Úgy tűnik, hogy az új koronavírus (rideg tudományos kódnevén COVID-19) világjárvány gyökeresen átalakítja az életünket, a világgazdaságot, sőt még a gondolkodásmódunkat is. Átértelmezzük a prioritásokat, az életünk és társadalmaink igazán fontos részleteit, összetevőit – úgymint az egyéni és kollektív felelősségvállalás, védekezés –, és elsősorban az igencsak elhanyagolt egészségügy kérdését. Adódik a kérdés, hogy várható és előre jelezhető volt-e egy hasonló világjárvány és annak gyors szétterülése a globalizált világunkban, vagy teljességgel váratlan eseménynek, úgynevezett fekete hattyúnak tekinthetjük? Esetleg Isten büntetése a megátalkodottan erkölcstelen, istentelen életmódot folytató tömegek bűneiért vagy az ördög nyilvánvaló játéka az emberekkel, ahogy az amerikai neoprotestáns óriás-felekezetek (megachurches) hívei hiszik és vallják az Egyesült Államokban?

Nassim Nicholas Taleb libanoni görög származású amerikai filozófus, kockázatelemző, a New Yorki Egyetem professzora és „A Fekete Hattyú” (The Black Swan) című bestseller világhírű szerzője szerint a koronavírus világjárvány egyáltalán nem tekinthető olyan váratlan, precedens nélküli és előre nem jelezhető katasztrofális eseménynek, mint amilyen például a szeptember 11-i terrortámadás volt. Taleb nemrég több interjúban, de már a 2007-ben írt nagysikerű könyvében is kifejtette, hogy az emberek (a rövid távon gondolkodó politikusokról nem is beszélve) nem szeretnek kellemetlen és kis valószínűséggel bekövetkező eseményekkel, elméleti feltevésekkel, (ál)problémákkal foglalkozni, legyen az egy kisbolygó becsapódása vagy egy pusztító mutáns vírus járványa, esetleg egy alvó vulkán kitörése egy világváros fölött (Vezúv és Nápoly), amíg az be nem következik. Pedig ezek az események nem is teljességgel váratlan, „fekete hattyú” típusúak, hiszen vannak előjeleik, inkább szürke vagy fehér hattyú kategóriájú események, amelyek annál rosszabb és pusztítóbb hatást gyakorolnak a hanyag és felkészületlen emberekre nézve. Az utóbbi két évtizedben főleg a Távol-Keleten, de Észak-Amerikában is fertőzött az emberekre is ártalmas SARS, ZIKA, madár- és sertésinfluenza és számos új típusú vírusos járvány, amelyek hasonló jellegűek, de kisebb társadalmi hatásúaknak bizonyultak. A dél-koreai vagy japán társadalmat és egészségügyet ezek tapasztalatai alapján nem nagyon érte sokkhatásként és meglepetésként a koronavírus támadása. A járvány kezelésének visszás, többnyire elégtelen módjai jól illusztrálják az igencsak összekapcsolódott globálisan faluban élő emberiség problémáit, és prioritásait is. A legtöbb kormányzat, beleértve az amerikait is, elkésve, vonakodva és felkészületlenül reagált az egyre komolyabb kihívást jelentő, és egyáltalán nem előzmény nélküli járvány terjedésére. Taleb szerint még tavaly év végén sem lett volna késő például az amerikai kormányzatnak felismernie a helyzetet, és néhány szakszerű megelőző intézkedéssel, valamint pár millió dolláros egészségügyi infrastrukturális beruházással elejét venni a járványnak és a gazdaság majdnem teljes leállásának. Leegyszerűsítve, a washingtoni kormányzat tavaly decemberben sajnált pár százezer, vagy millió dollárt egy ismeretlen és jelentéktelennek tűnő ellenség legyőzésére, megelőzésére fordítani, miközben három hónappal később – a jelen helyzetben – az epidemiológiai és hálózatelméleti vészforgatókönyvek szerint már teljes erővel dühöng a járvány, és az Egyesült Államok teljes területén több millió megfertőződött emberből átlagos esetben akár fél millió polgár is életét veszítheti. Az internetes petíciót is indító virológuskutatók értékelése szerint, amennyiben a gyenge lábakon álló amerikai egészségügyi ellátórendszer teljes összeomlása bekövetkezne, akkor számos egyéb betegségben szenvedő ember is ellátás nélkül maradna, és a különféle modellek számításai szerint a legrosszabb esetben akár 11 millió ember is életét veszítené mindössze néhány hónap leforgása alatt. Nem beszélve arról az évtizedek óta tartó méltatlan és szörnyű szociális állapotról, hogy az Egyesült Államokban 28 millió embernek semmilyen egészségügyi biztosítása sincs, és 320 milliós lakosság számára csak 90 ezer lélegeztető-készülék áll rendelkezésre a kórházak sürgősségi osztályain. Mindezen tényezők figyelembevételével Trump elnök, ha késve is, de igen határozott és nagyszabású intézkedéscsomagot jelentett be az egészségügy megerősítése, és a mindössze 15 ezer dollárba kerülő lélegeztető-gépek tömeggyártása érdekében március végén. A gazdaság életben tartása céljából az elnök javaslatára a Kongresszus gyorsan elfogadott egy 2 trillió dolláros gazdasági mentőcsomagot, amelyet a kritikusok szerint elsősorban a nagycégek kapnak majd, és nem az átlagpolgárok, akik közül Amerikában egy hónap alatt közel 4 millióan veszítették el munkahelyüket – és ez még nem a lejtmenet vége. Furcsa, hogy az amerikaiak – akiket a stratégiák nemzetének is szoktak nevezni –, erre a pandémiára kissé tanácstalanul reagáltak: mintha nem lett volna ilyen esetre egy kidolgozott stratégiai forgatókönyv. A Trump-kormányzat nemzeti, biztonsági, illetve védelmi stratégiai dokumentumaiban valóban nem szerepel egy világjárvány jelentette nemzeti veszélyhelyzet említése.

Némi általánosítással kijelenthetjük, hogy az új gyilkos kór által kiváltott világválságra és gazdasági recesszióra két fő válaszstratégia lehetséges. Egyrészt átgondolhatjuk a globalizáció, a túlzott összekapcsolódás (konnektográfia) árnyoldalait, és nemzeti kormányzati, vállalati és akár egyéni szinten is felkészülhetünk a várható (fehér), vagy váratlan (szürke, illetve fekete hattyú) eseményekre (például stratégiai forgatókönyvekkel, észszerű gazdasági takarékoskodással, vésztartalék-képzéssel, óvatossággal, egészségtudatos életmóddal). Másrészt, úgy tehetünk, mintha mi sem történt volna, és megpróbálunk gyorsan visszatérni a válság előtti életvitelünkhöz (egyéni és társadalmi szinten egyaránt), külső tényezőkre fogva minden gondunk, bajunk okát. Ez utóbbi irracionális és a 21. század viszonyai közepette antagonisztikus forgatókönyv és mentalitás érvényesül a vallási fanatikusok széles tömegei körében, legyenek azok muszlim szélsőségesek vagy a közel 50 milliós amerikai neoprotestáns felekezetek, újjászületett keresztények közösségei, akik torz teológiai dogmáik mentén értelmezik a valóságot. A márciusi híradók főhírei között szerepelt a floridai evangelizált neoprotestáns megachurch közel 10 ezer hívővel teli csarnoka a járvány kellős közepén, vagy a híres virginiai TV-s prédikátor ifjabb Jerry Falwell és magánegyeteme a lynchburgi Liberty University kezdeményezése a tanítás folytatásáról, méghozzá Isten kegyelméből. Ifjabb Falwell szerint a vírus vagy az ördögi észak-koreai hadsereg műve a hívő világ ellen, vagy csupán az istentelen liberális demokraták hisztériakampánya Trump elnök hatalmának aláásása érdekében. Kritikusai szerint a falwelli kijelentés a bibliai Bálám szamarának esetére hasonlít és párhuzamba állítható régi hittársa, Pat Robertson milliárdos televangelista botrányos kijelentésével a 2005-ös Katrina hurrikán pusztításáról, amely szerinte Isten büntetése volt az amerikai nőkön elkövetett milliónyi abortuszért. A hagyományos, mondhatnánk történelemi amerikai egyházak reakciója a vírusválságra jóval visszafogottabbnak és észszerűbbnek bizonyult, mint a neoprotestáns felekezetek vezetőié, hiszen anélkül, hogy teológiai hitvitába bocsátkoznánk, Jézus tanításai között nem nagyon találunk olyan parancsolatot, amely a józan ész tagadására vagy akár a gyógyszerek elutasítására szólítana fel.

Források:
ABADI, Mark et alia: „How the coronavirus compares to SARS, swine flu, Zika, and other epidemics”. Business Insider.2020.03.09.
AMBROSINO, Brandon: „Falwell, He’s going to do whatever he wants”. In Politico.2020.03.28.
PUEYO, Tomas: „Coronavirus: the Hammer and the Dance”.In Medium.2020.03.10.
TALEB, Nassim N.: The Black Swan. Random House, New York, 2007
TALEB, N.N.: „Coronavirus pandemic was preventable” Bloomberg Markets.2020.03.31.