Az ITKI idén június elején rendezett workshopot az új átfogó uniós szerzői jogi irányelv [Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról] által létrehozott sajtókiadói szomszédos jog kapcsán. A szomszédos jog a sajtókiadványok kiadói számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy dönthessenek a kiadványaiknak és ezek részleteinek internetes szolgáltatók általi online elérhetővé tételéről oly módon, hogy erre a jövőben csak a kiadók beleegyezése esetén és persze jogdíj megfizetése ellenében kerülhessen sor. (E jog szerzői jogként a tartalmat előállító újságírókat illette csak meg eddig, ugyanakkor áttételesen, a köztük és a kiadók között kötött szerződés felhatalmazhatta a kiadókat is az engedélyadásra és az engedély nélküli felhasználások elleni fellépésre. A szerződéses jogalap igazolása ugyanakkor az új szabályozás támogatói szerint nem biztosított elegendő védelmet.)
A jog megalkotása válaszlépés volt a híraggregátorok és keresőmotorok online szolgáltatásainak elterjedésére, amelyek sok tekintetben – legalábbis a kiadványok kiadóinak álláspontja szerint – veszélyeztették a kiadók online tartalomelőállításra fordított befektetéseit. Ennek oka, hogy a híraggregátorok kvázi vetélytársaivá váltak a kiadványok kiadóinak, mivel, álláspontjuk szerint, a keresési találatok böngészése és az egymás után összegyűjtött hírbevezetők olvasása sok felhasználó számára feleslegessé teszi a kiadók oldalainak felkeresését. A szolgáltatók ráadásul általában nem is nyújtottak a kiadók számára ellentételezést a tartalmaik – legalábbis részbeni – felhasználásai után, miközben a kiadványokból részleteket közlő hírmorzsáik után sokak véleménye szerint komoly reklámbevételeket generáltak.
Az irányelv elfogadását mintegy másfél hónappal követő workshop idején még sejteni is alig lehetett, hogy az érintett online szolgáltatók (köztük többek között a keresőmotor piac óriása, a Google) miként reagálnak majd az új szabályozásra. Több forgatókönyv is felmerülhetett. Egyrészt az (s ez volt a legkevésbé valószínű), hogy a szolgáltatók a szolgáltatásaikon mit sem változtatnak majd, vagyis azokon ugyanolyan részletezettséggel tüntetik majd fel továbbra is a tartalmakat, mint az új kiadói jog tagállami jogokba történő átültetése előtt, csak a jövőben fizetnek is ezekért a kiadók számára, megmentve ezzel a hírmédiát. A másik szélsőséges forgatókönyv szerint a szolgáltatók inkább az irányelvben foglalt, a kiadói engedélyezési jog alóli kivételeket próbálják majd meg kihasználni annak érdekében, hogy ne kellen engedélyt kérniük és jogdíjat fizetniük a kiadóknak. Ezen irányelvi kivételek alapján a védelem sem az ún. hiperhivatkozásokra, vagyis a linkekre, amelyek a találatok fejlécében láthatók (ezekre kattintva jutunk el a kereső találataitól a konkrét kiadványhoz), sem pedig a sajtókiadványok egyes szavainak vagy nagyon rövid részleteinek a felhasználására nem terjed ki.
2019. szeptember 25-e óta már nem teljes talány a piaci részesedés szempontjából messze a legnagyobb szolgáltatónak minősülő Google új uniós kiadói joggal kapcsolatos hozzáállása. Ekkor reagált ugyanis a cég arra, hogy Franciaország – elsőként az uniós tagállamok közül – átültette az irányelvben foglalt sajtókiadói szomszédos jogot a helyi jogrendszerbe. (Sajtókiadói jogot vezetett be korábban Németország és Spanyolország is, de ezek elfogadására még az irányelv megalkotását megelőzően került sor. E jogok bevezetése egyébként szintén nem eredményezett nagyobb sikert sajtókiadói szempontból.) A Google a francia jogalkotásra válaszul bejelentette, hogy nem fog jogdíjat fizetni a sajtókiadók számára tartalmaiknak a keresőmotor találataiban való szerepeltetése után, hanem inkább átalakítja e szolgáltatása működését. A cég saját oldalain immár külön gyakori kérdések rovatban számol be az ezzel kapcsolatos terveiről:
„A Franciaországban életbe lépő új szerzői jogi törvény fényében […] a Google hamarosan megváltoztatja az európai sajtókiadványokra mutató keresési találatok megjelenését a franciaországi felhasználók számára. Ezt követően a Google nem jelenít majd meg kivonatokat és indexképeket Franciaországban az ilyen kiadványok esetében, kivéve akkor, ha az országban megjelenítést végző kiadó kifejezetten rendelkezett arról, hogy az érintett tartalmak mekkora részét szeretné megjeleníteni a keresési találatokban.”
Az előbbieket lefordítva tehát arról van szó, hogy a franciaországi internetezők a Google keresőtalálatok között a francia szabályozás hatályba lépését követően olyanokat is találnak majd, amelyeken semmi más nem látszik, csak a kék színű aláhúzott link, amelyre kattintva az adott hírt elérhetik. Sem a tartalmat előre vetítő pár sor, sem pedig kép nem tartozik majd ezekhez a találatokhoz, kivéve, ha a sajtókiadó egy beállítással maga kéri a Google-tól, hogy az szolgáltatásában – természetesen ingyen – mutassa meg ezeket. (Lásd a képet, amely saját készítésű illusztráció.) Lényegében tehát a kiadók saját, üzleti megfontoláson alapuló döntésén múlik majd, hogy lemondanak-e az új kiadói joguk érvényesítéséről és maguk kérik a tartalmaik Google általi felhasználását vagy sem. Az előbbi esetben kiadványaik több tartalommal lesznek majd láthatóak a keresésekben.
Bár a GYIK alapján a keresőmotor találatai közötti sorrendiséget nem befolyásolja majd a beállítás, vagyis a keresőmotor nem fogja automatikusan hátra sorolni azokat a találatokat, amelyeknél a kiadók nem adtak engedélyt a további részletek felhasználására, de érdemes szem előtt tartani azt is, hogy „az előnézet mérete hatással lehet arra, hogy az oldal mennyire érthető és feltűnő a Keresés felhasználóinak. Ezek a beállítások tehát befolyásolhatják a Keresésből érkező forgalom mértékét” (szintén idézet a GYIK-ből). Ez utóbbi forgalom, vagyis a kattintások száma pedig már a találat pozíciójára is kihatással lehet, vagyis ha feltesszük, hogy a több tartalom több kattintást szül, akkor a több tartalmat mutató találatok idővel előbbre sorolódhatnak majd. Kérdéses, hogy mennyire számít majd ez a kiadók számára.
Sok persze a nyitott kérdés még, hiszen a többi tagállam átültetési folyamatai egyelőre még folyamatban vannak vagy el sem kezdődtek (az átültetési határidő 2021 nyara), de az idén júniusi workshopunk címében feltett kérdésre (Megmenti-e a hírmédiát az új európai szerzői jogi irányelv?) történő válaszadás immár talán kevésbé nehéz.
