A geopolitika sodrásában az egyes nemzetek identitásának átalakulása a szövetségi rendszer változását is eredményezheti. A szovjet nemzetépítési törekvésként tudatosan létrehozott moldáv nemzettudat 1991 óta fokozatosan szorul vissza, amiben Oroszország pozícióinak gyengülését, Románia pedig az egyesülés lehetőségét látja. A folyamat még messze nem befejezett, de Moldova Köztársaság útválasztására a nemzetközi politikában zajló események döntő hatást gyakorolnak.
Az elmúlt időszakban számtalan esetben bizonyosodott be, hogy a történelem nem ért véget, a geopolitikai gondolkodás pedig reneszánszát éli. 2023. október 13-án Biskekben, a kirgiz fővárosban Vlagyimir Putyin orosz elnök azt fájlalta, hogy Moldova Köztársaság egyre inkább veszíti el identitását, mert társadalmi elitje románnak vallja magát. Az orosz elnök biskeki nyilatkozata több szempontból is figyelemre méltó: először utazott külföldre azóta, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki ellene, illetve a Független Államok Közössége (FÁK) olyan csúcstalálkozóján vett részt, amelyet a – képek tanulsága szerint – a tömeg feletti kontrollteremtés gyakorlását is célzó Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) hadgyakorlatának margóján szerveztek meg, és amelytől a KBSZSZ-tagállam Örményország távol maradt, csakúgy, mint a FÁK-üléstől. Az utóbbinak még egy hiányzója volt, a szintén FÁK-tag Moldova sem képviseltette magát Biskekben.
Moldováról köztudott, hogy 1991-ben, a Szovjetunió széthullásakor függetlenedett, illetve, hogy a keleti részén van egy el nem ismert szakadár terület, Transznyisztria, ami még mindig a szovjet időszak szimbólumai között él. E terület létét az ott állomásozó 14. orosz, korábban szovjet hadsereg védelmének köszönheti, és rendszeresen szolgáltat összezördülésre lehetőséget Oroszország és Moldova vezetése között, ahogy azzal már itt is foglalkoztunk. Szintén esett szó arról e blogon, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió az államterület csorbulásának lehetőségét is felvillantotta a moldovai nyugat felé orientálódó politikusok előtt, akik 2022 decemberében törvénymódosítást kezdeményeztek az államellenes bűncselekmények körének bővítése és a büntetési tételek szigorítása érdekében. De miben is áll a moldovaiság, a moldáv identitás?
A középkori Moldova Fejedelemség keleti, Pruton – a mai román–moldáv határon – túl fekvő része az 1812-es bukaresti békével került orosz fennhatóság alá. Szentpétervárt a dunai hajózás kérdése motiválta elsősorban az ekkortól Besszarábiának nevezett terület megszerzésében. Besszarábia eleinte autonómiát élvezett az Orosz Birodalomban, de azt 1828–29 folyamán, az akkor zajló orosz-török háború idején elveszítette. A román nyelv használatát 1834-től kezdve korlátozták, majd 1850 tájára teljes egészében kivezették az oktatásból, illetve ekkoriban tiltották meg a román nyelvű könyvek behozatalát is. A területtel kapcsolatban Szentpétervár célja az oroszosítás volt – csakúgy, mint a birodalom többi részén. Ez a szovjet időszakban változott csak meg, de akkorra Besszarábia román uralom alatt állt.
Románia ugyanis kihasználva Oroszország összeomlását, 1918. január–március között megszállta a Dnyeszter folyótól nyugatra eső, a történelmi Moldovától 1812-ben elcsatolt részeket. Ez a régió 1940-ig, majd 1941–44 között Románia integráns részét képezte, de arról a szovjet vezetés nem kívánt lemondani. A román–szovjet diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről szóló 1924. elejei bécsi tárgyalások jelentős részben épp azért buktak meg, mert Moszkva ragaszkodott ahhoz, hogy Besszarábia lakossága népszavazáson dönthesse el, hogy melyik országban kíván élni, amit természetesen Bukarest elutasított. Ezt követően, 1924 szeptemberében szovjet segédlettel kitört az ún. tatarbunar-i (ma Татарбуна́ри, Ukrajna) felkelés, amelyben kikiáltották a Moldáv Szocialista Köztársaságot és a Romániától való elszakadást is. A román hadsereg végül felülkerekedett, de szovjet részről eltökéltek voltak: 1924. október 12-én a mai Transznyisztria és Ukrajna területein létrehozták a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot (MASZSZK). A terület az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság autonóm régiója lett, de ott a korábbi orosz gyakorlattól eltérő tevékenység jelentkezett: immár nem az oroszosítás, hanem a moldáv identitás megteremtését szolgáló nemzetépítés lett a cél.
A tudatos terjeszkedési szándékot mutatta a névválasztás, hiszen a terület nem volt a történelmi Moldova része: a „moldáv” ebben a tekintetben egy alternatív, a „román”-tól elváló, kelet felé orientálódó, multikulturális identitás megteremtését célozta a Chişinău-ban a korszakban uralkodó román nacionalista megközelítéssel szemben. Különösen igaz volt ez az 1932–1938 közötti időszakban, amikor a latin írásmódú „moldáv” nyelv volt a hivatalos. A Pruttól keletre eső részek 1940-ben, majd 1944-ben kerültek szovjet fennhatóság alá, amit követően a MASZSZK területének többsége visszatagozódott Ukrajnába, Transznyisztria viszont a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság keretében egyesült a déli és északi területeitől megfosztott Besszarábiával; a moldáv nemzetépítés immár ezen a területen folyt.
A Szovjetunió széthullásának időszakától kezdve a román kontra moldáv nyelv és identitás kérdése egyre élesebben jelent meg. Az 1989-es nyelvtörvény már a latin betűkkel írt román nyelvet tette államnyelvvé, de ennek alkotmányos rögzítésére csak 2023 márciusában került sor, addig az alaptörvényben a moldáv nyelv szerepelt államnyelvként. Az 1991. augusztus 27-i függetlenségi nyilatkozat kerülni igyekezett a kérdést, következetesen a Moldova Köztársaság népe, a moldovaiak – nem moldávok – és „a népünk” fordulatokat használta. Az elmúlt évtizedekben a kérdés a politikába is beszivárgott, a moldáv identitás – hamisan – a Moszkva felé fordulás, a lemaradás és a területi szétaprózódottság – értsd az autonómiák tiszteletben tartásának – választásaként ábrázolt, míg a román identitásé az Európa felé fordulás, az egység és a fejlődés melletti elköteleződésként. Sok ok miatt a folyamat jelenleg is zajlik, Moldova továbbra is megosztott a kérdésben; ezt jól mutatják a választási eredmények is és a folyamatosan zajló társadalmi viták. A vita ráadásul nem csak az államon belül zajlik, ahogy azt az orosz államfő biskeki nyilatkozata is érzékelteti. Egy másik érdekelt szereplő, a térség iránt területi ambíciókat is építő Bukarest is kiemelt figyelmet szentel ennek a vitának, és a „nyugatinak” mondott „román” álláspont erősítésére törekszik. Ma még nem látható, hogy merre halad tovább az ország sorsa, de mivel a moldáv kontra román identitások küzdelme egy jelenleg is zajló történelmi folyamat, a kelet-európai térség geopolitikai helyzetének minden változása hatást gyakorolhat majd rá.
Nyitókép forrása: Vladimir Bujac / Flickr
