv megalkotásával. Egy hosszú folyamat során egy közös referenciakeret-tervezetet dolgoztak ki, amely az európai magánjogot egységesítette volna, majd a törvénytervezet leszűkült a közös európai adásvételi jogra. Az ötletet az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is támogatta. Ezt a tervezet nem helyettesítette volna a nemzetállami törvényeket, azzal párhuzamosan létezett volna mintegy opcióként. A törvénytervezetet azonban számos vita övezte. Ezek között az attól való félelem is hangot kapott, hogy előbb-utóbb egy ilyen törvény nem opcionális lenne, hanem kötelezővé válna, hogy a vállalatok elérhetővé tegyék ügyfeleik számára, és ezzel új terheket rónának ki a cégekre. Ezen túlmenően az is felmerült, hogy az uniós szintű törvény lassan helyettesítené a nemzeti törvényeket, a párhuzamos rendszer pedig növelné a piaci bizonytalanságot, összezavarná a fogyasztókat és csökkentené a bizalmat. Az Egyesült Királyság kormánya szerint semmi nem bizonyította, hogy az újabb törvény könnyebbé és eredményesebbé tenné az ügyintézést, mint a nemzeti hagyományokhoz és kultúrákhoz alkalmazkodó már meglévő szabályok.
Mindezek fényében a törvénytervezetet 2014-ben félretették, majd 2020-ban vissza is vonták. Most az alapötletet a Bizottság elővette, leporolta és év végéig várhatóan egy új köntösbe bújtatva ismét bemutatja az Európai Uniónak. Egyelőre továbbra sincsen arra bizonyíték, hogy a nemzeti törvényekkel párhuzamosan létező jogszabály valóban könnyebbé és egyszerűbbé tenné a vállalkozások elindítását, működtetését és terjeszkedését. A törvényhozók gyakran elfelejtik, hogy a közpolitika alkotásához nem elég a jogszabályokat létrehozni, hanem figyelembe kell venni a szakpolitikák megvalósításáért felelős ágazati szereplők kapacitását is. Más szavakkal, a 28. rezsimet elsősorban a végrehajtással járó kapacitásbeli aggodalmak miatt kellett tíz éve is fagyasztani. Nem túl valószínű, hogy jelenleg több kapacitással rendelkeznének az uniós vállalatok, valamint a tagállamok érintett államigazgatási szervek (pl. bíróságok, a rendőrség, az adóhatóság).
A jelentéstételi kötelezettségek egyszerűsítésére irányuló törvénytervezetek
A unió rendkívül ambíciós klímasemlegességi és emberi jogi nagyhatalmi céljaival összhangban elfogadott a vállalatok működésére vonatkozó három jogszabályt, a CSRD-t, CSDDD-t és az EU Taxonómia Rendelet. A törvények többnyire nem érintik közvetlenül a kis- és középvállalatokat, ám közvetetten igen, miközben jelentős terheket róttak a nagyobb vállalatokra.
A Bizottság által benyújtott két új törvénytervezet ezt a három jogszabályt egyszerűsítené le és hangolná össze, valamint az érintett vállalatok körét csökkenti le, illetve a hatályba lépést tolná ki. A javaslatok elsősorban a kkv-k és közepes vállalatok számára előnyös, az ő jelentési kötelezettségeiket teszi egyszerűbbé, illetve a nagyobb vállalatok számára is több időt hagy az átállásra, amelyek már idén be kellett volna nyújtsák első jelentéseiket. A Bizottság szerint az EU ezzel több mint 6 milliárd eurós adminisztratív könnyítést nyújtott a vállalatok számára. Érdemes azonban emlékezni arra, hogy a Bizottság maga terjesztette elő azt a három jelentéstételi kötelezettségre vonatkozó javaslatot, amelyet az éles kritikák miatt most némileg finomított. Vagyis, az újonnan benyújtott két törvénytervezet lényegében nem a már meglévő és eddig is nagy terheket jelentő bürokráciát csökkenti, hanem csupán az esedékes újabb terheket késlelteti, illetve finomítja – miközben büszkén állítja, hogy milliárdokat takarít meg a vállalatoknak.
Összegezve, a Bizottság eddigi adminisztrációs terheket csökkentő és az uniós versenyképességet növelő intézkedései nem túl meggyőzők. Ugyanakkor kiválóan alkalmasak új testületek (és bürokratikus szervezetek) megalapítására és egy föderatív szabályrendszer kialakítására, amely egyszer talán helyettesítheti a nemzeti jogszabályokat is. Ilyen intézkedések mellett a Bizottság valószínűleg könnyedén el fogja érni a 35 százalékos adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó céljait. Mindössze csak annyit kell tennie, hogy a következő jogszabályaiban a szükségesnél jóval nagyobb terheket ró ki, majd ezeket egy újabb eljárás keretén belül rendre finomítja, míg eléri a szükséges szintet. Így aztán a testület csökkentette is az adminisztratív terheket is, meg nem is; hozott is ajándékot, meg nem is.
