Az európai érintettség számokban
A terrorizmust sokan hajlamosak egy tőlünk távol álló tényezőnek tekinteni, azonban ez nem több hamis ábrándnál. A különböző terrorszervezetek és a visszatérő terrorista harcosok jelentette fenyegetés első kézből érinti az Európai Unió tagállamait is. A jelen bejegyzés arra kíván rámutatni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az évtized elejéig milyen számokról beszélhetünk, amennyiben a visszatérő terrorista harcosok kérdéskörét vesszük górcső alá.
A külföldi terrorista harcosok által jelentett kihívás már lassan másfél évtizede ütötte fel a fejét az európai kontinensen. Az Iraki és Levantei Iszlám Államnak (továbbiakban: Daesh) a 2010-es évek első felén nemcsak a földrajzilag történő folyamatos terjeszkedése jelentkezett fenyegetésként, hanem az online térhódítása is jelentős kihívássá nőtte ki magát. A technológia fejlődésének köszönhetően a Daesh megragadta a lehetőséget és az internet segítségével világszerte toborzott. Ez utóbbi eredményeképpen Európából hozzávetőlegesen 5000 fő hozta meg azt a döntést, hogy nemcsak csatlakozik a terrorszervezethez, hanem szülőhazáját elhagyva elutazik Szíriába vagy Irakba, hogy testközelből is részese lehessen a szervezetnek. A Daesh életében, 2016-ban bekövetkezett fordulat azonban a csoport gyengülését okozta. Ennek következményeként pedig sokan a terület elhagyása mellett döntöttek, ezeknek a személyeknek pedig egy jelentős százaléka visszatért hazájába. Ezeket az embereket nevezzük visszatérő külföldi terrorista harcosoknak. De kik is pontosan a külföldi terrorista harcosok? Miért kiemelkedő jelentőségű foglalkoznunk velük?
Amennyiben a fogalom tisztázására teszünk kísérletet, a tudományos életben gyakran előforduló szófordulattal találkozunk: a külföldi terrorista harcosoknak nincs univerzálisan elfogadott, egységes definíciója (Rémai 2023). Jelen esetben azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2178-as számú közleményét vesszük alapul, aminek alapján azokat a személyeket értjük külföldi terrorista harcos alatt, akik egy olyan állam területére utaznak el, amely sem az ő lakóhelyük, sem az állampolgárságuk szerinti államuk, azzal a céllal, hogy terrorista cselekményeket elkövessenek, tervezzenek, előkészítsenek vagy azokban részt vegyenek, továbbá, hogy terrorista kiképzést nyújtsanak vagy szerezzenek (UN Security Council 2014: Resolution 2178).
2011 és 2020 között a világ 120 országából hozzávetőlegesen 42 000 fő vált külföldi terrorista harcossá, és utazott el a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. Ebből a több mint negyvenezer főből az Európai Unió kiadványa alapján az uniós tagállamokból emigrálók száma meghaladta az ötezret. Mint ahogy az már korábban említésre került, a 2010-es évek második felére a Daesh meggyengült, amely számos külföldi terrorista harcos visszatérését eredményezte. Az Európai Unió területére 2020 végéig az elvándoroltak 30 százaléka tért vissza, amely közel l600 felnőttet, valamint 200 és 300 fő közötti gyermeket jelent. Az Unióban elsősorban olyan államok érintettek, mint Belgium, Franciaország és Németország, de a problémakör jelentős kihívás elé állítja Ausztriát, Dániát, Olaszországot, Spanyolországot és számos további európai országot is (Pisoiu – Renard 2022). Magyarországot is érintettként említhetjük, hiszen több olyan magyar állampolgárról tudunk, akik megkísérelték elhagyni az országot, hogy az Iszlám Állam zászlója alatt harcoljanak.
A külföldi terrorista harcosok kérdésköre egy ennél lényegesen szélesebb körű jelenség, amelynek különböző aspektusai mind a mai napig jelentős kihívásként jelennek meg többek között az európai társadalmakban. A terrorizmus és az erőszakos, szélsőséges mozgalmak és szerveződések közös eleme a radikalizáció, amely a globalizáció és a gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően folyamatosan teret nyer, és mind a vertikális, mind a horizontális terjedésével egyre nehezebb felvenni a harcot. Mindezek mellett a visszatérő külföldi harcosok repatriálása és reintegrálása is újabbnál újabb kihívás elé állítja az érintett országokat. Mindezen elemek megismerésével jól látszik, hogy egy komplex kérdéskörrel állunk szemben, amely szinte az összes európai társadalmat érinti.
Források
Pisoiu, Daniela – Renard, Thomas (2022): Responses to returning foreign terrorist fighters and their families, 2nd Edition. Radicalisation Awareness Network.
Rémai Dániel (2023): Külföldi és visszatérő külföldi terrorista harcosok versenye a társadalmi jelzőrendszerekkel. Scienta et Securitas. 4(1).
United Nation Security Council (2014): Resolution 2178:
European Commission (2020): A Counter-Terrorism Agenda for the EU: Anticipate, Prevent, Protect, Respond.
Nyitókép forrása: ArtVibe / depositphotos.com
