A vasárnapi portugál választás legnagyobb nyertese a radikális jobboldali, euroszkeptikus Chega. Az Unió működésével kritikus pártok Európa más országaiban is egyre nagyobb támogatottságra tesznek szert, így véleményük már nem megkerülhető a politikai vezetők számára.
Március tizedikén, vasárnap előrehozott parlamenti választásokat rendeztek Portugáliában. A 2022-es szavazást követően azért volt szükség a ciklus vége előtt új voksolásra, mert a portugál miniszterelnök, António Costa 2023 novemberében lemondott. Döntése hátterében egy korrupciós botrány állt, amelyben kabinetfőnöke is a gyanúsítottak között szerepel.
Portugáliában arányos választási rendszer van. A 230 fős törvényhozás tagjait a polgárok négy évre választják meg huszonkét, többmandátumos választókerületben. Egy pártnak az abszolút többség eléréséhez, és ezáltal egy stabil kormány megalakításához 116 mandátumra van szüksége a parlamentben. A 2024-es márciusi választást követően ennyivel egy politikai erő sem rendelkezik, így koalíciós tárgyalások következnek majd. Négy választókerület – az Európában és az Európán kívül élő portugáloké – eredménye még nem ismert, Portugáliában viszont a legtöbb szavazatot és a legtöbb mandátumot – 77-et – is az eddig kormányzó Szocialista Párt szerezte meg. 2022 után ugyanakkor ez komoly kudarcot jelent a balközép politikai szervezetnek, hiszen akkor 117 főt tudott a törvényhozásba küldeni. Második helyen, egy képviselői hellyel rosszabb eredményt elérve a jobbközép Szociáldemokrata Párt vezette Demokrata Szövetség végzett. A választás legnagyobb nyertese a radikális jobboldali Chega elnevezésű párt (magyarul: Elég!) volt, amely megháromszorozta a rá leadott szavazatokat és ezzel négyszer több – 48 – mandátumra tett szert, mint 2022-ben. A részvételi arány 66,2 százalékos volt, mely több mint 14 százalékponttal bizonyult magasabbnak a két esztendővel korábbi voksoláson mértnél.
A Chega 2019-ben alakult meg, ideológiáját tekintve egy nemzeti, konzervatív párt, mely az állami szerepvállalást visszaszorítaná a gazdaságban. Euroszkeptikus nézeteket vall, a nemzeti szuverenitás fontosságát hangsúlyozza, kritikával illeti az uniós migrációs politikát, és nem zárja ki az Európai Unióból való kilépés szükségességét sem, amennyiben az integráció előrehaladása egy föderális európai állam vezetne.
A Chega egyelőre ellenzéki szerepre kell, hogy készüljön, hiszen elsőre a jobbközép és a balközép pártok is kizárták a vele való együttműködést, eredménye és megnövekedett belpolitikai jelentősége azonban összhangban áll a radikális jobboldali, euroszkeptikus pártok európai megerősödésével. Svédországban 2022 szeptemberében a Svéd Demokraták második helyen végeztek a parlamenti voksoláson, azóta pedig kívülről támogatják a svéd kormányt az ország irányításában. Olaszországban 2022 novemberétől a végrehajtó hatalom tagja a Matteo Salvini vezette Liga, a kormányfőt pedig az Olaszország Fivérei elnevezésű politikai szervezet adja. A 2023 tavaszán megalakult új finn kormányban a Finnek Pártja is helyett kapott, miután a második legerősebbnek bizonyultak a törvényhozási választáson. Hollandiában pedig tavaly novemberben Geert Wilders pártja, a Szabadságpárt tudott győzni a szavazáson, a kormányalakítás viszont ebben az esetben még várat magára.
Az Európai Parlamentben (EP) ezen politikai erők mindegyike – a portugál Chega is – az Európai Konzervatívok és Reformerek vagy az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportját erősíti, így az ő népszerűségük is hozzájárul ahhoz, hogy a közvélemény kutatások szerint a júniusi EP-választásokon előkelő helyen végezhetnek ezen jobboldali frakciók. Noha ennek inkább politikai, semmint gyakorlati jelentősége lesz, az euroszkeptikus pártok más csatornákon érdemben is hatást gyakorolhatnak az európai politikai folyamatokra. A kormánykoalíció tagjaként közvetlenül, ellenzéki erőként pedig közvetett formában, a közvélemény alakításával befolyásolhatják a nemzetük által képviselt álláspontot akár a jogalkotás során a Tanácsban, akár a stratégiai döntések meghozatala kapcsán az Európai Tanácsban. A politikai elit által mindeddig háttérbe szorított pártok tehát egyre inkább megkerülhetetlen szereplőivé válnak mind az egyes nemzeti, mind az európai belpolitikának.
Kép: Bloomberg
