Ezen írás első felében röviden bemutatásra került a DSM irányelv 17. cikke, amely hosszas tárgyalások eredményeként az ún. online közösségi tartalommegosztó szolgáltatókat (mint a Youtube vagy a Dailymotion) szerzői jogi szempontból felhasználónak minősítette és felelőssé tette a felületükre engedély nélkül feltöltött tartalmakkal kapcsolatban. A felelősség alóli mentesülésre ugyanakkor adott egy kibúvót: ha megfelelő eszközökkel, például szűrőmechanizmusokkal biztosítják, hogy adott jogvédett tartalmak nem kerülnek fel a felületükre. (Meg kell jegyezni, hogy sok platform eddig is működtetett ilyen rendszert. A YouTube ContentID rendszere például a szerzői jogosultakkal kötött megállapodás és az általuk átadott adatok alapján tud szűrni már ma is tartalmakat, ugyanakkor e kötelezettség ez idáig nem volt általános elvárásként jogszabályi szinten rögzítve.)
E szűrések kapcsán ugyanakkor reális veszély a „túlszűrés” jelensége. Olyan tartalmak is áldozatul eshetnek ugyanis ilyen algoritmikus rendszereknek, amelyek elérhetősége szerzői jogi alapon nem lenne kifogásolható (például idézetek, mémek stb.) E helyzet feloldására az irányelv általánosságban kimondja, hogy nem akadályozható a felhasználók által feltöltött azon tartalmak hozzáférése, amelyek nem sértik a szerzői jogokat (ide értendőek a szabad felhasználási esetek is). Hogy ez a gyakorlatban miként biztosítható, annak kapcsán az irányelv az Európai Bizottságot hatalmazta fel, hogy adjon ki iránymutatásokat.
Konzultáció, konzultáció, konzultáció
A Bizottság az iránymutatás elkészítéséhez szükséges egyeztetéseket még a tavalyi év során megkezdte és számos érdekelttel folytatott párbeszédet például a jelenleg működő technológiák vagy a szerződéses gyakorlat feltérképezése érdekében. Az összesen hat alkalommal, az érdekeltek bevonásával tartott egyeztetéseken számos közösségi platform, szerzői jogi jogosult, fogyasztóvédelmi szervezet, alapjogokat védő NGO és több tagállami megfigyelő is részt vett. Az információk begyűjtését követően idén júliusban állt elő a Bizottság egy olyan, egyelőre még mindig konzultációs célból nyilvánosságra hozott bizottsági dokumentummal, amely már kézzelfoghatóan előrevetít néhány az iránymutatásokkal kapcsolatos bizottsági elképzelést. Ezek közül talán a legérdekesebb (és a leginkább meglepő) a „jogszerű felhasználások biztosítékairól és a panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusról” szóló rész, amely olyan gyakorlati alapkérdésekkel foglalkozik, mint hogy valamely blokkolt, de a felhasználó által szabad felhasználásként értékelt tartalom milyen feltételekkel válhat elérhetővé.
Elég jogszerűnek látszani, nem kell feltétlenül jogszerűnek lenni?
Az irányelv rendelkezéseit olvasó számára az a logikus rendszer körvonalazódik, hogy a jogszerű felhasználások védelme a jogorvoslati és panaszkezelési mechanizmus révén biztosítható és biztosítandó. E panaszkezelési mechanizmusok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy valamely felhasználó a feltöltésének blokkolása vagy egy már általa feltöltött tartalom eltávolítása ellen tiltakozzon. Az irányelv e mechanizmusokkal szemben meg is követeli, hogy időben ne legyenek elhúzódók, az eltávolítási kérelmeket részletesen meg kell indokolni és az ezekről való döntésnek minden esetben emberi felülvizsgálaton kell alapulnia. Vagyis rendben van, hogy egy algoritmus első körben kiszűr egy tartalmat, de ha ez ellen a felhasználó tiltakozik, akkor a tiltakozással érintett tartalom felkerüléséről már ne egy algoritmus döntsön. Ez érthető elvárás.
Sokak meglepetésére ugyanakkor a Bizottság, az alapjogok megfelelő összehangolásának szolgáltatói kötelezettségét szélesebben értelmezi. Az iránymutatás első – egyelőre konzultációs célú – tervezete szerint ennek az egyensúlynak a biztosításához ugyanis nem elegendő csak a blokkolásokat követő panasztételi mechanizmus fenntartása. Ezen túl már a blokkolást megelőzően szolgáltatói feladat az, hogy a szerzői jog által védett tartalmak valamennyi jogszerű, például parodisztikus vagy kritikai célú felhasználásának lehetősége mérlegelve és biztosítva legyen.
A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a jogosultak által a szolgáltatók részére átadott információk szerint potenciálisan jogsértő feltöltéseket a szűrőmechanizmusoknak már a feltöltéskor három kategóriába kellene sorolnia. A két könnyebb eset a „valószínűsíthetően jogszerű” (likely to be legitimate) és a valószínűsíthetően jogsértő (likely to be infringing) tartalomként való beazonosítás. A gyakorlati példa az elsőre például egy olyan 5 perces video lehet, amely alapvetően saját, a felhasználó által felvett tartalom, de több, néhány másodperces részletet tartalmaz más jogvédett tartalmakból (például filmjelenetek bevágásait). Itt alappal feltételezhető lehet, hogy idézésről vagy kritikáról lehet szó, amely szabad felhasználásnak minősül, ezért jogszerű. Ha pedig egy 25 perces videónak több, mint 24 perce ugyanabból a védett filmalkotásból állna, akkor e video valószínűsíthetően jogsértőnek lenne minősíthető, hiszen nincsen olyan szabad felhasználás, amely ezt igazolhatná.
A jogszerűnek látszó tartalmakat a szűrőmechanizmusoknak nem volna szabad „megfognia” a Bizottsági tervek szerint. Ezek elérhetővé válása ellen a jogosultak a szolgáltatóhoz benyújtott külön értesítéssel tiltakozhatnának. A valószínűsíthetőn jogsértő tartalmakat a mechanizmusoknak ki kellene szűrnie, ezek blokkolása ellen a felhasználók az irányelvben szereplő panasztételi mechanizmus keretében léphetnének fel.
Mi van, ha nem tudni?
Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor nem lehet eldönteni, hogy adott tartalom valószínűsíthetően jogszerű vagy jogszerűtlen, mivel az például egy algoritmus számára „értelmezhetetlen” kontextuson múlik és lehet parodisztikus célú (jogszerű) átdolgozás, méltóságot sértő eltorzítás vagy esetleg pont a szűrőmechanizmus kijátszására alkalmazott elváltoztatás. Az iránymutatás ebben az esetben azt javasolja megfelelő útnak, hogy az adott tartalom blokkolása vagy elérhetővé válása ilyenkor lényegében a feltöltőn múljon, vagyis a rendszer ilyenkor kérdezze meg őt, hogy szeretné-e az adott feltöltés elérhetővé válását. Ha igen, akkor a tartalom az értékelése érdekében lefolytatott emberi felülvizsgálatig elérhető maradna, függetlenül attól hogy ez ellen a jogosult tiltakozik-e.
Kezdeti reakciók a (várható) iránymutatások kapcsán
A bizottsági iránymutatás konzultációs tervezetében az érintett alapvető jogok [véleménynyilvánítás szabadsága kontra – (szellemi) tulajdonjog] gyakorlati összehangolása kapcsán megfogalmazottak heves reakciókat váltottak ki a szerzői jogi jogosultakat képviselő szervezetek köréből. E következmény arra enged következtetni, hogy az egyensúly inkább a véleménynyilvánítás szabadsága irányába mozdult el a szerzői jogi jogosultak hátrányára. A szöveg ugyanis ezen érintett kör álláspontja szerint akként értelmezendő, hogy elegendő lehet a blokkolások utólagos feloldását biztosító panaszkezelési mechanizmusok megfelelő működtetése, és nagy kockázatokat hordoz magában az algoritmusok ex ante „kvázi jogalkalmazói jellegű” működtetése.
Alapot adhat a jogosulti felháborodásra, hogy a tartalmak minden egyes jogszerűtlen elérhetővé válása potenciális kárt jelent nekik, ezért kevéssé fogadható el az irányelvben számukra biztosított garanciák későbbi „felvizezése”. A felhasználókat képviselő, a véleménynyilvánítást védő szervezetek alapvetően pozitívan fogadták a javasolt irányokat. Ami a szolgáltatókat illeti: kicsit az ő fejük is főhet a körvonalazódó irányok kapcsán. A felvázolt javaslatok alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy ha az algoritmus tévesen értékelne valamit feltételezhetően jogszerűnek, vagy éppen nem tudna dönteni, és ezért a felhasználói pozitív jelzés nyomán engedne fel valamit fel a platformjára, akkor, ha később az adott tartalomelhelyezés mégis jogszerűtlennek minősül, akkor ki lesz majd a jogsértő módon elérhetővé tett tartalommal kapcsolatosan felelős? A feltöltő vagy a szolgáltató, aki nem szűrte ki eleve azt? E tekintetben például az iránymutatás egyelőre nem tartalmaz semmilyen információt.
Hogyan tovább?
A 17. cikket szabályozó DSM irányelv átültetési határideje 2021 nyara. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok eddig kötelesek a 17. cikket is átültetni, amely munka során a bizottsági iránymutatásokra is támaszkodniuk kell. (Ez akkor is így van, ha a Bizottsági iránymutatásban foglaltak az uniós jog alapján nem kötik a tagállamokat, mert a Bizottságnak van módja a – szerinte – az irányelv helyes értelmezését nem követő tagállamokat adott esetben kötelezettégszegési eljárások révén a jó útra terelni.) Kétséges ugyanakkor, hogy mikor és milyen formában születnek majd meg, hiszen még mindig csak a konzultáció fázisában vagyunk. Egy biztos: van tétje a dolognak.
