Joe Biden Demokrata párti amerikai elnök, a mitológiai Ikarosz módjára az ádáz Trump-ellenes politikai felhajtóerő lanyhulásával olyan magasságba ért, ahonnan már nincs hová tovább emelkedni a nagypolitika égboltján. Több mint fél évszázadnyi washingtoni politikai tapasztalattal a háta mögött, Biden elnök politikusi hiúságát és „történelmi nagyság” iránti vágyakozását láthatólag szenvedélyesen táplálják az elnök és a demokraták irányába igencsak elfogult liberális politikai elemzők és a baloldali fősodorbeli sajtó munkatársai, akik nem ritkán a legendás nagy előd, Franklin D.Roosevelt elnökhöz szeretik őt hasonlítani.
Mindenezek fényében, ugyanakkor nem kell túl kritikusnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: Joe Biden eddigi politikai aktivitása igencsak elmarad a nagy demokrata elődök (FDR, Truman, Johnson) teljesítményétől, akik pusztító háborús időkben és gazdasági válságok idején vezették az országot. Szembetűnő módon Biden elnök hajlamos kizárólag saját maga és kormánya eredményének tartani a koronavírus járvány viszonylag hatékony kezelését, és az amerikai vakcinagyártás beindítását (Operation Warp Speed néven már 2020 májusában elkezdődött). Legfőképpen az igencsak nagyívű (több mint 2 trillió dolláros) kárenyhítő, gazdaságélénkítő és helyreállító program népszerűségét és sikerét hangsúlyozzák, amit amúgy szintén már 2020 márciusában meghirdetett Trump elnök is (CARES Act).
Bár Donald Trump a vírusjárvány kezdetén tétován és lekicsinylően beszélt a járványról (amely sokak szerint nagy hibának bizonyult és jelentősen hozzájárult politikai bukásához is), de az előbb említett válságkezelő intézkedések elindítása javarészt az ő nevéhez is fűződnek. Mindazonáltal a botrányos elnökválasztás eseményei és a „Capitolium ostroma” nyomán még inkább polarizálódott amerikai társadalom és politika világában a Demokrata Párt egyik fő politikai stratégiájának tűnik az előző republikánus elnök totális démonizálása, illetve eltüntetése, kiírása a közéletből és az üzleti életből egyaránt. Ennek látványos nyitánya volt a nagy tech cégek leplezetlen támadása Trump elnök ellen, amikor letiltották a nagyon befolyásos online közösségi médiatérből rögtön a választások után. Elmondható, hogy Trump elnök és egykori jobboldali kormányzatának kizárólag negatív kontextusban történő említése fontos identitásképző tényezővé vált az amerikai liberális, progresszív újbaloldali társadalmi és politikai miliőben.
Biden elnök politikai kommunikációja és taktikája részének tűnik az a megállapítás, hogy ő csupán visszaállítja a korábbi politikai status quo-t, társadalmi rendet és helyrehoz mindent amit „botrányos elődje” elrontott a bel, és külpolitikában egyaránt. Amint Trump elnöknek sem a szerénység és az angolszász puritán szellemiség és etika volt a legfőbb erénye, Biden elnöknél is megfigyelhető a címben is jelzett túlzó (negatív) személyiségjegyek, mint elbizakodottság, hiúság és gőg. Azonban a „hatalom megront és a sok hatalom még inkább megront” politikai bölcsesség mentén a hübrisz vétke az ókori görög és római politikai vezetőktől kezdve egészen a posztmodern 21. századig veszélyes kétélű fegyvernek bizonyulhat a politika világában, amely számos látványos kudarchoz, és politikai bukáshoz vezetett már a történelem során.
A továbbiakban kivonatosan áttekintjük, a kulcsfontosságú gazdasági, oktatási, társadalmi szektorban és a külpolitikában ez idáig véghezvitt intézkedéseket. Továbbá megvizsgáljuk, hogy milyen társadalmi elfogadottsággal és támogatottsággal rendelkeznek a Biden adminisztráció intézkedései.
Gazdaságpolitika
A gazdaságfejlesztés terén Biden elnök úgyszintén folytatja Trump elnök ambiciózus infrastruktúra-fejlesztő tervét, amelynek nagyrészét 2020-ban elsodorta a Covid-19 és a lezárásokból fakadó drámai gazdasági visszaesés. Az amerikai vasút- és közúthálózat a kínai, japán és nyugat-európai versenytársakhoz képest igencsak elhasználódott és elavulttá vált az utóbbi évtizedekben. Ennek teljes rekonstrukciójára mintegy 2 trillió dollár szövetségi forrást szán a Fehér Ház, 36 ezer km közút, 10 ezer folyóhíd és 10 ezer km vasút felújításának tervével.
- Munkahelyteremtésre, illetve a járványhelyzetben a gazdasági leállások során nehéz helyzetbe került amerikai családok megsegítésére a demokrata kormányzat szintén folytatja és növelte Trump elnök rendkívüli segély és gazdaságélénkítő programját, mintegy 3 trillió dollár mértékben, amellyel több millió új munkahelyet szeretnének létrehozni.
- Az adópolitika terén nagyban különbözik republikánus elődjéhez képest Biden elnök terve az adóterhek növeléséről a céges társasági adó 28%-ra emelésével, sőt globális minimál adóküszöb bevezetésének ötletével, illetve az erős költekező és visszaosztó szövetségi állam kialakításának tervével.
- A sokat emlegetett újabb trillió dollárnyi költségvetési támogatást igénylő egészségügyi reform megvalósítása is várat magára, és hatályban marad az Obamacare néven elhíresült felemás hatékonyságú egészségügyi ellátórendszer az amerikai társadalomban.
- Konzervatív kritikusok és gazdasági elemzők szerint Biden elnök ambiciózus, ellenben túlzó és átgondolatlan gazdasági terveire (zöld gazdaság átalakítási reformcsomag, mega infrastruktúrafejlesztés) nincs szövetségi költségvetési fedezet, a megemelt adókból is csak mintegy 3.6 trillió dollár többletbevétel keletkezik jövőre (annak retrográd gazdasági hatásait nem számítva). Az immár elszabadult állami hitelfelvétel nem lehet felelősségteljes megoldás, hiszen az amerikai államadósság (sovereign debt) mértéke ilyen szintű szövetségi költekezés mértékében 2030-ra elérheti a fenntarthatatlan 44.8 trillió dollárt, amely minden egyes amerikai háztartásra mintegy 330 ezer dollárnyi szövetségi hiteltartozás terhet róhat majd.
Oktatás és identitáspolitikai indoktrináció
Az amerikai társadalom egyik legmegosztóbb ideológiai tartalmú témája lett a vitatott tudományosságú és hitelességű kritikai fajelmélet (critical race theory, CRT) és a különféle nemi identitások és transzneműség témáinak (gender identities) támogatása és azok kerettantervbe illesztése az állami iskolákban, kiegészülve az abortusz állami támogatásának végletesen megosztó kérdéskörével. Több mint szimbolikus jelentőségű, hogy e kiemelt progresszív ideológiai színezetű társadalmi témák és 21. századi emberi jogi ügyek kormányzati képviseletére Joe Biden még elnöki különmegbízottat is kinevezett Jessica Stern személyében június 25-én, jelképesen a meleg büszkeség hónap rendezvénysorozat kezdetén.
Mindezen elméletek és társadalmi témák eszmei hátterében kimutathatóan felsejlik az újbaloldali, progresszív (alapjába véve neomarxista) doktrína a társadalom radikális megreformálásának és átalakításának vágyával, ahol a proletariátus osztályharcát és osztály tudatát felváltják a különféle nemi identitások és faji alapú kultúrharc eszményei, amint a radikális neomarxista filozófusok és társadalomtudósok kidolgozták már évtizedekkel ezelőtt (mint Gramsci, Marcuse, Laclau, Richard Delgrado, K. Crenshaw és követőik).
Amerika kettészakadásának évtizedek óta tartó folyamata úgy tűnik 2020 végén elérte a mélypontot. A legutóbbi amerikai kormányváltás után a baloldali liberális eszmeiségű Biden adminisztráció a Trump elnök által követett konzervatív társadalom és oktatáspolitikai irányvonal teljes visszafordításával kezdte intézkedéseit. Felvállalta, sőt szövetségi politika szintjére emelte mindazokat a vitatható megalapozottságú és hitelességű elméleteket valamint radikális társadalom átalakító kísérleteket, amikről többek között Kristi Noem, Dél-Dakota konzervatív republikánus kormányzója úgy nyilatkozott, hogy „korunk legnagyobb Amerika ellenes kulturális és szellemi kihívását jelentik.”
Biden elnöki beiktatása utáni egyik első oktatáspolitikai döntése volt megszüntetni a Trump elnök által is támogatott hazafias nevelést célzó 1776 iskolai oktatóprojektet. Ehelyett a kormányzat inkább a New York Time-os publicista és fajvédő Nikole Hanna-Jones által fémjelzett és igencsak vitatott és hamis amerikai történelemszemléletű 1619 projektet támogatja jelentős dotációval, több mint tízezer állami iskolában Amerika-szerte. A Szenátus előtt álló Equality Act nevű mélyen megosztó oktatási törvény rendelkezései szerint kötelező lenne a transzneműség és gender elméletek terjesztése, érvényesítése úgy az állami, mint az egyházi oktatási intézményekben óvodától egyetemig, és a haderőben egyaránt. Minderről igencsak radikálisan megoszlik az amerikai választópolgárok, egyházak és különösképpen a nők véleménye többnyire elutasító tartalommal.
A Biden-adminisztrációra jellemző progresszív ihletésű szimbolikus politizálást és a BLM mozgalom nagypolitikai befolyását is egyaránt példázza George Floyd kormányzati áldozatkultusza, továbbá a Juneteenth új amerikai nemzeti ünneppé nyilvánítása az dráma események egy éves évfordulója időszakában. Ez utóbbinak tulajdonképpen semmilyen történelmi, politikai relevanciája nincs a rabszolgaság eltörlése szempontjából (az 1863-os Emancipációs Nyilatkozathoz és az 1865-ös 13. Alkotmánymódosítás jelentőségéhez képest), annál inkább az afroamerikai republikánusok szerint csupán a hamis fekete áldozati kultúra narratívájának (victimology) erősítését szolgálja a lakosság körében.
A konzervatív, vallásos, és patrióta amerikaiak véleménye szerint (a felnőtt lakosság harmadáról, mintegy 70 millió polgár) ezen eszmék állami szintű propagálása és iskolai indoktrinációja alapjog és alkotmányellenes, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek a felnövekvő amerikai nemzedékek milliói és az ország jövője szempontjából. A republikánus vezetésű tagállamok (Idaho, Florida, Texas, Dél-Dakota, Tennessee, Ohio, Georgia stb.) kormányai szembemenve a szövetségi kormányzat és Biden elnök átideologizált elképzeléseivel állami hatáskörben sorra hoztak tiltó rendeleteket az utóbbi hónapokban a CRT, a transzneműség, nemváltás, illetve az abortusz állami és iskolai propagálása ellen több száz amerikai szülői szervezet támogatását élvezve.
Biden elnök gyakran hangoztatott és pozitív példaként bemutatott katolicizmusa is komoly kritika alá került elsősorban konzervatív politikai és egyházi vezetők részéről, hiszen az általa támogatott állami intézkedések (abortusz legalizálása, a transzneműség és azonos neműek házasságának támogatása) szöges ellentétben állnak a katolikus egyház hittételeivel illetve annak társadalmi tanításával.
A híressé vált Dél-Karolina-i plébános Robert Morey atya példájára, számos befolyásos amerikai katolikus egyházi vezető felvetette, hogy inkább megtiltják mindazon katolikus hitű amerikai politikusok, köztük Biden elnök számára az oltáriszentség kiadását (vagyis az áldoztatást) szentmisén a katolikus templomokban mindaddig, míg fenntartják katolikus hittételekbe ütköző vallásellenes álláspontjukat. A konzervatív amerikai Katolikus Püspöki Konferencia példátlanul erős, igencsak hatásos figyelemfelkeltő döntését Ferenc pápa személyes közbenjárása ellenére sem vonták vissza nemrég, aki inkább a konfliktuskerülő, liberálisabb doktriner megközelítést tartja követendő útnak a kényes politikai jellegű ügyekben.
Külpolitikai téren
Biden elnök szándékai és elképzelései szerint mindenben helyreállítja a rendet és az értékelvű amerikai vezetést, ahol elődje, Trump elnök kárt okozott és ahonnan visszavonult. Nagyívű neo-wilsoniánus is nevezhető (idealista, progresszív értékalapú) külpolitikai elképzelései között szerepel az európai szövetségi rendszer újraalapozása és megerősítése, (US is back) Oroszország és Kína további feltartóztatása az amerikai érdekszféra határai mentén illetve az amerikai alapértékek (értsd, az új progresszív baloldali értékek és nem a hagyományos konzervatív nemzeti, vallási alapozású eszmék) és az újraértelmezett emberi jogok védelmének markáns hangsúlyozása a külpolitikai érdekérvényesítésben.
Ugyanakkor, a februári alaszkai amerikai-kínai, illetve június 16-i genfi amerikai-orosz és a G7-s csúcstalálkozó tapasztalatai és eredményei nem mutatnak nagy áttörést és sokkal pozitívabb eredményeket az amerikai érdekérvényesítés terén, mint Trump elnök kormányzása idején történtek.
Biden elnök úgyszintén folytatja Trump elnök stratégiáját a „végtelen afganisztáni háború” lezárásának vonatkozásában (America is out), miszerint szeptember 11-ig az utolsó amerikai csapatok is elhagyják a közép-ázsiai országot. Pontosan húsz évnyi, összességében eredménytelen háborúskodás után, a közel tízezer NATO katona halálát követelő és több száz milliárd dollárt felemésztő konfliktus nyomán a probléma a régi marad, hiszen újra a tálibok uralják az ország területének közel felét és várhatóan Afganisztán a jövőben is megmarad egy Amerika- és Nyugat-ellenes iszlám terrorizmust támogató „lator-államnak.” Úgy tűnik igencsak véres tapasztalatok árán tanulta meg az Egyesült Államok, hogy vallásos gyökerű, civilizációs és eszmei szembenállásból fakadó konfliktust nem lehet fegyverekkel megoldani, főleg egy olyan ország esetében, amit a „birodalmak temetőjének” is szoktak nevezni.
Összességében
A Biden adminisztráció féléves tevékenysége nyomán elmondható, hogy egyik legfőbb jellemvonása a progresszív újbaloldali értékek mentén, doktriner módon végrehajtott politizálás, kiváltképp a nagyon megosztó társadalmi, oktatási és identitáspolitikai témák felvállalása révén, amelyek mögött nincs társadalmi közmegegyezés annál nagyobb viszont a megosztottság és az ellenkezés.
Ugyancsak jellemző vonása Biden elnök politikájának a nagyratörő gazdasági reformprogramok megvalósításának terve, mondhatni bármi áron, többnyire külső hitelekből és adóemelésből származó plusz bevételekből.
Elnöki tevékenységének elismertsége és támogatottsága, politikai döntéseinek hitelessége mintegy 4 százalékkal, 50 százalék körüli értékre csökkent fél év alatt. Joe Biden elnök személyes ambíciójára jellemző, hogy nemcsak a legidősebb, hanem nagy amerikai elnökként szeretne bevonulni a történelemkönyvekbe (a hübrisz), aki újraépíttette és megreformálta Amerikát. Mindehhez azonban a Demokrata Párt politikai (progresszív baloldali, liberális) háttértámogatása mellett feltétlen szüksége van az erős szövetségi államhatalomra és végrehajtó alrendszerekre, valamint a szövetségi adóbevételek növelésére és az állam újraelosztó szerepének megerősítésére is.
