A francia soros elnökség egyik kiemelt prioritása az Unió gazdasági kormányzásának reformja volt. Ez a cél – a hozzá kapcsolódó kérdésekkel együtt – azonban sokkal nagyobb prioritást nyert, amikor február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel valószínűsíthetően átrajzolva a kontinensünk jövőjét. A megingott globális bizalom a régiós gazdasági és politikai kooperációk erősödését hozhatja magával. Ahhoz azonban, hogy ezek a kooperációk hosszú távon is sikeresek legyenek, szükséges lehet átgondolni a jelenleg fennálló együttműködési keretrendszereket.
Közel négy hónapja az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy a koronavírus okozta gazdasági válság tapasztalatai alapján az Európai Unió több tagállama – köztük a soros elnökséget betöltő Franciaország is – azt az álláspontot képviseli, hogy eljött az idő az EU fiskális szabályainak, tágabb értelemben az Unió gazdasági kormányzásának reformjára.[1] A francia soros elnökség kísérletet kívánt tenni a reformok elindítására, azonban február 24-e átírta mind a soros elnökség, mind az Európai Unió prioritásait.
Az orosz–ukrán háború a második világháború óta a legnagyobb fegyveres konfliktus az európai kontinensen. Az Európai Unió gyorsan és határozottan lépett fel Oroszországgal szemben, azonban minden szankciós csomag rávilágított a szövetség gazdasági kihívásaira, valamint a politikai integráció gyenge pontjaira. Annak érdekében, hogy az Európai Unió hosszú távon is globális tényező tudjon maradni ezekre a kihívásokra szükséges válaszokat találnia. Erre tett kísérletet Emmanuel Macron, a közelmúltban újra megválasztott francia elnök[2], az Európa jövőjéről szóló konferencián az Európai Parlamentben.
Javaslat egy új európai politikai közösségre
Macron elnök beszédében kifejtette, hogy az orosz–ukrán háború egy olyan demokratikus feladat elé állította az Európai Uniót, amivel a történelmében még nem találkozott. Véleménye szerint az EU „új geopolitikai kontextussal került szembe, és nagyon tiszta úton kell gondolkoznunk saját Európánkról, annak egységéről és a stabilitásáról, anélkül, hogy gyengítenénk azt a kiépült közelséget, amely megtalálható a mi Európai Uniónkban.”[3] Erre véleménye szerint megoldásként egy „európai politikai közösség” szolgálhat. Ez a politikai közösség „lehetővé tenné a közös alapértékeinket valló demokratikus európai nemzetek számára, hogy új teret találjanak a politikai és biztonsági együttműködésnek, az együttműködésnek az energiaágazatban, a közlekedésben, a beruházásokban, az infrastruktúrákban, a személyek és különösen a fiatalok szabad mozgásában (…)” – tette hozzá.
Mario Draghi olasz miniszterelnök szintén az integráció elmélyítésére és a Szerződések módosítására tett javaslatot.[4] Véleménye szerint az „EU-nak „pragmatikus föderalizmust” kell alkalmaznia több politikai területen, többek között a védelem, a külpolitika és a gazdasági terhek megosztása terén, tekintettel a tőle keletre kibontakozó válságra.”[5]
Macron beszédét követően tizenhárom tagállam (köztük Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Lengyelország és Románia) közös nyilatkozatban intette higgadtságra a gyors reformok elérését célul kitűző európai vezetőket. A nyilatkozatban úgy fogalmaztak, „komoly kockázatot jelentene a politikai energiát elvonni azoktól a fontos feladatoktól, hogy megoldásokat találjunk azokra a kérdésekre, amelyekre polgáraink választ várnak, és kezeljük az Európa előtt álló sürgős geopolitikai kihívásokat.”[6]
Fordulópont előtt?
Elmondható, hogy az orosz–ukrán háború teljesen új irányt nyit meg az európai együttműködés alakításának történetében. Az Európai Unió politikai vezetőinek egy része a koronavírus okozta gazdasági és szociális válság, valamint az orosz–ukrán háború tapasztalatai alapján erősebb, politikai alapokon nyugvó szövetséget szeretnének létrehozni. Más uniós vezetők – eltérő geopolitikai és gazdasági tapasztalataik miatt – úgy látják, hogy a kialakult helyzetet nem a politikai együttműködés megerősítésére, hanem a szükségessé vált reformok (zöld átmenet, digitalizáció) hatékonyabb kihasználására kell felhasználni, ugyanis egy energiabiztonsággal, digitalizált gazdasággal rendelkező Európai Unió sokkal ellenállóképesebb.
Jelenleg még nem látjuk, hogy gazdasági vagy politikai integráció elmélyítésének irányába indul-e el, azonban a döntés valószínűsíthetően meg fogja határozni a következő évtizedekben az EU irányát.
Források
[1] Törekvések az európai gazdasági kormányzás reformjára – Ludovika.hu
[2] French election: Reaction to Macron’s win — and what lies ahead for the re-elected president | Euronews
[3] Speech by Emmanuel Macron at the closing ceremony of the Conference on the Future of Europe – French Presidency of the Council of the European Union 2022 (europa.eu)
[4] Mario Draghi urges EU to deepen economic integration in response to war | Financial Times (ft.com)
[5] Draghi: EU needs ‘pragmatic federalism,’ more integration – POLITICO
[6] Macron calls for new European ‘community’ including Ukraine | Financial Times (ft.com)
