Palánkai Tibor tudományos öröksége
Életének 89. évében, november 9-én elhunyt Palánkai Tibor akadémikus, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa. Rá emlékezünk.
Palánkai Tibor akkor tette önálló tudományterületté Magyarországon a nemzetközi integráció gazdaságtanát, amikor az Európai Közösség még távoli téma volt. Amikor 1993-ban a magyar egyetemek bekapcsolódhattak a Jean Monnet Programba, őt bízták meg a hazai program irányításával. Az 1990-es évek elején néhány tucat magyar szakértője volt az európai integrációnak. A 2010-es Jean Monnet-díj indoklása szerint részben az ő munkájának köszönhető, hogy ma több mint kétszázötvenen oktatják. A brugge-i College of Europe tanára is volt hosszú évekig.
Tudományos öröksége egy következetes gondolatra épül, amely szerint az integráció nem politikai deklaráció, hanem mérhető gazdasági folyamat. Az integrációérettség-fogalma – az előnyök maximális kihasználása a költségek minimalizálása mellett – objektív keretet adott a bővítési folyamatok értékeléséhez. Mérési kutatásai az intenzitás mellett az integráció szerkezetét is vizsgálták. Az ő munkáiból értették meg generációk a kereskedelmi, gazdasági és monetáris integrációt, és ez a tudás tovagyűrűzik ma tovább aktívan tanító tanítványai írásain, könyvein és előadásain keresztül is.
Kutatói magatartásának egyik legfontosabb vonása a kétkedés volt. Nem fogadta el a kényelmes konszenzust, akkor sem, ha a szakma fősodra és a politika egyaránt magabiztos volt. Mi, fiatalabbak, talán hajlamosabbak voltunk elhinni, hogy egy olyan nagy és politikailag elkötelezett vállalkozás, mint az euróövezet már puszta súlyánál fogva sikeres lesz. Ő arra tanított, hogy a szuboptimális valutaövezet szerkezeti gyengeségei nem tűnnek el attól, hogy nem beszélünk róluk. A válságok aztán rendre igazolták, hogy az elmélet figyelmeztetéseit akkor is komolyan kell venni, ha a fősodor mást gondol.
Kutatásszervezőként is példát mutatott. Maga köré gyűjtötte az európai integrációval foglalkozó kutatókat, és tudatosan teremtett nekik lehetőséget. OTKA-projektjeiben fiatal kollégák dolgoztak a monetáris unió, a kohéziós politika és a versenyképesség kérdésein, és eredményeiket folyóiratokban, valamint külföldi konferenciákon mutathatták be. A globális és regionális integráció gazdaságtana című tankönyvet tanítványaival közösen írta. Jean Monnet-s kapcsolatrendszere pedig sokunknak nyitott utat a külföldi tapasztalatszerzéshez. Az MTA rendes tagjaként és a társadalomtudományi főosztály alelnökeként nyitott volt az olyan új kezdeményezésekre, mint pl. a Magyar Európai Közösségi Tanulmányok Egyesülete (ECSA) vagy a kőszegi iASK, amelyek keretében a vidéki, interdiszciplináris kutatóhelyek építését támogatta. Utolsó éveiben is aktívan publikált az EU reformjáról.
Tőle tanultuk meg, hogy az integrációt mérni, a kényelmes konszenzust megkérdőjelezni, a fiatal kutatókra pedig építkezni kell.
Nyitókép forrása: Európai Bizottság / Dudás Szabolcs
