A méret igenis számít! A szuverenitásban is

A BlackRock, világ legnagyobb vagyonkezelője által kezelt vagyon mértéke rekordot döntött 2025. első negyedévének végére, elérte a 11,5 billió amerikai dollár értéket – adta hírül idén áprilisban több pénzügyi portál, köztük az Investopedia is. Az elmúlt év végén ez még 10,5 billió dollár volt, amely 10%-os növekedést jelent. Hogy e felfoghatatlan vagyonmennyiséget el tudjuk képzelni, vessük össze az EU gazdaságainak bruttó hazai össztermékével (GDP): ez több, mint 45-szerese Magyarország GDP-jének, több, mint kétszerese a Németország, azaz az EU legnagyobb gazdaságának GDP-jének.

Ha megnézzük a világ tíz legnagyobb vagyonkezelőjét a 2024. év végi adatok alapján, akkor erre a listára nyolc amerikai mellett két európai – a francia Crédit Agricole és a svájci UBS – fért fel a hetedik és kilencedik helyre. Még sokkolóbb, ha e listára képzeletben ráhelyeznénk az EU tíz legnagyobb gazdaságát, akkor csak Németország és Franciaország férne fel a GDP-jük alapján, egyikük sem dobogós helyre… S hogy még tovább fokozzuk: a világ tíz legnagyobb vagyonkezelője által kezelt vagyon nagysága több, mint kétszer akkora, mint az EU tagállamainak GDP-je!

Forrás: a szerző saját szerkesztése az alapkezelők 2024. évi éves beszámolói, a Wikipedia, a https://www.globenewswire.com/, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a World Economic Outlook adatai alapján

Természetesen több más fontos gazdasági rangsort és szereplőt – a világ legnagyobb bankjai, termelő, szolgáltató vállalatai stb. – lehetne hozni annak bemutatására, hogy milyen drámai mértékben csökken az államok szuverenitása a XXI. században. S a gazdasági szereplők ebben a „képletben” „csak” az egyik tényező: rajtuk kívül még ott vannak a szintén komoly jogokat és gazdasági erőt birtokló nemzetközi szervezetek, mint az EU, NATO, ENSZ, IMF, WTO, WHO, valamint a privát szektor nemkormányzati szervezetei (NGO-k), mint a 45 ezer főt foglalkoztató 2,4 milliárd euróból (2023) gazdálkodó Orvosok Határok Nélkül, az ötmillió támogatóval rendelkező WWF, az Oxfoam International, a CARE International vagy az Amnesty International, amelyek közös jellemzője, hogy a világ száznál több országában jelen vannak, nagyon jól szervezettek, jelentős anyagi forrásokból gazdálkodnak, befolyásuk a működési területükön a közepes méretű országokéval is vetekszik.

Természetesen mindezekre a változásokra – ha sokszor késve is, de igyekszik a tudomány is reagálni, és már számos új szuverenitás felfogás látta meg a napvilágot azóta, amióta Jean Bodin (1530–1596), francia jogtudós a modern államelmélet egyik korai úttörője először megalkotta szuverenitás (souveraineté) fogalmát. („La souveraineté est la puissance absolue et perpétuelle d’une République.” „A szuverenitás a köztársaság abszolút és örök hatalma” – Jean Bodin: Les Six Livres de la République, 1576) Azonban a vesztfáliai béke szuverenitás alapelvei (az államok jogegyenlősége, területi integritása, a belügyekbe történő be nem avatkozás), Rousseau népszuverenitása, a XIX. századi alkotmányos szuverenitás, de még az Európai Unió kapcsán sokat emlegetett megosztott szuverenitás elméletek is erősen jogi megközelítésűk, igyekeztek kizárni az egyéb – többek közt a gazdasági szempontokat. A gazdasági szuverenitás iránti érdeklődés csak a II. világháború után indult el valamelyest válaszul az 1945 után elinduló világgazdasági intézményesedésre, a globalizációra és a neokolonializmusra. Azonban az 1980-as évektől meghatározó neoliberális gazdaságpolitika – szabadkereskedelem, dereguláció, privatizáció, washingtoni konszenzus stb., majd a 2008-as gazdasági világválság és annak következményei, pl. de facto görög államcsőd és a 2020-as COVID válság, majd az orosz–ukrán háború egy sor olyan kérdést vetnek fel a szuverenitással kapcsolatosan, amelyekből a gazdaság, az energia, a technológia, azaz nem jogi szempontok nem kihagyható tényezők. Ki dönt a költségvetési politikáról: nemzeti parlament vagy trojka? Mekkora mozgástere van egy államnak, ha eladósodik? A jelen energiaárak és energiabeszerzés mellett lehet-e versenyképes európai iparpolitikát csinálni?

A gazdasági szuverenitás egyre fontosabbá válásával elkerülhetetlen figyelembe venni az államok, gazdasági szervezetek MÉRETE közötti különbségeket is. Lehet, hogy Monaco és Franciaország mint két állam jogilag egyenlő, azonban, ha gazdasági szuverenitás szempontjából is vizsgáljuk a két ország mozgásterét, nyilvánvalóan teljesen különböző lehetőségeik vannak, amelyeket a döntéshozóik, ha nem vennének figyelembe, akkor nem lennének az országaik sikeres vezetői. Ugyanígy az Amerikai Egyesült Államok szuperhatalomkénti szuverenitása, és egy kis állam, mint Dánia szuverenitása különböző: s ha a kettő találkozik, mint most Grönland esetében, akkor minden valószínűség szerint a kisebbnek kell engednie a szuverenitásából, esetleg el kell fogadnia, hogy az Amerikai Egyesült Államok képes megvédeni Grönland területét Kína vagy Oroszország befolyásától. S az Amerikai Egyesült Államok számára nem elfogadható, ha csak Dánia és / vagy a grönlandiak szuverenitása érvényesülne Grönland felett, annak védelme, gazdasági kincsei, egyre bővülő hajózásra alkalmas vizei stb. felett.

A gazdasági szuverenitás, a technológia-, az energetikai-, az élelmiszer- és a többi szuverenitások jelentősége, ma (és véleményem szerint korábban is) meghatározza a külpolitikát, a geostratégiát, a konfliktusok keletkezését és lezárását. S bármely szuverenitás „fajtát” tekintünk, a MÉRET soha nem hagyható figyelmen kívül.

Nyitókép forrása: Ivan Radic / Flickr