Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Varga Csilla

Lesz-e svéd és finn NATO-csatlakozás?

A törökök Svédországtól egyes feltételek teljesülését várják.

Varga Csilla 2023.02.03.
Tóth Bettina

EU–USA összefogás vagy egymás ellensúlyozása?

Megalapozni a tiszta energia jövőjét.

Tóth Bettina 2023.02.02.
Hegedüs Csilla

Közel 4 milliárd eurót fektet be Románia környezetvédelmi projektekbe

Kezelni kezdik Románia környezetvédelmi problémáit.

Hegedüs Csilla 2023.02.01.
Kalas Vivien

Az ötödik lesz a nyerő?

Előrehozott választások sorozata Bulgáriában

Kalas Vivien 2023.02.01.
Jakubecz Viktória

Mennyi pénzből gazdálkodik az Európai Unió, és ebből mennyi jut Magyarország számára?

Az Európai Unió több mint 1,8 billió euró összegből gazdálkodhat.

Jakubecz Viktória 2023.01.31.
ÖT PERC EURÓPA BLOG
Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence
kutató, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet
  • 2020.10.28.
  • 2020.10.28.

Európa a pártpolitika csapdájában

Egy évtizeddel ezelőtt elterjedt vélekedés volt, hogy az európai együttműködés javát szolgálná, ha az Európai Unióban több politikai vita lenne. Az Európai Parlament megfelelő fórumnak tűnhetett erre a célra. Napjainkban azonban azt tapasztaljuk, hogy a pártpolitika csapdába ejtette és megosztja Európát.

A tudományos és politikai gondolkodókat a 2000-es években erőteljesen foglalkoztatta az Európai Unió demokratikus deficitjének gondolata. Központi témának számított, hogy az Európai Unió sokkal kisebb demokratikus legitimációval rendelkezik, mint a tagállamok. A problémát intézményi szempontból az Európai Parlament szerepének növelésével kívánták orvosolni. Egyúttal szorgalmazták, hogy az Unióban a szokásos technikai jellegű viták helyett minél több, a választópolgárok számára érdekes, a belpolitikai vitákhoz hasonló vitát tartsanak, ezzel is közelebb hozva az EU-t az állampolgárokhoz.

Elméletben mindkét gondolat alkalmasnak mutatkozott arra, hogy javítson az európai demokrácia minőségén. A 2010-es évtizedben megfigyelhető gyakorlat azonban jelentősen árnyalja ezt a képet. Az EP hatalmának erősítésére való folyamatos törekvés, valamint a tagállamok belpolitikai témáinak európai uniós szintre való felemelése ugyanis együttesen olyan kombinációhoz vezetett, amely nem erősíti, hanem veszélyeztetheti az európai együttműködést.

A 2009 végén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés jelentősen kibővítette az Európai Parlament hatáskörét, amelyet a tagállamok minisztereiből álló Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóvá emelt. Mára már tudjuk azonban, hogy a lisszaboni szerződés ezzel nem rendezte, csak átrendezte az európai uniós intézményi viszonyokat. Nem pontot tett egy, az EP jogköreinek szélesítésére való törekvéssel jellemzett több évtizedes európai intézményi fejlődés végére, hanem még nagyobb lendületet adott az EP-nek, hogy további hatásköröket követeljen magának. Erről szólnak a csúcsjelölti rendszerről vagy a transznacionális listákról újra és újra lángra lobbanó viták is, amelyek veszélyeztetik az uniós intézményi egyensúlyt. Ezt mutatja az EP arra való folyamatos törekvése is, hogy bizonyos tagállami kormányok állandó ellenzékeként lépjen fel. Montesquieu óta tudjuk, egy intézmény korlátok nélküli hatáskör-bővítése már önmagában demokratikus veszélyeket hordoz. Franciaországban arról is sokat tudnának mesélni, hogyan bénította meg az országot a nemzetgyűlés túlhatalma a Negyedik Köztársaság alatt. Az Európai Parlament által is nap mint nap hivatkozott jogállamiság fogalma szintén a demokratikus intézmények közötti hatalmi egyensúlyt követeli meg. Ebből a szempontból is téves volt az a feltevés, hogy az Európai Parlament hatalmának növelésével automatikusan javul az EU demokratikus minősége.

Még súlyosabb visszásságokhoz vezetett az a gyakorlat, hogy bizonyos tagállamok, köztük Magyarország bepolitikai kérdéseit az Európai Parlamenten keresztül az európai szintérre exportálták. Az Európai Parlament, csakúgy mint a nemzeti parlamentek, pártpolitikai logika mentén működik. A tagállamokban megszokott, hogy a végrehajtó hatalom intézkedéseiről éles pártpolitikai viták alakulnak ki, amelyekben a kormányoldal és az ellenzéki pártok legitim módon egymásnak feszülnek. Amennyiben ezeket a vitákat az Európai Parlamentbe exportáljuk, ugyanez a pártpolitikai logika érvényesül, az eltérő dimenziók miatt azonban a vita más jelleget ölt.

Nemzeti színtéren a kormányt és a kormánypártokat az ellenzékben helyet foglaló hazai képviselők bírálják, akik erre a hazai választóktól felhatalmazást kaptak. Ezzel szemben, amennyiben egy tagállami kormány intézkedéseiről az európai színtéren folyik vita, az adott ország kormánya más európai országok politikusaival kerül szembe. Mivel az európai pártpolitikán keresztül ezek a képviselők is kapcsolódhatnak saját országuk kormányzatához, az Európai Parlamenti viták hozzájárulnak ahhoz, hogy közvetett módon a különböző európai országok vezetései szembe kerüljenek egymással. Az ilyen jellegű viták ráadásul erősen ideológia töltetűek, hiszen a konkrét kormányzati intézkedéseket értékrendszerbeli kérdésekhez kötik, amely nem segíti a kompromisszumok kialakítását. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió alapgondolatával, az európai nemzetek közötti békés együttműködés elősegítésének céljával.

Az Európai Parlament hatalmának korlátok nélküli növelése, a tagállami belpolitikai viták európai színtérre való exportálása nem csak, hogy zsákutcába vezet, félő, hogy az Európai Unió megítélését is rontja az állampolgárok szemében. Érdemes lenne elgondolkozni, nem érné-e meg visszatérni a régi, bevált recepthez és arra fordítani az uniós intézményrendszer energiáit, hogy a különbözőségek helyett a tagállamok közös pontjait kutassa.

Kép: Európai Parlament

Témakörök: Európai Parlament, Európai Unió, pártpolitika
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT