Komoly viták övezik az Európai Bizottságnak a többéves pénzügyi keret módosítására vonatkozó javaslatát. A tagállamok több részkérdésben is megosztottak, így korántsem egyértelmű, születik-e megállapodás a jövő heti uniós csúcson.
Egy hét múlva, december 14-én és 15-én rendezik a soron következő, egyben az idei esztendő utolsó Európai Tanács (EiT) ülését. Az állam- és kormányfők csúcstalálkozójának egyik legfontosabb napirendi pontját kétségkívül az Unió bővítésének és az Ukrajnával való csatlakozási tárgyalások megkezdésének kérdése jelenti majd. Szó esik majd azonban egy olyan témáról is, amely most ugyan kevesebb figyelmet kap, ám az EiT ülésen komoly vitákra lehet számítani vele kapcsolatban. Ez nem más, mint a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret lehetséges módosítása.
Az Európai Bizottság 2023 júniusában tett javaslatot a hétéves költségvetés módosítására és kért a tagállamoktól összesen mintegy hatvanhat milliárd eurónyi pótlólagos hozzájárulást. A Bizottság a többletbefizetések szükségességét az előre nem látható kihívásokkal való szembesüléssel indokolta, úgymint például az orosz–ukrán háború, a migrációs nyomás erősödése, illetve a gazdasági helyzet alakulása. A hatvanhat milliárd eurónyi összeget hat fő területre összepontosítaná: 1) tizenkilenc milliárd euróból finanszírozná a közösen felvett hitel megemelkedő kamatainak költségét, 2) tizenhét milliárd euróval támogatná Ukrajnát – melyet kiegészítene egy harminchárom milliárd eurónyi kölcsön is –, 3) tizenöt milliárd eurót költene a migráció kezelésére, 4) további tízmilliárd eurót fordítana az Unió versenyképességének megerősítésére, végezetül pedig 5) hárommilliárd eurót különítene el az előre nem látható kiadásokat fedező pénzalapba, illetve 6) 1,9 milliárd eurót szán az uniós bürokrácia működtetésére.
Az Európai Unió többéves pénzügyi keretét különleges jogalkotási, azon belül is egyetértési eljárás keretében fogadják el a felek. A folyamat ez esetben is az Európai Bizottság javaslattételével kezdődik, elfogadásáról a Tanács dönt egyhangúlag, melyet követően az Európai Parlament (EP) egyetértésére is szükség van ahhoz, hogy lezártnak legyen tekinthető az eljárás. A legfőbb különbség a rendes jogalkotási eljáráshoz képest ez utóbbi lépésben mutatkozik meg, a hétéves költségvetéssel kapcsolatos tanácsi döntést ugyanis az EP nem módosíthatja, csak az elfogadásáról vagy elutasításáról dönthet.
A Tanács döntéshozatalát megelőzően az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők vitatják meg és jelölik ki a költségvetés prioritásait, legfontosabb elemeit. A jelenlegi pénzügyi kerettel kapcsolatban éles viták voltak megfigyelhetők a tárgyalások során, és nincsen ez másképpen a módosításra vonatkozó javaslat kapcsán sem. A téma már az októberi EiT ülésen napirendre került, a tagországok megosztottsága miatt azonban decemberre – vagy esetleg még későbbre – halasztották a döntést.
A politikai vezetők között három fő törésvonal rajzolódik ki, melyek nehezítik az egyhangúság elérését. Az első – és talán legjelentősebb – a költségvetés növelésének kérdése. Vannak olyan tagországok, amelyek egyetértenek a többletbefizetéssel, például Franciaország, Olaszország, Görögország és Portugália, míg mások nem támogatják a Bizottság javaslatát. Utóbbiak közé sorolható több nettó befizető ország – például Írország, Németország, Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország –, továbbá Magyarország, Szlovákia vagy éppen Észtország. Az ötlet támogatói között a plusz befizetések mértékéről oszlanak meg a vélemények. Franciaország a kért összeg csökkentésére szólította fel a Bizottságot, Görögország és Portugália ellenben a természeti katasztrófák következményeinek kezelésével kiszélesítené azon területek körét, amelyre új forrásokat szánnak.
A második törésvonal a Bizottság javaslatának egységként való kezelésével kapcsolatban mutatkozik meg. A többletbefizetést ellenző tagállamok többsége nyitott arra a lehetőségre, hogy Ukrajna támogatása kivételt képezzen, annak érdekében pedig valamekkora összeggel megnöveljék a költségvetést, Magyarország és Szlovákia ugyanakkor ehhez sem vagy legalábbis csak bizonyos feltételekkel járulna hozzá.
Harmadikként, arra vonatkozóan is más-más álláspontot képviselnek a nemzetek, hogy, milyen alternatívái lehetnek a plusz hozzájárulásnak. A legtöbben – például Németország, Hollandia, Dánia, Svédország – azt szorgalmazzák, hogy a Bizottság csoportosítson át máshonnan forrásokat az általa megjelölt területekre, az észtek azonban azt is felvetették, hogy e mellett az Unió saját bevételeinek növelése is jó megoldás lehet. Utóbbit ugyanakkor Írország határozottan elutasította.
A fent felsorolt, és egyéb, kisebb ellentétek feloldása jelentős kihívást jelent majd a feleknek, éppen ezért komoly viták várhatóak a jövő heti Európai Tanács ülésen. Az ügy még idén történő lezárásában további nehézséget jelent még, hogy Németország mint nettó befizető és az Európai Unió egyik legbefolyásosabb tagállama jelenleg belpolitikai válsággal küzd.
Kép: DW
