Kétségtelenül az idei évről sokan jogosan mondják, hogy a szörnyűségek és váratlan események (fekete hattyú-jelenségek) éve, akárcsak a komoly társadalmi, politikai vitákat és lélektani szembenállást generáló amerikai elnökválasztás is sok szempontból rendhagyónak és rendkívülinek titulálható. Számos alaptalan sztereotípia, politika célú képzelgés projekció (wishful thinking) és közvéleménykutatási előrejelzés dőlt meg elég látványosan mindössze néhány óra leforgása alatt kedd éjszaka.
Többek között az a népszerű tévhit vallott kudarcot, hogy a vírus járvány és a felfokozott társadalmi-politikai csatározások, szélsőséges csoportok konfrontációi elriaszthatják a mérsékelt amerikaiak széles tömegeit az elnökválasztáson való aktív részvételtől. Bár a végleges választási eredmény még várat magára, hiszen négy államban még szavazatszámlálás illetve újraszámlálás folyamata zajlik igencsak fokozott érzelmi és politikai légkörben. Ugyanakkor az összesítő statisztikák fényében a Bloomberg hírügynökség értékelése alapján kijelenthetjük, hogy történelmi részvételi rekord született a szövetségi szinten 68-71% körüli választópolgári aktivitással, a szavazásra jogosult közel 250 millió amerikai körében. Az északi Minnesotta, Montana, Wisconsin és Maine államokban meghaladta a 75, sőt 80%-ot is a részvételi arány, míg a népesebb nagy déli államok közül a hagyományosan kulcsfontosságú Floridában is 75% szavazási részvételi arányt mértek. Ugyancsak, még soha ennyi amerikai nem szavazott levélben illetve előzetesen egy elnökválasztáson – több mint 100 millió -, amely úgyszintén a jelenlegi szavazatszámlálási probléma és trendformáló, végső eredményformáló, alakító jelenség egyik legfőbb okozójává vált, hiszen számos visszaélésre ad lehetőséget. Némi túlzással élve 50 féle, tagállamonként változó szabályozás hatálya alá esik a szavazatok kezelése, továbbá a többezer választási bizottságban javarészt önkéntesek végzik az igencsak embert próbáló, türelmet és odafigyelést követelő munkát, kisebb-nagyobb szakértelemmel és megbízhatósággal. A levélben szavazók és a személyesen megjelent állampolgárok azonosságát is ellenőrizni kell akárcsak azt, hogy valóban rendelkeznek-e állampolgársággal, illetve, hogy nem regisztráltak-e esetleg más államban is. Hasonló visszaélések, csalások gyakran előfordultak korábban is, ám egy ilyen kiélezett helyzetben, mint az idei választás, párezer szavazat (vagy akár csupán néhány száz, mint Georgiában) sorsdöntő jelentőségű lehet. E tényezők mellett az elnökválasztás időszakában az amerikai posta munkatársainak szerepe és felelőssége is jelentősen felértékelődött a levélszavazatok érintetlen célba juttatása révén.
A közvéleménykutatások kudarcáról és javarészt spekulatív jellegéről már sokan értekeztek lekicsinylő módon, ugyanakkor a közvélemény állapotát kutató, felmérő, elemző munkatársak védelmében szólva fontos megjegyezni, hogy gyakran több múlik a szavazók hozzáállásán és reakcióján a megkereséskor, mint a válaszok értékelésén. Jellemzően a vidéki, kisvárosi és inkább konzervatív, zárkózottabb polgárok sokkal kevésbé hajlandóak szóba állni közvéleménykutatókkal még személyes megkeresés esetén is, nem beszélve a jellemzően koraesti órákban történő telefonos felmérés gyenge hatékonyságáról. Ezáltal az ő preferenciáik teljességgel torz vagy irreális képet mutatnak a felmérésekben. Így történhetett, hogy úgy 2016-ban, mint idén, gyakran 8, sőt akár 12%-os előnyt is mértek Joe Biden és a Demokrata Párt javára Trump elnök ellenében, amiből nagy meglepetésre november 3-án csupán 1-2 százalékos előny illetve sok állam esetében igen nagy demokrata népszerűségvesztés képe bontakozott ki.
A baloldali, liberális Demokrata Párt és komplex szervezeti hálója, mondhatni lehengerlő (körülbelül 70%-os arányú) média fölénnyel rendelkezik az Egyesült Államokban, úgy a nyomtatott, mint az elektronikus média és az online közösségi felületek terén, azok ideológiai elfogultsága, sőt nyílt pártállása tekintetében. Nem túlzás kijelenteni, hogy a 21. század információs korszakában, a milliárdnyi adat és információforrás korában, némileg meglepő és paradox módon az amerikai választók polarizáltsága soha nem volt ilyen mértékű és mélységű, mint napjainkban. A felnőtt amerikaiak közel harmada, pártállástól függetlenül, soha nem olvas vagy követ a sajátjától eltérő, más pártállású, vagy ideológiai hátterű sajtóterméket, információforrást, kényelmesen hátradőlve saját információs buborékjában (info bubbles), visszhang-kamrájában (echo chamber) és kizárva minden egyéb, világnézetét zavaró tényezőt. A politikusok és a kampányokat irányító háttér szakértők (spin doctors) hada, nyilvánvalóan tudatában van ennek a jelenségnek, és a változatos kommunikációs eszköztárukban kiemelt módon az információ-buborékok testreszabásával és célzott profilalkotással igyekeznek célba juttatni politikai üzeneteiket. Fontos befolyásoló tényezőnek számít a kvázi újabb hatalmi ágként működő meghatározó közösségi médiaszolgáltató cégek nyilvánvaló és tetten érhető demokrata párti részrehajlása és Trump elnökkel szembeni fellépése, amely jelentős mértékben hatott a választási preferenciák alakulására, illetve a megosztottság további fokozására is.
A republikánusok jogosan vetik a demokraták és a liberális média szemére, hogy a kellemetlen igazságokat, mint például a 2016-17-es Obamagate néven elhíresült a Fehér Házból koordinált — Trump elnök és nemzetbiztonsági tanácsadója Michael Flynn tábornok ellen indított lejáratási kampányt — tulajdonképpen elhallgatták, inkább nem beszéltek róla, akárcsak Joe Biden fiának, Hunter Bidennek nagyon zavaros és vélhetőleg korrupciógyanús és hatalmi befolyásolást rejtő ukrajnai, orosz ügyleteiről sem. Ez utóbbi üggyel kapcsolatosan 2019-ben a demokraták impeachment eljárást indítottak Trump elnök ellen, harmadkézből származó megbízhatatlan tanúvallomások beszámolói alapján egy jóval kisebb fajsúlyú ukrajnai hatalmi befolyásolási ügyben. Mindemellett a demokrata párt prominensei és a mögöttük álló média apparátus az amerikai és a világ közvéleménye előtt folyamatosan démonizálta Trump elnök alakját és „felkészületlen parvenü” politikusi személyiségét Washingtonban, sőt gyakran Hitlerhez hasonlítva és „Putyin bérencének” is nevezve Trumpot, akár Joe Biden által is. E nyilvánvaló propaganda-hadjárat megtette hatását a polgárok és a társadalom radikális megosztása tekintetében, amelyre némileg önkéntelenül is rásegített Trump sajátos nyers, agresszív kommunikációs stílusa is.
A sokféle és változatos képet mutató politikai előítélet, sztereotípia közül a demokraták előszeretettel hangoztatták, hogy a magas iskolázottsági és színes bőrű, ázsiai, karibi, hispán (latino) származású amerikai választópolgárok túlnyomó többsége baloldali demokrata párti szavazó. Ennek némileg ellentmondva az exit poll felmérések és a keddi választási eredmények alapján a jelentős számú „nem fehér szavazó” által is lakott Floridában, Texasban, Georgiában a republikánusok rekordarányú támogatóra leltek e populáció körében. Jellemzően a vallásosabb kubai, mexikói származás választók, akárcsak kínai és vietnámi amerikaiak is nagy számban szavaztak Trump elnökre és a Republikánus Pártra, elérve az utóbbi 60 év rekordját is a 25% körüli össztámogatottság aránnyal. E sajátosan vegyes, nem angolszász és fehér hátterű lakossággal bíró multi-etnikus államok, megyék közül a várakozásokkal ellentétben kiemelkedik a texasi Zapata megye, amelynek 95%-ban hispán hátterű polgárai közül 53%-ban Trumpra szavaztak a demokrata Biden ellenében, akárcsak Dél-Floridában a nagy népsűrűségű és kulcsfontosságú, többségében kubai származású Miami-Dade megye lakossága is.
A Pew Research felmérési adatai szerint megdőlni látszik az a demokraták által sokat hangoztatott állítás, miszerint a diplomás amerikaiak túlnyomó többsége demokrata szavazó és a tanulatlan, vidéki kispolgárok republikánusok, hiszen igencsak kiegyenlített képet mutatnak, mindössze 2-3 %-os különbséggel a felsőfokú végzettséggel rendelkező, diplomás választók demokrata vs. republikánus pártpreferenciái tekintetében. A várakozásoknak megfelelően a magukat vallásosnak tartó, hitüket rendszeresen gyakorló amerikaiak 79%-a republikánus szavazó, míg a vallásos és jobb anyagi körülmények között élő, magasabb társadalmi státusú afroamerikai szavazók immár nagyobb arányban republikánus, mint demokrata szavazók.
A 2020-as amerikai elnökválasztás ugyanolyan hektikusnak és drámai fordulatokban bővelkedőnek tűnik, mint az egész év a koronavírus járvány tragikus adataival és még lesújtóbb gazdasági következményeivel, amely nyilvánvaló módon nem hagyta érintetlenül a nagypolitika világát sem.
