Az Európai Unió egyre tudatosabban erősíti önvédelmét gazdasági téren is: június 8-án elfogadta a Tanács a külföldi működőtőke-befektetések ellenőrzésének szigorításáról szóló új szabályozást. A reform célja egy egységesebb, hatékonyabb fellépés biztosítása az uniós kritikus gazdasági ágazatait érintő, harmadik országokból származó befolyásszerzési kísérletekkel szemben.
Az Európai Unió gazdasági versenyképessége hosszú ideje áll nemcsak elméleti, de gyakorlati viták kereszttüzében. A XX. század második felének sikerei után az Unió napjainkban (sajnos) nehezebb helyzetben van: a korábbi innovátorból mindinkább piaccá, tőkekihelyezőből pedig egyre inkább tőkefogadóvá válik, illetve vált. Ezzel egyidejűleg és részben ezért is, a szabályozási erejéből fakadó befolyása is meggyengült a világ más, nagy, hatalmi központjaihoz képest. Utóbbiak – akár keletről, akár nyugatról – egyre erőteljesebben lépnek fel, mind politikai, mind gazdasági téren, amely törekvések mintegy szükségszerűen Európa további gyengülését okozhatják. E törekvésekkel szemben az Uniónak tudatosan fel kell készülnie és fel kell lépnie: az első lépés ezen az úton az ilyen befolyásszerzési kísérletek létének tudatosítása, valamint az egyedi próbálkozások felismerése és szükség esetén megakadályozása.
A nagyhatalmi terjeszkedés végrehajtásának egyik eszköze a külföldi működő tőke (foreign direct investment, FDI) beáramlása, illetve beáramoltatása az Európai Unió területére. E folyamat, bár gazdaságilag előnyösnek tűnhet azáltal, hogy új beruházásokat hoz Európába, geopolitikai-stratégiai szinten több veszélyt is hordoz magában. Egy-egy szektorba beáramló túlzott mértékű külföldi működő tőke közvetlen gazdasági kárt is okozhat a honos európai iparnak, de az is előfordulhat, hogy ezek a befektetések valójában valós gazdasági tartalom nélküliek és kifejezetten az Unió meggyengítésére irányuló – gazdasági tevékenységgel leplezett – szándékot szolgálnak. Az FDI-beáramlás különböző formákban jelenhet meg: történhet új vállalkozás létesítésével az EU területén, de előfordulhat az is, hogy harmadik országbeli szereplők már működő európai vállalkozásokat vásárolnak fel, közvetlenül vagy EU-ban már jelen lévő jogalanyokon keresztül.
A veszélyt felismerve az Unió az elmúlt években több lépést is tett az FDI-beáramlás jogi szabályozása területén. 2019-ben rendelettel kezdte szabályozni az Unióba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítását, majd az FDI-ellenőrzést („FDI screening”) a 2023-ban elfogadott gazdasági biztonsági stratégia („European Economic Security Strategy”) is fontos eszközként jelölte meg. A 2025-ben kiadott, Európa gazdasági biztonságáról szóló bizottsági közlemény pedig kimondta, hogy e politika sikere az uniós szint és a tagállamok közötti együttműködés fokozottabb koordinációjától függ.
A 2019-es rendelet nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket: túlságosan az általánosságok és a keretszabályok szintjén mozgott, s a tagállamok különböző hatékonyságú ellenőrzési mechanizmusai miatt fennmaradt a veszély, hogy az Unióra veszélyes, kockázatos FDI a „leggyengébb láncszem” tagállamokon keresztül továbbra is túlzottan könnyen beáramoljon. Látni kell, hogy az Unió sérülékenységét az adja, hogy ha egy befektető megveti a lábát valamely tagállamban, akkor a közös piac jogi sajátosságai miatt már akadálytalanul „mozoghat”, azaz például fektethet be, illetve vásárolhat fel EU-s társaságokat más tagállamokban is.
Annak érdekében, hogy az Unió képes legyen hathatósabban fellépni az ilyen kezdeményezésekkel szemben, a Bizottság kezdeményezte a rendelet felülvizsgálatát. A cél a tagállami ellenőrzési szabályok egymáshoz közelítése, valamint az volt, hogy az ellenőrzési rendszer összuniós szinten koherensebbé váljon. Sarokkő jelentőségű kérdés, hogy az új rendelet immár kötelezővé teszi a tagállamok számára ellenőrzési mechanizmus működtetését – ezt korábban az uniós jog nem írta elő kötelező erővel. A reform javaslatot az Európai Parlament 2026 májusában jelentős többséggel (508 támogató szavazattal) jóváhagyta, a Tanács pedig 2026. június 8-án hivatalosan is elfogadta. Ezzel lezárult a rendes jogalkotási eljárás, az Unió gazdasági biztonsági eszköztára pedig egy fontos új elemmel bővült.
Noha a rendelet alkalmazására csak a hatálybalépését és az átmeneti időszak leteltét követően kerül sor, érdemes áttekinteni annak főbb rendelkezéseit, hiszen ezek mutatják, milyen irányban kívánja az Unió megerősíteni gazdasági önvédelmi képességeit. A rendelet mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a cél (ha úgy tetszik, a főszabály) a nyitott európai beruházási környezet fenntartása, amelynek korlátozása csak a közérdeket fenyegető súlyos veszélyek esetén lehet igazolható. Egyidejűleg azonban a rendelet kötelezővé teszi a külföldi tőkebefektetések ellenőrzését az „érzékeny szektorok” tekintetében. Ide tartoznak többek között az ún. kettős rendeltetésű, illetve kifejezetten hadiipari technológiák, bizonyos félvezetőkkel, illetve a mesterséges intelligenciával kapcsolatos technológiák, valamint egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos ügyletek is – figyelemmel arra, hogy az ezek feletti harmadik országbeli ellenőrzés az ellátási láncok zavarát okozhatja, illetve súlyos függéshez vezethet. Ugyancsak ellenőrzés alá tartoznak meghatározott, a választásokkal kapcsolatos informatikai rendszereket üzemeltető társaságok, továbbá pénzügyi intézmények. Végül e körbe tartozhatnak – megfelelő értékelés alapján – a hálózatos iparágakban (energia, távközlés, közlekedés) tevékenykedő vállalatok is.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az elfogadott rendelet érzékeny szektorokra vonatkozó minimumlistája nem terjed ki kifejezetten a termőfölddel rendelkező agrárvállalkozásokra vagy a vízbázisvédelem teljes körére. Kérdésként merülhet fel, hogy további jövőbeni felülvizsgálatok során nem volna-e indokolt e területek hangsúlyosabb bevonása is.
Az ellenőrzés főszabály szerint ex ante, azaz a magánjogi vagy kereskedelmi jogi ügylet megkötését megelőző jellegű lesz, hiszen az EU-s önvédelmi célt csak így lehet biztosítani. Az ellenőrzés – nagyon helyesen – nem pusztán az érzékenynek minősített társaságok feletti tulajdonosváltozásokat hivatott láthatóvá tenni, hanem bármely irányításváltást („change of control”) is. Az ellenőrzés valamely céltársaság felett ugyanis nem kizárólag felvásárlás útján valósulhat meg, hanem például kulcsfontosságú beszállítói kapcsolatok ellenőrzése útján is – ezek a szempontok szintén az ellenőrzési rendszer részét képezik.
A kötelező előzetes ellenőrzés ugyanakkor nem vonatkozik az ún. „zöldmezős beruházásokra” – vagyis azokra a helyzetekre, amikor a harmadik országbeli befektető teljesen új vállalkozást kezdene az Unióban –, hiszen ilyenkor nem történik érzékeny európai vállalkozás felett irányításváltás. Ennek szabályozását továbbra is tagállami hatáskörben hagyja az uniós jogalkotó. Szintén nem tartoznak a rendelet hatálya alá az ún. portfólióbefektetések, vagyis azok a helyzetek, amikor a harmadik országból kezdeményezett befektetés kizárólag pénzügyi célokat szolgál, és a befektető nem kíván uniós társaság feletti rendelkezési jogot megszerezni.
Az eljárás a szabályozás szerint kétfázisú lesz: az első fázist egy legfeljebb 45 napos előzetes vizsgálati szakasz nyitja meg, amely tekintetében a rendelet harmonizált ellenőrzési kritériumokat állapít meg. Ezek a kritériumok alapvetően az érzékeny jogalanyok biztonságára, a kulcsfontosságú technológiák elérhetőségére, valamint a kritikus ellátási láncok biztosítására vonatkoznak. Ezt az előzetes vizsgálatot követheti egy második, mélyebb vizsgálati és értékelési szakasz, amennyiben a jogügylet kockázatosnak minősül.
Tárgyi hatályát tekintve a rendelet lefedi mind a közvetlen külföldi befektetéseket, mind azokat a tranzakciókat, amelyeket ugyan ránézésre egy uniós jogalany hajt végre, azonban a végső tulajdonos egy harmadik országbeli szereplő (ún. „intra-EU befektetések”). A reform célja e körben, hogy közvetett vállalati struktúrákkal („céghálókkal”) ne lehessen megkerülni az ellenőrzési kötelezettséget. Mindez jelentős fejlesztés, ugyanis a korábbi, 2019-es rendelet csak a közvetlenül külföldről kezdeményezett befektetések ellenőrzésére terjedt ki. Az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy a jogi szabályozás végső célja az uniós gazdasági entitások feletti de facto vagy de iure rendelkezést megszerezni kívánó ügyletek ellenőrzése.
A rendelet erősíti a tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést is: a tagállamok egymás ellenőrzési eljárásaiban észrevételt tehetnek, a Bizottság pedig véleményt nyilváníthat. Igaz ugyan, hogy a befektetések ellenőrzésével kapcsolatos döntéshozatal továbbra is tagállami hatáskörben marad, azonban fontos szabály, hogy a célállam e döntését főszabályként nem hozhatja meg az észrevételezésre, illetve véleménynyilvánításra biztosított határidő leteltét megelőzően. Következésképpen a transzparencia a korábbinál lényegesen magasabb fokú lesz. A kellő felkészülési lehetőség érdekében a jogszabályt a Hivatalos Lapban való közzétételtől számított 18 hónap elteltével kell alkalmazni majd.
A rendeleti reform végső célja természetesen nem a harmadik államokból eredő beruházások általános korlátozása, hanem azok alapos és uniós szinten összehangoltabb, kockázatalapú ellenőrzése a globálisan egyre éleződő versenyben. A beruházások megtiltása továbbra is ultima ratio marad, olyan esetekre fenntartva, amikor az azokkal kapcsolatos veszélyek enyhítésére szolgáló egyéb rendelkezések nem vezetnének kielégítő eredményre.
A Tanács 2026. június 8-i elfogadásával az Európai Unió gazdasági biztonsági politikájának egyik legjelentősebb reformja fejeződött be. Az elfogadott új szabályozás nem a külföldi tőke általános korlátozására törekszik, hanem arra, hogy az érzékeny vagy stratégiai jelentőségű uniós jogalanyok és ellátási láncok feletti külföldi befolyásszerzést az Unió egységesebb és hatékonyabb eszközökkel tudja ellenőrizni. Mivel a geopolitikai verseny, nyugatról és keletről egyaránt egyre jobban fokozódik, az Unió a rendeleti reformmal egy újabb lépést tett afelé, hogy védeni tudja stratégia autonómia-törekvéseit, miközben fenntartja a nyitott piacgazdaság elvét is.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
