Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Pócza Kálmán

Piszkos kezek és keresztény politika

Mit kezdjünk az erkölcsi kompromisszumokkal egy tragikus világban?

Pócza Kálmán 2025.06.13.
Csepeli Réka

Francia jelentés az iszlamizmus beszivárgásáról

„A köztársasági eszme az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnyékában.”

Csepeli Réka 2025.06.11.
Nyirkos Tamás

Hány istent bír el a politika?

Ragnar Bergem új kötete a monoteizmus és a politika összefüggéséről. Recenzió.

Nyirkos Tamás 2025.06.03.
Matuz János

A méret igenis számít! A szuverenitásban is

Drámai mértékben csökken az államok szuverenitása a XXI. században.

Matuz János 2025.06.03.
Mernyei Ákos Péter

„Verba volant, scripta manent?”

Ítéletet hozott az EU Törvényszéke Ursula von der Leyen rejtélyesen eltűnt SMS-ei ügyében.

Mernyei Ákos Péter 2025.05.29.
CONTINUUM BLOG
Pető Zoltán
Pető Zoltán
tudományos segédmunkatárs, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
  • 2022.04.25.
  • 2022.04.25.

Oswald Spengler történelemszemlélete

Oswald Spengler a 20. század első felének egyik legjelentősebb német történelemfilozófusa, történésze és politikai gondolkodója volt. Legfontosabb művének, A nyugat alkonyának első kötete 1918-ban, vagyis az első világháború utolsó évében jelent meg, a második kötet pedig éppen száz évvel ezelőtt,  vagyis 1922-ben került a német könyvesboltok polcaira.  

A német kiadást már igen rövid időn belül, 1926-ban  követte a teljes mű angol nyelvű kiadása is, a mű teljes magyar nyelvű kiadására, gondozására és fordítására, amelyet Juhász Anikónak és Csejtei Dezsőnek köszönhetünk, viszont egészen 1994-ig kellett várni.

A német gondolkodóról mindenekelőtt  elmondható, hogy egy nagy történetfilozófiai paradigma, a lineáris haladás eszméjének kritikusaként alkotott jelentőségteljes és maradandó munkát.  A kultúra filozófusaként néhol meglehetősen radikális megfogalmazásokkal élve, ugyanakkor magas filozófiai nívón helyezkedett szembe a történelmi progresszionizmus különböző megfogalmazásaival. Spengler stílusa ugyanakkor közérthető volt – legalábbis a mű 1920-as évek művelt német polgára (Bildunsgbürger) számára jól érthető – ez is magyarázza, hogy a könyv meglehetősen nagy példányszámban fogyott szerzőjének nevét rendkívül ismertté téve.  

Oswald Spengler. Forrás Wikipédia

A Nyugat alkonya – a mű eredeti címe németül: Der Untergang des Abendlandes – vagyis a nyugat „bukása” [Untergang] –  már megjelenésekor hatalmas vitát váltott ki – megosztva a szűkebb szakmai közösséget éppúgy, mint a nagyközönséget. A mű számos értelmezést megért, lelkes dicséretet éppúgy megfogalmaztak már vele kapcsolatban, mint az elmarasztaló  kritika hangját. Ahogyan a mű egyik legkorábbi értelmezője, a Spengler történetfilozófiáját – legalábbis pályája első korszakában – rendkívül nagyra becsülő és pozitívan értékelő Thomas Mann is kiemelte: A nyugat alkonya nem pusztán a történelem általános filozófiájáról alkotott tudományos-filozófiai munka, hanem komoly szépirodalmi kvalitásokkal is rendelkezik. Hazánkban Szerb Antal, Spengler egy másik méltatója szintén az irodalom látószögéből közelítette meg Spenglert, mikor A világirodalom története című művében így fogalmazott:

„[…]a történelem egészét műalkotássá formálta, tökéletes szerkezetű épületté alakította az emberiség múltját, azt tette, ami csak a legnagyobb művészeknek adatik meg: értelmet vitt az értelmetlenségbe.”

Kétségtelen, hogy nagy részben éppen a mű irodalmiassága, történeti tényanyagtól sokszor valóban elrugaszkodó megfogalmazásainak tudható be a pozitivista történelemszemlélet szempontjából felvethető legtöbb kifogás is. Szaktörténészi körökben már A Nyugat alkonya megjelenésekor szokás volt élcelődni a szerző bizonyos meglátásain, melyeket elhibázott és felületes analógiákként, és a forráskritika figyelmen kívül hagyásaként, vagy éppen tényanyag túlságosan „irodalmi” kezeléseként értelmeztek.  Kétségtelen, hogy Spengler módszertani elvei között számos könnyen támadható megfogalmazás akad. A Nyugat alkonya jelentősége azonban nyilvánvalóan nem a történeti elemzésnek a „szigorú tudomány” értelmében vett támadhatatlan precizitása, mert ha azt az emberiség múltjának a pozitivista tudományosság-eszmény értelmében vett enciklopédiájaként olvassuk, akkor csalódnunk kell.

Spengler történelemfilozófiai koncepciójának lényege éppen az, hogy a történelem vizsgálatának értelme hermeneutikai feladat, műve pedig az ember térbeli és időbeli sorsának (das Schicksal) megragadására tett nagyszabású kísérlet. Eleve nem  is azzal a céllal lát neki a történelem tanulmányozásának, hogy bizonyos egyedi jelenségeket a forráskritika segítségével racionalizáljon vagy – történetfilozófiai vonatkozásban – a múlt emberi társadalmainak és államainak a fellelhető anyagi és intellektuális források számbavételével megállapítsa a fejlődési sorát. Egy fejlődési sort, amely az „egyszerűtől” a „bonyolultig” a „barbárságtól” a „civilizációig” tart. A történlem folyamatát nem egy lineáris időskálán felfogott idő puszta múlásaként fogja fel, hanem bizonyos kulturális jelenségek „egyidejűségét” állítja – ezek a jelenségek pedig éppúgy lehetnek bizonyos politikatörténeti tények, művészettörténeti események, mint társadalmi-gazdasági folyamatok is, amelyek az elmélet szerint ugyanazzal a jelentőséggel bírnak. A történeti empíria szintjén értelmezhető és elemezhető jelenségek számára még nagyon keveset árulnak el az adott történeti tárgy igazságáról – amely szerinte mindenekelőtt valamilyen, a dolgok puszta tény-jellegén túlmutató jelentést tükröz. „Ami látható történelem” – írja – „nem más, mint kifejeződés, jelzés, formát öltött lelkiség.” (Spengler 1994 I., 25)

Értelmezésében  a történelem maga is mindenekelőtt „az élet” (das Leben) jelensége „az élet” azonban megintcsak olyan – ezért is sorolják egyes értelmezők Spenglert, Henri Bergsonhoz hasonlóan – az úgynevezett életfilozófusokhoz. 

„Magából az életből nézve a világ mozgása (Weltbewegung) értelmetlen, egy egyszerű tény. Csak az élőnek vagy értelme, minden egyes élőlénynek egy sajátos törekvése. (…) A világegészben (Weltall) valami történik, az élet azonban teszvalamit.” – Írja Urfagen (Ős/Eredendő kérdések) című hagyatékban maradt fragmentumaiban.  

Spengler szerint a történelem folyamatait nem is lehet kielégítően egy elvont észszerűség preferenciái szerint megfogalmazni, hiszen azok nem a matematikai racionalitás szerint formálódtak meg. A történelmet – miként az egyszerű emberi együttélés általános jellegét is – éppúgy meghatározzák az érzett vagy sejtett dolgok, mint a tudottak (vagy az annak véltek.) Ehhez a gondolathoz pedig már szorosan kapcsolható a történeti haladásfogalom spengleri kritikája is: semmilyen egyértelmű jel nem utal arra, hogy a filozófiai racionalizmus megjelenésével és a társadalomnak a természettudomány szempontjai szerinti átformálásával maga az emberi faj is egyfajta pozitív beteljesedés felé haladna. A haladás fogalma mindig relatív, a racionális tényező mellett és sokszor helyett pedig nem zártható ki a történeti folyamatok mélyén meghúzódó irracionális karakter is. 

Spengler az egységesként feltételezett emberiséget különböző kultúrkörökre bontotta. A kultúra mibenlétének számára nem sok köze van sem elért technikai színvonalhoz, vagy éppen a jogok és kötelességek aktuális rendjéhez, ahogyan azt például a Spenglert megelőző német történetfilozófiai gondolkodás fővonala Kanttól és Lessingtől eredően állította. Spengler látványosan szakított ezzel, amikor az addig egységesnek tekintett emberiség koncepcióját felmondva azt állította, hogy egy-egy kultúra egyfajta lélekkel is bír amely „[e]gy pontosan körülhatárolható táj talaján szökken szárba, s úgy beleágyazódik e tájba, mint a növény a földbe.”

Ez a kultúrák és civilizációk vonatkozásában felvetett lélekfogalom kétségkívül olyan megfogalmazás, amelyet nehéz, sőt talán lehetetlen is a pozitivisztikus történelemszemlélet alapján értelmezni és megközelíteni. Spengler kifejezése azonban mégis jól érzékelteti az egy-egy kultúrára jellemző sajátosságot, vallási formákat, építészetet és képzőművészetet, amelyet nála egy kifejlődés értelmében látunk például a görög, a római, az egyiptomi, az indiai vagy éppen az európai középkori kultúrák esetében. A kultúra így egyfajta élőlényként, testtel és lélekkel is bíró, sajátos organizmusként áll előttünk, amely, hasonlóan a fizikai organizmusokhoz, sajátos szellemiséggel, lényeggel, individuális mivolttal bír, miközben más kultúrákhoz való hasonlósága okán jónéhány olyan tulajdonsága is van, amelyből a kultúra egyetemes fogalmára is lehet következtetni. 

A lélekfogalom értelmezéséhez köthető Spengler kultúraszemléletének és a kultúrafogalom-értelmezésének tulajdonképpeni alapvetése is. Ennek a lényege a kultúra szervességének, vagyis  élő mivoltának gondolata – vagyis Spengler szerint kultúra éppen olyan, mint valamilyen élő szervezet – éppen a művi, racionális, konstruált, a gép mintájára megszerkesztett objektivitásnak ellentéte. Az egymástól különböző kultúrák „legmagasabb rendű élőlények”, vagyis olyan  szervezetek, amelyeknek a fizikai élőlényekhez hasonló megtermékenyülési, növekedés, kiterjedési, kimerülési és elmúlási ciklusaik vannak: ebből az elgondolásból származik Spenglernél a körkörösség, a kulturális ciklusok elmélete. A különböző kultúrák szerinte nem alkotnak lineáris evolúciós sort, az „egyszerűtől” a „bonyolultig” terjedő fejlődési kapcsolatot. „[M]int legmagasabb rendű élőlények fenséges összevisszaságban tenyésznek, mint virágok a mezőn.” 

Irodalom

Oswald Spengler: A Nyugat alkonya I-II. Ford. Csejtei Dezső-Juhász Anikó. Európa, Budapest. 1994.
Oswald Spengler: Urfragen. Fragmente aus dem Nachlass. C.H. Beck, München, 1965.
Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető, Budapest. 1973.

Témakörök: alkony, filozófia, Nyugat, Spengler, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT