2020 őszén védőmaszkkal az arcon, videokonferenciában előszobázva, webináriumi előadásokat keresgélve indult útjára a magyar felsőoktatás. Talán észre sem vettük, hogy egy új, kormányzás és vezetés mesterszak is elindult a Ludovika Campuson, merész célokkal és izgalmas tematikával. Ennek apropójából néhány gondolat az oktatásról és a tanulásról, végül pedig a vezetésről és munkaszervezeteink új világáról. Új alapélményünk a védőmaszk és a mindennapos online videokonferencia, amelyeknek a kommunikációt nehezítő lélektani hatásait még nem ismerjük, de sejtjük. Az emberré válásnak a nyelvet is megelőző és megalapozó kulcsa a nem-verbális kommunikáció volt. Az arc mimikája, a hang minősége, lejtése, színe, a testbeszéd finomságai. A tudomány szerint a metakommunikáció az üzenetek 2/3-át közvetíti és csak a maradék 1/3-át adja át a nyelv. A nem–verbális jelek kisebb része tudatos, nagyobb része nem tudatos formában hat ránk. A metakommunikáció legalább felét a védőmaszk, egy másik felét pedig az online konferencia komolyan korlátozza. Az alkalmazkodás kényszere ideig-óráig elfedi azt a stresszhatást, amely kommunikációs „túlélési” alapképességünk korlátozásából következik. Az evolúciós pszichológia szerint ugyanis félig-letakart arccal vagy egy kamerába bámulva kommunikálni az elme és a test számára pánikhelyzetet, azaz „menekülési” üzemmódot jelent. Ennek egyik oka, hogy kommunikációs küldő eszköztárunk tartósan blokkolt, másrészt szintén csak részben (úgy 50%-ban) érzékeljük a küldő személy jeleit. A kommunikációs rendszerünk újraprogramozása egy megzavarodott számítógéphez vagy egy eltévedt GPS-hez hasonlít, idegrendszerünk pedig riasztási állapotba kerül. Amit tehetünk, az az új helyzet tudatosítása. A tudatosítás a változás megértésére törekvés. Ez a stresszoldás, a személyiség és az önbizalom védelmének eszköze is. Stresszállapotban alkotó és gondolkodó hatékonyságunk csökken, mivel „túlélési” üzemben vagyunk, így sem az oktatás, sem a tanulás nem tud jól működni. Az egyetemi padokban maszkban ülő hallgatók és a maszkos oktatók számára a változás tudatosítása nélkül értelmetlenné és kényszerűséggé válhat a tantermi találkozás. Hasonló veszélyek leselkednek az online tanórákra is. A tudatosítás önvizsgálatot és meditációt jelent a megváltozott állapotról és a változás belső folyamatairól. A változás belátása és az alkalmazkodás tudatos kontrollja, szükséges és talán elégséges is hatékonyságunk javításához.
Nézzük a vezetőket, ha már egy új vezetőképzés nyomán kezdtük okfejtésünket. Alapélmények: maszkos értekezletek, online találkozók és a képernyőn ruhás polcok előtt pólóban ülő home office vezetők. A tankönyvi tételek szerint a vezetői szakma 70%-ban verbális jellegű tevékenységből áll (Mintzberg): munkaidejük 3/4 részében a vezetők megbeszéléseket, értekezleteket, beszédeket tartanak (Bakacsi).[1] Vezetővel mindenki találkozik, esetleg maga végez vezetői munkát, vagy vezetőket lát maga körül és persze mindkettő együtt is. A személyes tapasztalat is megerősítheti azt, hogy a verbális és nem-verbális kommunikáció aránya megváltozott, sőt az infótechnológiai kommunikáció fejlődésével megfordult. Ma már a vezetői munka 70%-a nem-verbális kommunikáció, a korábbi 30% helyett. A közelmúltban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem indult, 1000 közigazgatási vezetőn végzett kutatás arra az eredményre jutott, hogy a felsővezetők és a középvezetők munkaidejük 2/3-át informatikai eszközön végzett írásbeli kommunikációval töltik. Az e-mail üzenetek, e-dokumentumok küldése, fogadása és megosztása növekvő mennyiségben és sebességgel szorítja ki a szóbeli kommunikációt. A munkaidő 70%-át kitevő tevékenység olyan hálózat-menedzsment folyamat, amelyben a vezetőnek kisebb-nagyobb csomópontként számtalan hálózatban szerepe van. A virtuális térben végzett munka során az információs hálózat szerkezetét és működését modellezzük az elménkben. Honnan jött az információ, kik tudják, kiknek küldjük és így tovább. Az „emberek vezetése” helyett a vezető ma már inkább komplex „hálózat-irányítást” végez. A kommunikáció célja és módszere is alapvetően eltér a kapcsolat személyességének gyengesége vagy hiánya miatt. A vezetői mentális képességekben egyre fontosabbá válik a rendszerelemzés, a hálózati navigáció és logika képessége, a többirányú koncentráció, az információs turbulencia és komplexitás kezelése. A stresszkezelés technikáiról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a tendencia a cikkünk elején jelzett evolúciós (túlélési pánik) kihívást idézi. A több millió éves, emberbe kódolt kommunikációs „program” a személyes jelenléten alapuló, teljes arccal és testtel történő információátadás. A tudatosítás annak megértése, hogy ez a kommunikációs „őskép” miért és hogyan változott meg. A miértekre válaszként az információ mennyisége és gyorsulásának tendenciája, az info-technológia kínálta lehetőségek és a kapcsolatok komplexitásának (hálózatosodásának) erősödése áll. Újabb okként a koronavírusjárvány forgatja fel kapcsolatainkat és erősíti fel az online (virtuális) kapcsolattartás jelentőségét. Ezt a járványt le fogjuk győzni, de a virtuális kommunikációban és különösen az online oktatásban újabb szintet lép a világ. Nem az lesz a kérdés, hogy a vezetők, az oktatók vagy éppen a hallgatók hatékonynak látják-e a személyesség helyett a virtualizációt, hanem, hogy milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni a tömegtendenciához és helytállni a kommunikációs gyorsulási versenyben. Ray Kurzweil szerint az evolúció hat korszakából az 5. korszak kezdete felé közeledünk, amikor is biológiai programjaink (pl. a kommunikációban) technológiai mutációkká válnak.[2] Ezt sem árt tudatosítani!
[1] Bakacsi Gyula: A szervezeti magatartás alapjai, Aula Kiadó, 2010.
[2] Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén, Ad Astra, 2014. 41.o.
