Novák Katalin miniszterasszony 2020 októberi beiktatásának napján egy videóüzenetben hangsúlyozta az atipikus foglalkoztatás fontosságát, amely a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolásának, valamint a gyermekvállalás és a munkavállalás összehangolásának fontos tényezője lehet. A gyermeket nevelők, vagy azok, akik idős vagy egyéb okból ápolásra szoruló hozzátartozójukról gondoskodnak, jól tudják, hogy a rugalmas munkaidő, az otthonról is végezhető munka nagy kincs lehet. A koronavírus járvány következtében már a tavaszi hónapokban is megfigyelhettük a home office népszerűségének ugrásszerű – noha kényszerűségből fakadó – növekedését, amelynek előnyeiről és hátrányairól Vadász Pál blogbejegyzése szólt részletesen. A nők otthoni foglalkoztatásának, a rugalmas, otthonról végezhető állásokban történő hatékony munkavégzésnek elengedhetetlen feltétele bizonyos digitális készségek, kompetenciák megléte, az, hogy a nők akár munkavállalókként, akár édesanyákként, akár szórakozásra vágyó felhasználókként tudatosan mozogjanak az online térben, biztonságban érezzék magukat böngészés közben, legyenek felvértezve az online világ kihívásaival szemben. Jelen bejegyzés, amely egy többrészes blogcikksorozat első része, az ITKI 2019-es Bizalom, Tudatosság, Veszélyérzet az interneten című reprezentatív felmérésének adatait veszi alapul és elsősorban a nők digitális térben betöltött szerepét vizsgálja.
Napjainkban a nők egy része még egy olyan korszakban nőhetett fel, ahol a számítógép nem volt jelen minden háztartásban, vagy amennyiben igen, elhangozhatott a családban vagy az iskolában az a mondat, hogy „a számítógép férfias dolog” vagy „férfiaknak való”, akárcsak a villamos-, az építő- vagy gépipar. A számítógép azóta megkerülhetetlen eszköz az oktatásban és a munka világában is, az eszközök használatában azonban napjainkban is megjelennek a régi berögződések maradványai.
Magyarországon a férfiak 81%-a rendelkezik otthonában számítógéppel, míg a nőknek csupán 67,2%-a.
A gyermekkel rendelkezők körében kiegyensúlyozottabb a számítógép jelenléte a háztartásban, a 14 év alatti gyermekkel rendelkező nők 26%-ának van otthon számítógépe, míg a 14 év alatti gyermekkel rendelkező férfiak 28,35%-ának. A fenti adatokat némiképp árnyalhatja az, hogy sok otthonban csak egy asztali számítógép van, amelyet az egész család használ (míg a mobil eszközök már inkább a személyhez kötöttek), a válasz azonban abból a szempontból is beszédes, hogy több olyan nő lehet, akinek ha van is az otthonában számítógép, azt nem érzi magáénak. Az okostelefonok esetében már nincs ekkora különbség, férfiak 80,3%-a, a nőknek pedig 70,2%-a rendelkezik okostelefonnal. Az internethasználatot tekintve sincsenek jelentős különbségek a nemek között, a férfiak 91%-a, a nők 89,6%-a rendelkezik otthoni internet előfizetéssel, férfiak és a nők pedig szinte egyenlő mértékben használják napi szinten a világhálót (férfiak: 91,8%, nők: 91,7%). A legnépszerűbb böngészésre használt eszköz mindkét nem esetében az okostelefon, a férfiak 82,8%-a, a nők 81,1%-a internetezik mobiltelefonnal, illetve okostelefonnal.
A férfiak és nők nagyjából azonos arányban használják az internetet napi szintű levelezésre (férfiak 66,4%, nők 65,7%). A felmérés eredményei alapján azonban a használat egyéb módjaiban már vannak különbségek a nemek között. A női felhasználók hajlamosabbak napi szinten csetelni és telefonálni online, mint a férfiak. A magyar nők 49,2%-a naponta csetel, 31,8%-uk pedig naponta telefonál az interneten, míg a férfiaknak csak 44,9%-a csetel és 24,6%-a telefonál online napi rendszerességgel. A hölgyek valamivel több időt töltenek napi szinten a Facebookon és az egyéb közösségi média platformokat is gyakrabban használják napi szinten, mint a férfi internetezők. A nők 64,4%-a használja a Facebookot napi szinten (a férfiaknak 53,3%-a), az egyéb közösségi platformokat, mint az Instragram, a LinkedIn és a Twitter, pedig a nők 13,1%-a használja minden nap (a férfiaknak 11,3%-a).
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nők inkább kapcsolattartásra, közösségi-média használatra fordítják az internetezéssel töltött időt, míg internetes hírfogyasztásban, munkavégzéshez történő információszerzésben, tanulásban inkább a férfiak járnak elöl. A férfiak 57,2%-a használja az internetet hírfogyasztásra naponta, míg a nőknek csak 50,8%-a. A női felhasználók 21,7%-a egyáltalán nem használja az internetet hírfogyasztásra. Napi szinten a férfiak és a nők közel azonos arányban használják az internetet ahhoz, hogy munkavégzéshez szükséges információt keressenek rajta (férfiak: 39,2%, nők: 29%), azok között viszont, akik egyáltalán nem használjak az internetet ilyen célokra, magasabb a nők aránya. A férfiaknak a 30,3%-a egyáltalán nem használja az internetet munkával kapcsolatos információk keresésére, míg a nők az 38,6%-ának nincs szüksége munkája közben az internet segítségére. Nem állíthatjuk azonban, hogy a nők vonakodnának az internetes információszerzéstől, hiszen a nők 30,6%-a napi szinten használja az internetet egyéb információk megszerzéséhez, míg a férfiaknak a 27,7%-a néz utána az interneten információknak.
Természetesen ezekből az adatokból a férfi és női munkavállalók munkaköreire nem lehet komolyabb következtetéseket levonni, de amennyiben az a cél, hogy több nő tudjon elhelyezkedni az átlagostól eltérő, rugalmasságot biztosító munkakörben, célzottan kell feltérképezni a női munkavállalók eszközellátottságát, azt, hogy ezek hiánya mennyiben képezi a távoli munkavégzés akadályát továbbá, hogy a digitális kompetenciákhoz kapcsolódva milyen további tényezők nehezítik az atipikus foglalkoztatást.
Az azonosított problémák orvoslására hatékony eszköz lehet a női felhasználók eszközellátottságának a növelése, a digitális kompetenciák fejlesztése, de az is fontos, hogy Magyarország családpolitikai célkitűzéseivel összhangban megteremtsük annak a feltételeit, hogy a női munkavállalók olyan munkakörökben is elhelyezkedhessenek, amelyet otthonról, interneten keresztül is tudnak végezni.
