Az USA-ban a koronavírusválságból való kilábalás gyors ütemét igazolja, hogy a kibocsátási rés fokozatosan bezárulni látszik. Ez azt jelenti, hogy a tényleges és a potenciális GDP közötti szakadék egyre kisebb, vagyis a gazdaság kezd visszatérni termelőképességének határához.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a 2021 decemberi inflációs adat a maga 7,12%-ával 1982 óta a legmagasabb értékét vette fel. Bár ez az infláció továbbra sem elsődlegesen az elmúlt évtized expanzív jegybanki politikájának melléktermékeként tekinthető, hanem sokkal inkább a kínálat oldali nehézségeknek, a FED árstabilitási mandátumának megfelelően köteles fellépni az inflációs nyomás menedzselésében. A hosszú távú inflációs trendeket alakító tényezők, mint a technológiai fejlődés, demográfiai folyamatok, globalizáció, strukturális tényezők továbbra is dezinflációs hatásokat fejtenek ki. Ennek ellenére továbbra is veszélyként van jelen, hogy a jelenlegi inflációs nyomás beépül az inflációs várakozásokba. Ez pedig monetáris beavatkozást tesz szükségessé. Ezt egészíti ki, hogy az USA-ban a munkanélküliségi ráta januárban 4% volt, a munkaerőpiac tehát meglehetősen feszesnek mondható. A monetáris szigorítás egy mellékhatása pedig, hogy a pénzpiacok kezdenek idegesen viselkedni.
Az aggodalmak középpontjában a túl gyors szigorítás
A jelenlegi aggodalmak középpontjában az áll, hogy a bizakodóbb gazdasági fejleményekkel összhangban a mostani szigorítási fázis várhatóan sokkal gyorsabb lesz. Mindez pedig valós aggodalmat ad a piacok számára az esetleges túl agresszív fellépést illetően. Ez azt jelentené, hogy a FED közel azonos időben kezdene el kamatot emelni, csökkenteni az eszközvásárlásainak mértékét, illetve leépíteni a mérlegének a méretét. A 2013-as szigorítás esetén az események között közel két éves volt az átfutási idő.
A jegybanki eszközvásárlási programok megszüntetése azt jelenti, hogy a kötvények iránti kereslet visszaesik, vagyis a kötvényárak szintén csökkennek, az ezekkel ellentétesen mozgó hozamok pedig emelkednek. Ennek következtében a valamivel vonzóbbá váló állampapírhozamok elkezdenek versengeni a részvényekkel a befektetők pénzéért.
Ez pedig újabb negatív hatást fejthet ki a részvénypiacokra a bizonytalan kilátások okozta megnövekedett volatilitás mellett. A megnövekedett volatilitást erősítik az orosz–ukrán konfliktus okozta bizonytalanságok is. A másik oldalról megközelítve ugyanakkor fontos kiemelni, hogy e monetáris szigorítást megkövetelő folyamatok akkor történnek, amikor a kormányzat költekezési igénye a gazdasági kilábalás megvalósításával párhuzamosan egyébként is magasabb szinteket ölt, vagyis a nagyobb finanszírozási igény miatt az állampapírok kínálata emelkedik. A magasabb kamatok értelemszerűen magasabb adósságterhet jelentenek amellett, hogy megszűnik a jegybank által nyújtott finanszírozási forrás. Ez azért is kedvezőtlen, mert ebben az esetben a kormányzat már nem a jegybanknak fizeti a kötvényei után esedékes kamatokat, hanem magánszereplőknek. Vagyis, a FED-nek semmilyen körülmények között nem lesz lehetősége arra, hogy a kamatbevételeit a költségvetésbe befizesse. A szinte ingyenes finanszírozási forrás korszaka tehát megszűnik.
A kiszámítható jegybanki kommunikáció segíthet, de továbbra is kötéltáncot jár a FED
Annak ellenére, hogy a FED kiszámítható kommunikációt ígért, a bizonytalanság növekedése továbbra is nehezen elkerülhető, ami minden bizonnyal negatívan hat majd a részvényárakra. Ez annak fényében különösen veszélyes, hogy az elmúlt évtizedben a vezető tőzsdeindexek lényegében töretlen növekedést produkáltak. A lakossági befektetők jelenléte drámaian megnőtt a tőzsdéken az intézményi befektetők mellett. Ez, a sok tekintetben tapasztalatlan befektetői réteg, amelyik tulajdonképpen eddig csak a tőzsde emelkedő szakaszának jótékony hatását érezhette, nagyobb valószínűséggel fog kiszámíthatatlan magatartást követni. Ez ugyancsak növelheti a pánikszerű tőzsdei reakciók valószínűségét, ami a befektetők tömeges veszteségét eredményezheti.
A kormányzatok oldaláról is fontos a körültekintő költekezés
A kormányzatok oldaláról pedig érdemes körültekintően bánni a költekezés szintjét illetően. A (részben) jegybankok által finanszírozott kormányzati költekezések megkövetelik a tudatos, megfelelő célokra fordított forrásallokációt. Ellenkező esetben inflációs veszélyek jelentkezhetnek a gazdaságban, tovább növelve a már meglévő problémákat. Aláhúzandó tehát, hogy a jegybankok adósságfinanszírozásának egy fontos korlátja az infláció. Mint látható, az infláció elleni harc ugyanakkor súlyos problémák eszkalációjához vezethet, ide értve az adósságfenntarthatóság kérdéskörét, illetve a részvénypiaci összeomlás potenciális veszélyének emelkedését. Mindez újabb nyomást helyezhet – az utóbbi évtizedben egyébként is nehezített terepen működő – jegybankok vállára.
A cikk eredeti, teljes verziója a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2022.02.21-én.
Nyitókép: Flickr / Pedrik
