Megjelent az OECD 2026-os Magyarországról szóló országjelentése, amely bár értelmezhető óvatos optimizmusként, de figyelmeztetésként is. A szervezet szerint a magyar gazdaság 2026–2027-ben fokozatosan kilábalhat a 2022 óta tartó stagnálásból, de hosszabb távon olyan strukturális problémák fenyegetik, amelyek tartósan alacsony növekedési pályára állíthatják az országot. Az OECD üzenete egyértelmű: Kemény államháztartási fegyelem és élesebb piaci verseny legyen. Magyarországnak egyszerre kell megerősítenie az államháztartást és javítania a hazai vállalkozások versenyképességét, különben az öregedő társadalom, a hazai vállalkozók elégtelen beruházása és az alacsony termelékenység együttesen fékezik majd a felzárkózást.
Az OECD strukturális diagnózisa: öregedő népesség, államháztartási kockázat
Az OECD szerint a magyar gazdaság legnagyobb rövid távú problémája az, hogy a beruházások továbbra is rendkívül gyengék, amelyet utólag is megerősít a közben publikált 2. negyedéves növekedési adat, amely már nem kiemelkedő az európai átlagból. Az OECD előrejelzése szerint a GDP ugyan 2026-ban 1,9, 2027-ben pedig 2,2 százalékkal növekedhet, de ezt elsősorban a fogyasztás élénkülése és a várható uniós forrásbeáramlás támogatja. A vállalati beruházások azonban továbbra is alacsonyak a bizonytalan üzleti környezet, a gyenge kapacitáskihasználtság és a szabályozási kiszámíthatatlanság miatt. A jelentés szerint ez különösen veszélyes, mert a hosszú távú növekedés alapja nem a fogyasztás, hanem a termelékenység és a beruházás.
A szervezet legsúlyosabb figyelmeztetése az államháztartás fenntarthatóságára vonatkozik. Az OECD becslése szerint az idősödő népesség és a klímaváltozással kapcsolatos kiadások finanszírozásához 2070-ig mintegy 8 százalékpontnyi GDP-arányos többletforrásra lesz szükség. Ennek legnagyobb része a nyugdíjrendszerből fakad: a nyugdíjkiadások jelentősen emelkednek, miközben a munkaképes korú népesség csökkenése az adóbevételeket is visszafogja. Ha nem történik költségvetési konszolidáció, az államadósság tartósan magas szinten ragadhat. Érdemes közbevetni, hogy az államadósság után fizetett kamatteher valóban magas kockázatok mutat, igaz az állampapír hozamok csökkenő pályára kerületek 2026-ban.
OECD javaslat: nyugdíjcsökkentés
Az OECD ezért több, Magyarországon politikailag érzékeny reformot is javasol a nemzetközi szervezetek által jellemzően követett klasszikus neoliberális gazdaságpolitikai megközelítésnek megfelelően. A legfontosabb a nyugdíjkorhatár összekapcsolása a várható élettartammal, valamint a 13. és 14. havi nyugdíjkifizetések korlátozása. Emellett a szervezet szerint csökkenteni kell a nem célzott támogatásokat – különösen a lakástámogatások és egyes adókedvezmények körét –, rendszeres ingatlanadóztatást kellene bevezetni, és nagyobb szerepet kellene adni az öröklési, egészségügyi és tőkejövedelmeket terhelő adóknak. A személyi jövedelemadó progresszívebbé tétele egyszerre növelné a költségvetési rugalmasságot és javítaná az alacsony jövedelműek munkavállalási ösztönzőit. Összeségében tehát a kapitalista elveknek megfelelően a tőkejövedelmek felé osztana újra a munkavállalói és szociális jövedelmektől elvonva. (Ez tökéletesen megfelel a Kalecki-féle profitegyenletben kifejeződő profitalapú növekedéselméletnek. Erről majd egy későbbi írásban szólunk részletesen.)
OECD javaslat: szelektáljon és erősítsen a verseny
A jelentés másik kulcsfontosságú fejezete a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét elemzi. Az OECD szerint Magyarország egyik legnagyobb versenyképességi problémája, hogy a KKV-k termelékenysége jóval elmarad az OECD-átlagtól és a nagyvállalatokétól. A külföldi tulajdonú cégek adják a magyar export döntő részét, de a hazai beszállítói kapcsolatok gyengék, ezért a külföldi működőtőke csak korlátozott mértékben húzza magával a magyar vállalkozásokat.
A szervezet ezért a vállalkozói környezet átalakítását sürgeti. Javasolja a termékpiaci szabályozások lazítását, a cégalapítás adminisztratív akadályainak csökkentését, a csődeljárások egyszerűsítését, valamint a korrupcióellenes intézmények – különösen az Integritás Hatóság – teljes körű megerősítését. A hitelinformációs rendszer fejlesztése, a kockázati tőke finanszírozásának ösztönzése és a támogatások célzottabb, innovációorientált felhasználása szintén a javaslatok között szerepel. Az OECD szerint a jelenlegi támogatási rendszer túl gyakran olyan vállalatokat finanszíroz, amelyek támogatás nélkül is beruháznának.
Külön hangsúlyt kap a digitalizáció és a humán tőke fejlesztése. A magyar KKV-k digitális felkészültsége elmarad a fejlett országokétól, miközben a felnőttképzés, a menedzsmentkészségek és az egyetemek-vállalatok közötti innovációs együttműködés is gyenge. Az OECD úgy véli, hogy ezek nélkül a hazai cégek nem tudnak bekapcsolódni a magasabb hozzáadott értékű globális értékláncokba. Ennek megoldására a gazdaságpolitikai koncepció egyelőre még nyomokban sem mutatkozik, noha a széleskörű szakmai háttér régóta rendelkezésre áll.
A kimenet: szociálisan fájni fog, gazdaságilag hatékonyabb lesz(?)
A jelentés nem válságforgatókönyvet rajzol, de egy lehetséges növekedési csapdára figyelmeztet. Az OECD azt állítja, hogy Magyarország felzárkózásához a fogyasztásvezérelt rövid távú élénkítés helyett a beruházásokra, az intézményi minőségre és a hazai vállalkozások termelékenységére kellene építeni a gazdaságpolitikát. Az OECD üzenete világos: a következő évek reformjai döntik el, hogy Magyarország tartós stagnálásba sodródik, vagy újra a fenntartható felzárkózás pályájára áll. A következménye is világos: jóléti áldozatok következnek, az egyenlőtlenségek növekedni fognak, és cserébe talán tényleg a hazai KKV szektor többsége szemmagasságba kerül az OECD fejlettebb országainak vállalkozóival, megfelelő vállalkozásfejlesztési politika esetén.
Nyitókép forrása: Colour / depositphotos.com
