Az Európai Unió kutatásfinanszírozási programjai – mint a korábbi FP7, a Horizon 2020, és a jelenlegi Horizon Europe – évtizedek óta meghatározó szerepet játszanak az európai tudományos együttműködésekben.
Ezek a programok nem csupán forrásokat biztosítanak, hanem lehetőséget kínálnak arra is, hogy a résztvevő országok kutatói nemzetközi tudáshálózatok tagjává váljanak, együtt dolgozzanak, tapasztalatot szerezzenek, és közösen válaszoljanak a kontinens előtt álló tudományos és társadalmi kihívásokra. Az elmúlt évek adatai azonban azt mutatják, hogy ebben a tudáshálózatban nem minden ország egyformán van jelen – és Magyarország szerepe aggodalomra adhat okot. A 2025. március 17-én kiadott jelentés hálózatelemzéssel azt vizsgálja, hogyan vesznek részt a Widening országok (az EU kevésbé kutatásintenzív tagállamai) az uniós keretprogramokban (FP7, Horizon 2020, Horizon Europe) létrejött kutatási és innovációs együttműködésekben, miként kapcsolódnak be az európai kutatási hálózatokba.
Az eredmények szerint a nagyobb, kutatásintenzívebb EU-tagállamok továbbra is központi szerepet játszanak a konzorciumok irányításában és a kutatási irányvonalak meghatározásában. Ugyanakkor látható a Widening országok részvételének fejlődése és növekvő integrációja ezekben az együttműködésekben. A különbségek azonban a Widening országok között is kirajzolódnak. Hogyan lesz Athén a toplistás? Hol áll jelenleg Magyarország?
Az EU H2020 keretprogramban a „Widening” (vagyis a kutatási és innovációs kapacitások bővítésére fókuszáló) országok közé tartoztak: Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Luxemburg, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint minden társult ország. A Horizon Europe (HE) keretprogram 2021–2022-es munkaprogramja alapján a „Widening” országok listája kissé módosult: Luxemburg kikerült, viszont Görögország bekerült ebbe a kategóriába. Emellett továbbra is ide tartoznak a korábbi országok (Luxemburg kivételével), illetve minden társult ország, amelyek kutatás-fejlesztési teljesítménye hasonló, valamint a legkülső régiók is.
Az EU különböző keretprogramjaiban (FP7, H2020, Horizon Europe) vizsgált projekt-együttműködések aránya alapján a „Widening” országok általában alacsonyabb részvételi arányról indultak. Ugyanakkor néhány ország (például Görögország, Portugália, Szlovénia) jelentős növekedést mutatott a részvételben, ami a „Widening” pozitív hatását tükrözheti. Más országok – például Bulgária, Lengyelország, Románia – nem mutattak érdemi növekedést, míg Magyarország esetében csökkenés tapasztalható az elköteleződés és részvétel terén.
1. ábra a Horizon Europe fő együttműködéseinek „kis világ” reprezentációja. Forrás: a tanulmány készítői által feldolgozott eCorda-adatok; 2023. júniusi Corda adatközlés.
Láthatjuk, hogy a kelet-közép-európai országok közül több is képes volt erősödni a nemzetközi kutatási együttműködésekben. Görögország például mára központi szerepet játszik, mint olyan hídország, amely összeköti a fejlettebb kutatási rendszerekkel rendelkező Nyugat-Európát a kevésbé integrált délkelet-európai térséggel. Portugália és Szlovénia is látható fejlődésen ment keresztül: nőtt a projektjeik száma, gyarapodtak a nemzetközi partnereik, egyre erősebben jelen vannak a kutatási hálózatok belső magjában.
2. ábra a teljes együttműködési hálózaton belüli kapcsolatok arányát mutatja. Forrás: a tanulmány készítői által feldolgozott eCorda-adatok; 2023. júniusi Corda adatközlés.
Magyarország esetében viszont a részvételi arány csökkenést mutat, különösen a Horizon Europe program első éveiben. Ez azt jelenti, hogy hazánk kevesebb projektben vesz részt, mint korábban, ráadásul ezekben a projektekben ritkábban tölt be vezető vagy koordinátori szerepet. Ez a visszaesés különösen aggasztó, mert a tudományos együttműködések nem csupán pénzügyi támogatást jelentenek, hanem hozzáférést a legújabb tudáshoz, technológiákhoz és módszertanokhoz is. Aki nincs jelen ezekben a hálózatokban, az lemarad – nemcsak a kutatásban, de az innovációban, versenyképességben is.
A hálózatelemzésből az is kiderül, hogy Magyarországnak kevés olyan intézménye van, amely valódi nemzetközi „hubként” működik – vagyis sok más szervezettel áll kapcsolatban, és ezek a kapcsolatok is erősek, jelentősek. Míg más országokban több ilyen meghatározó szereplő is van (például görög vagy olasz egyetemek, kutatóintézetek), addig Magyarországon ezek száma elenyésző. Ráadásul a közép-európai országok közötti regionális együttműködésben is visszafogott a magyar jelenlét.
3. ábra A Horizon Europe programban legszorosabban kapcsolódó országok és klaszterek. Forrás: a tanulmány készítői által feldolgozott eCorda-adatok; 2023. júniusi Corda adatközlés.
Boschma szerint ötféle közelségtípus létezik: földrajzi, kognitív, társadalmi, szervezeti és intézményi közelség. Fontos látni, hogy a kutatási hálózatok sűrűsödnek, a távolság – fizikai és intellektuális értelemben egyaránt – számít. A kutatások szerint az országok egyre inkább azokkal működnek együtt, akik földrajzilag közel vannak hozzájuk, és hasonló kutatási irányokban gondolkodnak. Ezért is lenne kiemelten fontos, hogy Magyarország tudatosan építse kapcsolatait a szomszédos országokkal, és stratégiai együttműködéseket alakítson ki olyan partnerekkel, akik be tudják vonzani a magyar szereplőket a tudományos vérkeringésbe.
A jelenlegi helyzetből való előrelépéshez nem csupán forrásokra, hanem tudatos stratégiai tervezésre is szükség van. A tanulmány a 2022-es, és azt megelőző adatokat elemzi, ami azt jelenti, hogy a magyar alapítványi fenntartású kutatóhelyek és egyetemek kizárása a kutatásfinanszírozási programokból még nem érvényesül az eredményekben. Mindez arra mutat rá, hogy meg kell erősíteni a hazai kutatóintézeteket, ösztönözni kell őket a nemzetközi szerepvállalásra, támogatni kell az ambiciózusabb pályázatokat, és létre kell hozni azokat az intézményi „csomópontokat”, amelyek képesek nemzetközi együttműködéseket szervezni és irányítani, ahogy teszi ezt példaértékűen Görögország.
4. ábra a Horizon Europe programban leginkább kapcsolódó (legnagyobb hálózati aktivitással bíró) szervezetek.
Ha Magyarország hosszú távon részesedni akar az európai tudástér nyújtotta lehetőségekből – és miért ne akarna? –, akkor most van itt az idő arra, hogy új lendületet adjon a kutatásainak, és aktív alakítója legyen a következő hétéves költségvetési ciklus, valamint az FP10 tárgyalásainak. Mert a jövő nem csak azoké, akik kutatnak – hanem azoké is, akik együtt gondolkodnak. És az EU kutatási hálózatai pontosan erről szólnak.
Megjegyzendő, hogy nem csak a hálózati kapcsolatokban vannak aránytalanságok, hanem a finanszírozásban is, ahogy arra a napokban Szlovénia tudományos minisztere rávilágított, azonban ez már egy következő vizsgálat témája lehet.
Nyitókép: depositphotos.com
