Románia javára döntött a nemzetközi választottbíróság a verespataki ügyben – jelent meg március 8-án a hír. A washingtoni székhelyű testület ítélete szerint a román államnak nem kell több milliárd dollár (a Krónika beszámolója szerint akár 6,7 milliárd) kártérítést fizetnie a Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) nevű vállalatban többségi tulajdonnal bíró Gabriel Resources nevű cégnek azért, mert Bukarest ellehetetlenítette a cég gigantikus bányaberuházását.
A Gabriel Resources már több mint huszonöt éve nekilátott, hogy megszerezze az Erdélyi-érchegységben megbújó Verespatak (Roșia Montană) egyre kevesebb hasznot hozó bányáit, és korszerűbb technológiával folytassa a színesfémek – arany és ezüst – kitermelését. Ez a terv azonban meghiúsult, a választottbíróság határozata alapján pedig még kártérítésre sem tarthat igényt.
Verespatak értékei
(a képek egy része korábban már megjelent a Találjuk ki Közép-Európát honlapon)
A római kori bányáiról híres (a római Daciában Alburnus Maiornak nevezték a mai Verespatak helyén lévő települést), a magyar történelemből pedig az 1849-es magyar–román harcok kapcsán is ismert Verespatakon már régóta hanyatlott a bányászat, lakossága pedig folyamatosan csökkent. Ugyanakkor a kisvárost övező dombok alatt továbbra is jelentős mennyiségű nemesfém rejtőzött. Egy román származású ausztrál üzletember meglátta a fantáziát a festői, de elnéptelenedő városka ásványkincsében, és már az 1990-es évek végén megjelent a térségben. Az 1997-ben bejegyzett kanadai–román vegyesvállalat, az RMGC több, mint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt szeretett volna kinyerni a föld mélyéből a máshol is alkalmazott ciános technológiával. A tervezett eljárás azonban komoly környezeti és kulturális örökségvédelmi aggályokat is felvetett. A kitermelés során ugyanis folytatták volna a Verespatakot övező erdős dombok elhordását, továbbá hatalmas kráterek, meddőhányók és egy nagy kiterjedésű, mérgező vizű ülepítő tó jött volna létre. A cég új munkahelyeket ígért Verespatak és a környező falvak munkanélküliség által sújtott lakóinak, és elkezdte felvásárolni az egyre kevesebbet érő ingatlanokat, lehetővé téve, hogy a tulajdonosok máshol, például Gyulafehérváron folytassák az életüket. Sőt – a műemlékvédők tiltakozása nyomán – azt is vállalta, hogy megőrzi és felújítja a történelmi központot a főtérrel és három templommal, majd pedig a bányászat befejezése után megvalósítja a környezet rekultivációját.
Az RMGC terveit eleinte támogatta a román kormányzat – Korodi Attila, az RMDSZ többszöri környezetvédelmi minisztere minap a Transtelexnek adott nyilatkozatában kiemelte Traian Băsescu volt elnök aktív szerepvállalását –, ám idővel egyre nagyobb ellenállás bontakozott ki a projekttel szemben. Az RMGC elképzelései sok kritikust az egykori gyarmatokon, illetve a harmadik világban folytatott, a természeti és kulturális értékek, valamint a helyiek élete iránt egyaránt közömbös beruházásokra emlékeztették. Több helyi lakos nem is volt hajlandó eladni az ingatlanát a cégnek és elköltözni Verespatakról, a 2010-es évek elejétől pedig az izmosodó román civil szféra mellett az egyházak és a Román Akadémia is részt vett a tiltakozásban. A magyar kormány is kifejezte fenntartásait – nem véletlenül, azután, hogy 2000-ben a nagybányai román–ausztrál Aurul nevű vállalat tározójából cianid és nehézfém ömlött a Láposba, majd a Szamoson keresztül a Tiszába, hatalmas pusztítást végezve a folyók élővilágában. A tüntetések és az ellenállás hatására a román kormány is visszakozott, a törvényhozás két háza pedig 2013 és 2014 fordulóján elvetette a beruházást. A Gabriel Resources ezt követően terelte jogi útra az ügyet.
Bár Verespatak magyar lakossága mára gyakorlatilag eltűnt, egykori kulturális sokszínűségét – a volt görögkatolikus, ma ortodox templom mellett – még őrzi a római katolikus, a református és az unitárius templom. Néhány romos épülete és utcája, illetve a bányamúzeum és a római tárnák pedig a valaha pezsgő bányászatról tanúskodnak.
Zahorán Csaba, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa és Sipos Zoltán kolozsvári újságíró 2006 őszén jártak a térségben, és egy rövid riportban számoltak be az akkori viszonyokról. Ekkor, illetve egy későbbi, 2010-es látogatás során készültek a bejegyzésben látható, Verespatak értékeit felvillantó fényképek – amelyeket többé nem fenyeget, hogy környezetük hosszú időre holdbéli tájjá változzon.
Források: Krónika.ro, Transtelex.ro, Hotnews.ro, Wikipedia
