A nyár során egyre élesebben üzenget egymásnak a moldáv vezetés és a nemzetközi elismertséggel ugyan nem, de orosz katonai, politikai és gazdasági támogatással rendelkező moldovai szakadár régió, az Ukrajnával is határos Transznyisztria vezetése. Az üzengetésbe immár az orosz külügyminiszter is bekapcsolódott, aki arra „hívta fel” a moldovai vezetés figyelmét, hogy Oroszország minden eszközzel megvédi az oroszajkúak érdekeit.
A 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított támadás alapjaiban változtatta meg a kelet-európai geopolitikai helyzetet – annak ellenére is, hogy a kezdeti várakozásokkal szemben az orosz hadseregnek nem sikerült elfoglalni Ukrajna Fekete-tengerrel – és Moldova Köztársasággal – határos délnyugati részét. 2014-ben súlyos összecsapások voltak a térség középpontjának számító Odesszában, de az idei katonai támadás során szárazföldi támadásra nem került sor orosz részről. Ez Moldova számára némileg megnyugtató, hiszen a nemzetközi közösség által elismert államterület legkeletibb sávja nem áll a kisinyovi / chişinău-i kormány ellenőrzése alatt. Ezt a Transznyisztriának – saját terminológiája szerint Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságnak – nevezett területet 1990-ben vonta ellenőrzése alá a 14. szovjet (ma orosz) hadsereg, amelynek a térségből származó, zömmel szláv nyelvű vezetői és katonái attól féltek, hogy a Szovjetunió széthullásának várható bekövetkezte után Moldova a szláv többségű régióval együtt beolvad Romániába. Moldova végül megőrizte az 1991-ben kikiáltott függetlenségét, de a Dnyeszteren túli terület nem került a moldáv kormány ellenőrzése alá. Ezt a területet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése – az ET-ből való orosz kivonulás kontextusában – 2022. március 15-én első ízben nevezte Oroszország által megszállt területnek.
Biztonsági szempontból Transznyisztria kényes helyzetet jelent: a terület védhetősége kérdéses, de az ott állomásozó orosz haderő miatt egy katonai akció gyakorlatilag Oroszország elleni háborút jelentene. Transznyisztria jelentős fegyverlerakatnak számít: a Magyarországról kivont szovjet fegyverzet egy részét is a benderi várban tárolják; abban a várban, ahol az 1735–39-es orosz–török háború idején Münchausen báró is szolgált orosz zsoldban, és ahol a monda szerint egy ágyúgolyó ülve repülte át a Dnyeszter folyót. A másik oldalról nézve a terület előretolt helyőrségként funkcionál: a Dél-Ukrajnában kibontakozott orosz támadás stratégiai céljai között szerepelt Transznyisztria fizikai összeköttetésének biztosítása a Krímmel és ezáltal exklávé helyzetének felszámolása – ez az orosz katonai offenzíva elakadása miatt nem történt meg. Ukrajna és Moldova számára mindazonáltal biztonsági kockázatot jelent a térség, nem is véletlen például, hogy ismeretlenek 2022. április 26-án felrobbantották az orosz rádióadások továbbsugárzására szolgáló két legerősebb távközlési antennát a transznyisztriai Maiac településen.
A transznyisztriai helyzet az elmúlt időszakban éleződött ki, miután az orosz hadsereg hatalomátvételének 30. évfordulóján rendezett tanácskozás margóján Transznyisztria „külügyminisztere”, Vitalij Ignatyev arról beszélt július 22-én Moszkvában, hogy a 2006-os népszavazás eredményének megfelelően Tranysznyitria Oroszország részévé kíván válni. Augusztus 15-én az újraegyesítésért felelős moldáv miniszterelnök-helyettes, Oleg Szerebrian jelentette ki nyilvánosan, hogy mivel bizonyos erők Moldova destabilizálására törekednek, így a chişinăui kormánynak minden lehetőségre fel kell készülnie, prioritása viszont a párbeszéd és a status quo fenntartása jelenleg. Erre válaszul viszont Vadim Krasznoszelszkij transznyisztriai „államfő” békés párbeszédre hívta fel Maia Sandu moldáv elnököt, Vitalij Ignatyev transznyisztriai főtárgyaló pedig arról beszélt, hogy sem februárban, sem augusztusban nem kaptak választ a moldáv hatalomnak küldött tárgyalási ajánlatukra, miközben Sandu politikája egyre inkább eltávolítja Moldovát a semlegességtől Ukrajna vonatkozásában, illetve, hogy „a ma Ukrajnában történő események egyenes következményei annak, hogy a tárgyalóasztalnál nem lehetett megállapodást elérni”.
Ebbe az eseménysorozatba kapcsolódott be Szergej Lavrov orosz külügyminiszter augusztus 31-én, amikor arra hívta fel Chişinău figyelmét, hogy Oroszország mindent megtesz a moldvai oroszul beszélők érdekeinek védelme érdekében. Ezt abból a szemszögből érdemes nézni, hogy Oroszország a posztszovjet térségben a zömmel az 1990-es évek legelején létrejött ún. befagyott konfliktusokban élő orosz nyelvűek védelmére hivatkozással gyakran lép fel egyes volt szovjet tagállamokkal szemben – részben ezt használta fel a 2008-as grúz–orosz háború során is indokként. A 2014-es Ukrajna elleni fellépés újabb befagyott konfliktusokat teremtett, és a 2022-es támadás egyik ürügye is a donyecki és luhanszki szakadár területek orosznyelvű lakosságának védelme volt.
Lavrov augusztus 31-én a térségi biztonság garantálása érdekében párbeszédre szólította fel „az USA és az EU nyomására arra nem hajlandó” Moldovát, amire „Moszkva és a transznyisztriai hatóságok mindenkor nyitottak lennének”. Kevéssé burkolt fenyegetésként azt is hozzátette, hogy szerencsés lenne, ha a chişinăui kormány befejezné a „Nyugat által ráerőltetett geopolitikai játszmákat és az országban élő emberek érdekére koncentrálna”, hiszen Moldovában van egy Gagauzia nevű terület is, amely szintén különleges státusz elérésére törekszik, amelynek csak bizonyos elemeivel rendelkezik ma. (Gagauzia Moldova régiója, amelynek a törökhöz közel álló gagauz nyelvet beszélő ortodox vallású lakossága az 1990-es évek elején – szintén a román területi aspirációk miatt – Moszkvára próbált támaszkodni, de amely terület végül 1994-ben területi autonómiát kapott az országban, és amely fölött ma Oroszország mellett Törökországnak is jelentős befolyása van.) Oroszország tehát tudatosan használja ki a nemzetiségi feszültségeket saját céljai elérése és a kelet-európai térség stabilitásának aláaknázása érdekében, miközben az érintett államok és a nemzetközi szervezetek részéről sincs tényleges szándék a kisebbségi kérdések szavakon túli tényleges rendezésére.
(A borítókép a benderi várat ábrázolja a távolból, a szövegközi kép pedig Münchausen báró mellszobra és ágyúgolyója a várban. A képeket Prőhle Gergely, az NKE STI igazgatója készítette 2018-ban.)
