Történelmi mértékű eladósodás, látványos, a francia társadalom gyakorlatilag valamennyi szintjét érintő elégedetlenség, sőt kilátástalanság… Alig több mint hat hónappal a köztársasági elnökválasztás előtt az EU második befizetőjének súlyos gazdasági és társadalmi helyzete nyilvánvalóan nem kezelhető annak az európai kontextusra való kihatásai nélkül.
Másrészről pedig az október 15-én Brüsszelben megkezdett és a hosszú távú, 2028–2034-es költségvetést megvitatni hivatott EU-csúcs maga is feszültségekkel teli, amennyiben megosztja a tagállamokat a megszorításokat támogatók és az ambiciózusabb beruházásokat szorgalmazók mentén. Ennek a két párhuzamos dinamikának, illetve a francia és az európai költségvetési vita összefüggéseinek megértésére annál is inkább szükség van, mert ezek nélkül csupán szörnyülködő nézői vagyunk a Franciaországban zajló társadalmi megmozdulásokról tanúskodó képeknek, anélkül, hogy mélységeiben megértenénk azt, hogy miről is szól ez voltaképpen. Továbbá azt is látnunk kell, hogy az itt zajló folyamatoknak nyilvánvalóan kihatásai lesznek Európa többi részére is.
Az EU finanszírozási rendszere dióhéjban
Az EU finanszírozási rendszere és az MFF (Multiannual Financial Framework, magyarul többéves pénzügyi keret) szorosan összekapcsolódik. Minden évben új éves költségvetést tárgyalnak meg és fogadnak el. Ez tartalmazza az adott költségvetési évre vonatkozó kiadásokat és bevételeket a hatályos hosszú távú költségvetésben rögzített összeghatárokkal összhangban. Az EU finanszírozási rendszere meghatározza, hogy honnan származnak az unió bevételei (a tagállami befizetésekből, vámokból és áfaalapú forrásokból). Az MFF meghatározza, hogy az EU hét évre előre mekkora összeget és milyen fő célokra fordíthat. Kijelöli a kiadások felső határait, például a mezőgazdaság, a kohéziós politika, a kutatás és az infrastruktúra területén. Másképpen szólva, a finanszírozási rendszer biztosítja a pénzügyi forrásokat, az MFF pedig keretet ad azok hosszú távú felhasználásához. A hozzájárulás növekedése főként az Unió növekvő finanszírozási igényeinek, a Brexit következményeinek, valamint a Coviddal és Ukrajna támogatásával kapcsolatos többletkiadásoknak tudható be.
Egyes, „fukaroknak” is nevezett nettó befizető országok nyomására az ír elnökség 8 százalékkal csökkentené az Európai Bizottság által javasolt következő hétéves költségvetést. Az ír soros elnökség október 10-én tette le az asztalra az EU 2028–2034-es költségvetésének legújabb tárgyalási tervezetét. A dokumentum 2025-ös árakon 1622 milliárd euró kiadást engedne meg: 141 milliárddal kevesebbet a Bizottság javaslatánál, és további 108 milliárddal kevesebbet a ciprusi elnökség júniusi kompromisszumánál. Ami pedig a megegyezést illeti, már most lehet tudni, hogy novemberben újabb EU-csúcsot rendeznek, és talán jövő márciusban tűnik reálisnak a megegyezés. Ez a dátum nyilvánvalóan azért is fontos, mert a francia elnökválasztást és a lengyel választásokat megelőzi. Márpedig ezeknek a választásoknak az eredménye potenciálisan befolyásolhatná a költségvetési tervezet alakulását. Az MFF-nek két, látszólag ellentmondásos elvárásnak kell megfelelnie: egyrészről több tagállamnak, ezek közül is a legnagyobb befizetőknek, komoly költségvetési problémái vannak, ami magyarázza az emelkedő összegű befizetésekkel szembeni ellenállást. Ugyanakkor a jelenlegi, polikrízis jellemezte nemzetközi helyzetben a mindenkorinál erősebb Európára van szükség, amihez viszont több pénz kell. Egyszerre csökkenteni és ugyanakkor korszerűsíteni, rugalmasabbá tenni a költségvetést – ez, a kissé a kör négyszögesítését sugalló képlet az, aminek a következő hétéves költségvetésnek meg kellene felelnie.
Az uniós befizetés a francia költségvetési vita homlokterében
Franciaország európai költségvetéshez való hozzájárulását feszült államháztartási helyzet közepette szavazta meg a Nemzetgyűlés szerdán, október 14-én, a 2027-es költségvetési törvényjavaslat tervezetének vizsgálata keretében. A megszavazott hozzájárulás értelmében az ország közel 31 milliárd (30,9 milliárd) euróval fog hozzájárulni az EU költségvetéséhez (szemben a 2026-os 28,8 milliárd euróval), miközben több milliárd eurós segélyt is kap mint a KAP első számú haszonélvezője. A francia nemzetgyűlési képviselők nagy része egyre hevesebben támadja az uniós befizetések összegének szisztematikus megemelését. Ez az évről évre emelkedő uniós befizetéssel szembeni ellenállás több tényezővel is magyarázható. A köztársasági elnökválasztás első fordulója alig több mint hat hónap múlva, 2027. április 12-én lesz. Az ország politikai életét alapjaiban meghatározó választás közelgő távlata és az államháztartásra nehezedő nyomás kontextusa érthető módon adta meg a francia EU-s befizetéssel kapcsolatos vita alaphangját.
Az ország hosszú évek, sőt évtizedek – egészen pontosan az 1974-es utolsó kiegyensúlyozott költségvetés óta – hatalmas és egyre halmozódó adóssággal küzd. Mára már a francia költségvetési hiány 3634 milliárd euróra rúg, amely az ország GDP-jének 119 százalékát jelenti. A francia államadósság 2027-ben várhatóan rekordszintet ér el, a GDP 121,7 százalékával. A legaggasztóbb jelet pedig az emelkedő hitelkamatok jelentik. Franciaország tízéves hitelkamata megközelíti az 5 százalékot az adósságpiacon, és jelentős nemzetközi pénzügyi intézmények több képviselője is aggodalmát fejezte ki az elmúlt napokban a francia kötvényhozamok megugrása miatt.
Franciaország 2027-es költségvetési tervezete, amelyet kedd óta vitatnak meg a Nemzetgyűlésben, a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékára kívánja csökkenteni az államháztartási hiányt a 2026-os 5,4 százalékról. (Itt emlékeztessünk az EU azon szabályára, amely szerint az egyes tagországok államháztartási hiánya legfeljebb a GDP 3 százaléka lehet.) Az említett 5 százalékos limit elfogadása a francia Nemzetgyűlés által azonban nagyon bizonytalannak tűnik a többség hiánya és az elnökválasztás közeledte miatt. Ebben a kontextusban pedig igencsak érthető, hogy a különböző, már minden erőbedobással az elnökválasztásra készülő politikai pártok egyes képviselői kihasználták a költségvetési vita uniós befizetéssel kapcsolatos momentumát, hogy saját politikai tőkéjüket gyarapítsák. Ennek megfelelően a Nemzeti Tömörülés bírálta azt a felvetést, miszerint a 2028–2034-es időszakra vonatkozó uniós költségvetést az elnökválasztás előtt véglegesítsék, „komoly demokratikus problémának” nevezve azt. Képviselőjük, Jean-Philippe Tanguy egy módosítást javasolt, amely 11,1 milliárd euróval csökkentené a tervezett hozzájárulást, így az 19,8 milliárd euróra csökkenne. Kimondott célja: Franciaország nettó hozzájárulásának (a gazdaságélénkítési terv nélkül) 5 milliárd euróra korlátozása, a kapott európai források levonása után. Az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) részéről Éric Coquerel, a Nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke szerint „a jelenlegi formájában az Európai Unió továbbra is a neoliberalizmus trójai falova”. Csoportja számos módosító indítványt nyújtott be – amelyek közül mindegyiket elutasították, ugyanakkor élénk vitákat váltottak ki –, amelyek Franciaország hozzájárulásának jelentős csökkentését, bizonyos feltételek teljesülésének hiányában akár 10 százalékos csökkentését is javasolva.
A nem csillapodó társadalmi elégedetlenség árnya
Mindeközben a továbbra is a háttérben morajló társadalmi elégedetlenség eleve meghatározta a nemzetgyűlési költségvetési vita alaphangulatát. A középiskolások és egyetemisták kedden, október 13-án újraindították az utcai blokádokat, Greta Thunberg svéd aktivista váratlan támogatásával, akivel számos városban tüntettek. További, tömeges mobilizációt előre jelző dátumot jelentettek be, így október 17-ére egy általános társadalmi mozgósítást, amely a középiskolás diákok és a sárga mellényesek mozgósításának konvergenciáját, ezáltal egyben potenciális felerősödését is jelentené. A történelemből rendszeresen mozgósított és gyakran igencsak anakronisztikus párhuzamok erőltetett felvázolása mindenképpen kerülendő… esetünkkel kapcsolatban azonban automatikusan felötlik egy (vagy akár több) franciaországi társadalmi elégedetlenségből kiinduló mozgalom képe, amely kitörését követően és annak mintájára bejárta Európát.
Nyitókép forrása: kittyfly / depositphotos.com
