Június 28-án tartották meg Lengyelországban a koronavírus-járvány miatt elhalasztott, politikai vitákkal övezett elnökválasztás első fordulóját. Bár hivatalos eredmény csak későbbre várható, az első, voksolás utáni (exit poll) felmérések alapján a tizenegy jelölt közül a legsikeresebbnek a jelenleg is államfői pozíciót betöltő Andrzej Duda bizonyult, ő a leadott szavazatok több mint 40%-át kapta meg. A második legnépszerűbb az ellenzékben lévő Polgári Platform (PO) politikusa, Varsó polgármestere, Rafał Trzaskowski lett, 30% feletti támogatottsággal. A harmadik legjobb – 10%-ot meghaladó – eredményt pedig a függetlenként induló Szymon Hołownia újságíró-televíziós producer érte el. Mivel egyik jelöltnek sem sikerült abszolút többséget szereznie, július 12-én másodszor is az urnák elé járulnak a választópolgárok, ám akkor már csak két politikus – Andrzej Duda és Rafał Trzaskowski – közül kell választaniuk.
Más államokhoz hasonlóan Lengyelországban is akkor emelkedik törvényerőre egy, a parlament által elfogadott jogszabály, ha azt az államfő aláírásával szentesíti. Ezt azonban nem köteles minden esetben megtenni, amennyiben aggályai merülnek fel, úgy élhet alkotmányossági vagy politikai vétóval is. Utóbbi esetben a köztársasági elnök a törvényjavaslatot indokaival ellátva visszaküldi a parlament alsóházának (Szejmnek), amely testület azonban a jelen lévő képviselők háromötödének támogatásával újból elfogadhatja változtatás nélkül a jogszabályt, azt követően pedig az államfőnek már nincsen mérlegelési jogköre. A 2019. októberi törvényhozási választásokon a kormányzó Jog és Igazságosság pártjának (PiS) ugyanakkor nem sikerült megszereznie a 460 fős Szejmben a 60%-os többséget jelentő 276 mandátumot. Koalíciós partnereivel együttesen is csak 236 képviselőjük van az alsóházban. A kormánypárt számára tehát nem mindegy, hogy a második fordulót követően az ő jelöltjük, Andrzej Duda, vagy a PO politikusa lesz-e az új köztársasági elnök, már csak azért sem, mert a két, még versenyben lévő személy, értékrendjüket tekintve is jelentősen különbözik egymástól.
Duda, a PiS ideológiájához hasonlóan keresztény, konzervatív világnézettel rendelkezik, jó kapcsolatot ápol a Katolikus Egyházzal és nem ritkán az Európai Unióval szemben is kritikus hangokat fogalmaz meg. Rafał Trzaskowski ezzel ellentétben elfogadóbb az EU-val és annak gyakorlatával, valamint liberálisabb nézeteket vall. A különbségek a választási kampány során is megmutatkoztak, amelynek egyik fő témája a szexuális és nemi kisebbségekhez való viszony volt, valamint az, hogy a fiatalok iskolai nevelésébe bele lehet-e foglalni ezt a kérdéskört. Trzaskowski nem csak kihívójával, de korábban már a kormánypárttal szemben is megfogalmazta magát. 2019 decemberében a V4 országok fővárosainak vezetői létrehozták a Szabad Városok Szövetségét, amelynek keretében szoros együttműködésre tettek ígéretet, első közös nyilatkozatukban pedig a populizmus térnyerése ellen emeltek szót, hangsúlyozva, hogy városirányításukon keresztül megmutatják a polgároknak, „van jobb módja is a kormányzásnak”.
A közvéleménykutatások szerint jelenleg egyforma esélye van mindkét jelöltnek a hivatal elnyerésére a második fordulóban, így a következő két hétben minden megszólalás, tett jelentős súllyal bír majd, továbbá a végső eredményre várhatóan hatással lesz az is, hogy az alulmaradt politikusok választói kire szavaznak át. A negyedik helyen végzett, nemzeti értékeket valló Krzysztof Bosak ugyanazt nyilatkozta, hogy pártja senkit sem támogat, szavazótáborából azonban, akik részt vesznek a voksoláson, várhatóan Andrzej Duda mellé állnak. Hołownia még nem hozta nyilvánosságra saját álláspontját, ám az általa képviselt értékrend Rafał Trzaskowskiéhoz áll közelebb, így nagy valószínűséggel az ő szavazóbázisa is növekedni fog.
Nehéz megjósolni, ki lesz Lengyelország új államfője, az ugyanakkor biztos, hogy a politikai életben radikális változás csak akkor várható, ha a polgárok a varsói városvezető mellett döntenek. Számos olyan szakpolitikai intézkedés történt már, amelyek véghezvitele fontos volt a Jog és Igazságosság pártjának, mind ideológiája, mind támogatottságának megőrzése miatt. Ide sorolható a gyermekek után járó anyagi támogatás, vagy a nyugdíjkorhatár csökkentése. Hasonló jellegű kezdeményezéseket nehezebb lesz elfogadtatni egy más felfogású államfővel, akinek politikai vétóit nem tudja majd a PiS figyelmen kívül hagyni, feltéve, hogy egy-egy kérdésben nem talál magának alkalmi szövetségest. Új fejezet jöhet a lengyel-európai uniós kapcsolatokban is. Andrzej Dudát ugyanis számos kritika érte, amiért aláírta a sokak által vitatott igazságügyi reformmal kapcsolatos jogszabályokat, amennyiben viszont Trzaskowski lesz a köztársasági elnök, úgy biztosan lesz ebben változás, ami javíthat az ország nemzetközi megítélésén. A kormány és az államfő közötti ellentét azonban könnyen belpolitikai válságba sodorhatja Lengyelországot.
Ezen túlmenően, az elnökválasztás során nem csupán egy pozíció betöltése múlik a polgárok szavazatán, értékeik szilárdsága is megmutatkozik. Lengyelország esetében ugyanis egy hagyományosan katolikus nemzetről beszélhetünk, a társadalom szemléletmódjára, családról és életről való gondolkodására hatással volt az egyház által közvetített világkép. A Polgári Platform politikusa viszont nyíltan felkarolja a szexuális és nemi kisebbséghez tartozókat, kiáll amellett, hogy az azonos nemű pároknak biztosítva legyen a bejegyzett élettársi viszony lehetősége, valamint enyhítene az abortuszra vonatkozó szabályozáson is. Habár elnökként mindezeket nem tudja megvalósítani, esetleges győzelme mégis jelzésértékű lesz a jövőre nézve.
Látható, hogy nagyobb tétje van most a jövendő államfő személyének, mint a korábbi alkalmakkor. A vasárnapi első fordulón a szavazásra jogosultak több mint 60%-a vett részt, mely a második legmagasabb arány volt a lengyel elnökválasztások történetében, és ez a szám is azt mutatja, hogy a választópolgárok ugyancsak tudatában vannak a fontosságának, így bízhatunk benne, hogy július 12-én felelős döntés születik majd.
