Mark Zuckerberg, a Facebook alapító elnök-vezérigazgatója nagy beszédben mondta el, véleménye szerint „továbbra is ki kell állnunk a kifejezés szabadságáért”. Az üzletember azt is bejelentette, hogy bizonyos, erre irányuló követelések ellenére sem tiltják meg platformjukon a politikusok hirdetéseinek közzétételét – az olyanokét sem, amelyek bizonyítottan hamis információkat tartalmaznak. Zuckerberg állásfoglalását számos irányból heves kritikák fogadták.
Jelentősnek szánt előadást tartott 2019. október 17-én a washingtoni Georgetown Egyetemen Mark Zuckerberg (a teljes szöveg angol nyelven itt elolvasható). A tartalmakra vonatkozó döntései – vagy azok hiánya – miatt az Egyesült Államokban és világszerte is heves támadások kereszttüzében álló platform alapítója azt hangsúlyozta, hogy az általa kitalált szolgáltatás célja és feladata mindig is az volt, hogy „hangot” (megszólalási lehetőséget) biztosítson minél több embernek, illetve „összehozza az embereket”. Az amerikai alkotmány kormányzati befolyástól független szólás- és sajtószabadságot garantáló első kiegészítésére, illetve a kiegészítés jogi értelmezésének történetére (így a Schenck v. the United States és a New York Times v. Sullivan ügyekre) sűrűn hivatkozó beszéd legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a Facebook arra fog törekedni: minél szélesebben értelmezze a szólásszabadság megengedhető kereteit, ergo minél kevesebb, a felhasználók, illetve a hirdetők által a platformra töltött tartalmat távolítson el.
Zuckerberg szövege értelmezhető a Facebook egy hosszabb ideje érvényes szabályát indokló terjedelmes magyarázatnak. A szabály szerint a Facebook nem fog „politikusokat cenzúrázni”, ezért nem tiltja le azokat a politikai hirdetéseket sem, amelyek egyértelműen hamis, megtévesztő állításokkal operálnak. Azt is mondta, hogy a Facebook nem zárhatja el a választókat releváns információktól, ezért, amennyiben ezeknek „hírértéke” van, akkor sem törlik a politikusok által közzétett tartalmakat, ha azok egyébként sértik a vonatkozó szabályzatokat.
A cég ebben a tárgykörben október közepén került újfent a Demokrata Pártból és környékéről érkező támadások célkeresztjébe, mivel visszautasította, hogy törölje Donald Trump amerikai elnök egyes reklámjait. Zuckerberg felmondta a klasszikus érvet, amely szerint a rossz, kártékony véleménynyilvánítás ellenszere elsősorban a még több véleménynyilvánítás lehet (l. Brandeis bíró párhuzamos indoklását a Legfelső Bíróság Whitney v. California ügyében). Hangsúlyozta azt is, hogy a szólásszabadság még az amerikai értelmezés szerint sem korlátlan, abszolút.
Zuckerberg fontosnak tartotta elmondani, hogy tudatában van a platform felelősségének, és annak is, hogy a szólásszabadság határait tágan értelmezve is számtalan döntést kell meghozniuk a különböző tartalmakat illetően. A Facebookot magát és a hasonló platformokat a szólásszabadságra globálisan leselkedő legkomolyabb kockázatok között említő vállalatvezető a számára személyesen is fontos, ezt a kockázatot csökkentő megoldások között említette a Facebook hamarosan felálló, független tartalomfelügyeleti bizottságát.
A beszédet sem az amerikai jobb-, sem a baloldalon nem fogadták jól. A Republikánus Párthoz közeli, Trump-barát kommentátorok továbbra is úgy gondolják, hogy a Facebook tudatosan nyomja el a „konzervatív” hangokat, és emlékeztetnek: a platform igenis letiltott és letiltva tart – extrém módon károsnak és veszélyesnek minősített – jobboldali közéleti szereplőket. A Demokrata Pártból és környezetéből, általában a helyben „liberálisnak” nevezett oldalról érkező jellemző vádak szerint a Facebooknak „kiadóként” igenis vállalnia kell a felelősséget azért, hogy igaz vagy hamis információkat juttat el felhasználók százmillióihoz.
Érkeztek olyan kritikák is, amelyek szerint Zuckerberg a szép szavakon túl semmit nem mondott, nem mutatott vagy ígért valódi transzparenciát, célja pedig elsősorban a politika felől érkező támadások hárítása lehetett. Volt olyan kommentár is, amely szerint a Facebook lényege nem a szólásszabadság, hanem a kattintások generálása, aminek az eszköze, hogy a felhasználók olyan tartalmakkal találkozzanak, amelyekkel hevesen egyetértenek, vagy felháborodnak rajtuk. Vagyis a platform célja pedig nem az, hogy összehozza az embereket, hanem hogy maximalizálja bevételeit. A beszéd újabb alapozást adhat egy korábban is felmerült kritikának is: ha a hírérték lehet egy adott tartalom fennmaradásának kritériuma, minden eddiginél nehezebb tartani azt az egyébként korábban árnyalt, ezúttal igencsak hangsúlyozott álláspontot, amely szerint a Facebook technológiai vállalatnak tekintendő. A hírérték mérlegelése eminensen szerkesztői, vagyis médiacégeknek való feladat.
A leginkább figyelemre méltó az előadásban az volt, hogy úgy tűnik, Zuckerberg a korábbiaknál határozottabban kötelezte el magát, illetve a platformot a szólásszabadság megengedő, amerikai típusú elveinek nemzetközi képviselete mellett. (Hogy a retorika hogyan és mennyiben fordul majd gyakorlattá, egyelőre természetesen nem tudható.) A Kínában semmilyen szolgáltatást nem működtető Facebookot nem különösebben burkolt módon szembeállította azokkal a technológiai és szórakoztatóipari vállalatokkal, amelyek nemrégiben a kínai állami cenzúrával való együttműködésük miatt kerültek reflektorfénybe, saját vállalatát pedig a szabad szólás és az emberi jogok érvényre juttatójaként pozicionálta. Ha a Facebook valóban a restriktív – vagy valamilyen szempont, érdek szerint annak tekinthető, beállítható – helyi szabályok/szabályozások ellensúlya akar lenni mondjuk az Európai Unióban is, biztosan mozgalmas, érdekes időknek nézünk elébe.
