Avagy teremthet-e békét a szabadkereskedelem?
Létrehozhatnak-e a nyitott gazdaságok egy stabil, békén alapuló nemzetközi rendszert? Biztosan háborúkhoz vezet-e a protekcionizmus? A fentiekkel kapcsolatos vélekedéseket gyűjtötte csokorba legújabb könyvében Marc-William Palen.
Fontos azonban leszögeznünk, hogy az eszmetörténeti tárgyú kötet egyáltalán nem megválaszolni kívánja a feltett kérdéseket, hanem azt a folyamatot igyekszik vázolni csupán, melynek során az ún. amerikai típusú rendszer, mely a XIX. században még a protekcionizmus szinonimája volt, hogyan vált egyre inkább kegyvesztetté az idők során, és adta át a helyét szabadkereskedelmi elgondolásoknak. A Pax Economica legfontosabb megállapítása az, hogy a nyitott gazdaságokról szóló diskurzus a (vélt vagy valós) gazdasági előnyökön kívül kezdettől fogva tematizálta a laissez-faire (vélt vagy valós) béketeremtő képességét is.
A kötet végső soron a szerző, Marc-William Palen 2016-os monográfiájának (The “Conspiracy” of Free Trade ‒ The Anglo-American Struggle over Empire and Economic Globalization, 1846–1896) még szélesebb horizontú változata. Míg ugyanis előző munkájában kizárólag angolszász kontextusban vizsgálta a protekcionizmusról és laissez-faire-ről szóló diskurzust, a Pax Economica immár osztrák és német példák mellett török, indiai, kínai vagy japán elgondolásokat is felvonultat, tehát a gazdasági fejlődésükben megkésett országok képviselőin túl egyenesen gyarmati sorban tevékenykedő elméletalkotók gondolatait is felvonultatja.
A jelen monográfia címét egy Henri Lambert nevű belga pacifista szerzőtől kölcsönözte Palen, aki az első világháború végnapjaiban úgy fogalmazott, hogy „[a] vámkorlátozások képezik a legsúlyosabb akadályt a béke eljövetele szempontjából”, és hogy nemzetközi béke csak „a szabad kereskedelemből fakadó gazdasági igazságosság és biztonság nyomán lesz lehetséges” (84). A könyv valódi főhőse azonban az a Richard Cobden (1804‒1865), aki a Manchester-liberálisok egyik legfontosabb személyiségeként az 1840-es évektől kezdve többek között a brit gazdák érdekeit védő gabonavám-rendszer (corn laws) eltörlése mellett kardoskodott. A külföldi gabonára kivetett magas vámok ugyanis versenyképtelenné tették az importárukat, és a hazai termelőket hozták kedvezőbb helyzetbe. Ez azonban Cobden szerint szükségképpen instabil nemzetközi környezetet fog teremteni, mivel meggátolja a kevésbé fejlett országokat abban, hogy megjelenjenek a fizetőképes brit piacokon, mely által pedig megfosztatnak a felzárkózás lehetőségétől is. Cobden oroszlánrészt vállalt abban, hogy a fent említett vámrendszert 1846-ban végül tényleg eltörölték, Palen szerint pedig részben ennek is köszönheti azt, hogy neve állandó hivatkozási ponttá vált a szabadkereskedelmet pártoló pacifisták körében az elkövetkező évszázad során.
A Pax Economica azonban mégsem Cobdennel veszi kezdetét, hanem az „Amerikai protekcionista rendszer globálissá tétele” címet viselő első fejezet épp a manchesteri iskola ellenlábasait veszi lajstromba. Mint megtudjuk, az „amerikai típusú rendszer” (American System) kifejezés megalkotója az Egyesült Államok első pénzügyminisztere, Alexander Hamilton volt, és a protekcionizmus szinonimájaként volt használatos a korszak során. A védővámrendszert szorgalmazó és belső gazdasági élénkítést pártoló elgondolás legfőbb teoretikusai azonban mégsem amerikaiak voltak, hanem Friedrich List és az ún. német történeti iskola képviselői. Az 1841-ben megjelent A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere című bestseller-traktátusának egyik passzusában List egy olyan emberhez hasonlította a szabadpiac-párti brit elméletalkotók elgondolásait, aki „amint felért a csúcsra, elrúgja azt a létrát, amelyen felmászott azért, hogy megfosszon ezáltal másokat annak lehetőségétől, hogy utána másszanak” (List 1841, 501). List szerint – véli Palen – a szabadpiac-pártiak maguk sem gondolhatták komolyan nézeteiket, hanem csak egyfajta „ideológiai álcaként” használták azokat annak érdekében, hogy „leplezni tudják valódi szándékaikat: mégpedig azt, hogy örökre Nagy-Britannia maradhasson a világ műhelye” (18). A szerző szerint tehát List tudatos aknamunkának igyekezett beállítani a szabadpiac-pártiságot, sőt a List után következő szabadpiac-ellenes elméletalkotók munkáiban még afféle anti-manchesteriánus összeesküvéselméleteket is felfedezni vél (23, 68), melyeknek részleteibe azonban – sajnálatos módon – nem bocsátkozik bele.
A gondolatmenet az ellenlábasok bemutatása után, a második fejezettől kezdve kanyarodik rá a könyv tulajdonképpeni témájára. Palen tézise szerint Cobden és a Manchester-liberálisok a nemzetközi piaci liberalizációt gazdasági szempontból egy minden fél számára egyformán kedvező lehetőségnek tartották, mely a nemzetközi feszültségek enyhüléséhez, végső soron pedig a háborúk megszűnéséhez vezethet. A megállapítást az teszi még különösebbé, hogy Cobden és követői mindezt a gyarmatosítás alternatívájaként javasolták, vagyis Palen élesen szembehelyezkedik azokkal a közismert nézetekkel (pl. Polányi Károlyéval), melyek szerint a piaci liberalizáció szükséges feltétele eleve a gyarmattartó politikai keretrendszer volt. A fejezet legérdekesebb részei éppen ezért azok, amikor a gyarmati Indiában tevékenykedő elméletalkotók nézeteit ismerteti Palen (Romesh Chunder Dutt, Dinshaw Naoroji), akikről maga is kénytelen elismerni, hogy legfeljebb fenntartásokkal fogadták el a cobdeni elveket.
A soron következő négy fejezet a fenti gondolat későbbi recepciótörténetét dolgozza fel. Megtudhatjuk például, hogy a Cobdenhez és a Manchester-liberálisokhoz való viszonyulás a XIX. századi baloldali mozgalmakon belül is törésvonalat eredményezett, melynek eklatáns példája az volt, hogy míg Marx elismerően beszélt a cobdeni laissez-faire elvekről (de természetesen csak azért, mert úgy vélte, a piaci törvényszerűségek úgyis maguk alá temetik az egész rendszert, a protekcionizmus pedig csak késleltetné ezt a pillanatot), addig a Karl Kautsky vezette német szociáldemokraták a védvámrendszer ügye mellett köteleződtek el, mivel szerintük a versenykényszer csökkenése a munkásosztály válláról is komoly terheket vett volna le. Ezt követően abba – a mai szemmel talán meglepő körülménybe – nyerünk betekintést, hogy az első generációs feministák és abolícionisták körében is állandó, mi több, köztiszteletnek örvendő referenciapont volt Cobden, egyes keresztényszocialisták pedig a piaci liberalizációt ugyancsak az ő meglátásai nyomán azonosították az isteni gondviselés tervével (mivel szerintük az lett volna egyedül képes az általános jólét és az emberek közötti béke megteremtésére). A kötet végül az „ajtók bezárulásával” ér véget, vagyis azoknak az irányzatoknak (neomerkantilizmus, gazdasági nacionalizmus stb.) a bemutatásával, melyek a Manchester-liberálisok által is képviselt eszmék kritikáit fogalmazták meg a második világháborút követően.
A kötet rendkívül gazdag példaanyag segítségével, meggyőzően mutatja be Cobden hatását a szabadpiacról szóló diskurzus alakulásában. Az olvasónak azonban könnyen hiányérzete támadhat egyrészt amiatt, hogy a szerző meg sem kísérli összemérni a protekcionista és laissez-faire-érvek súlyát, hanem megelégszik ezeknek párhuzamos ismertetésével. A protekcionistákkal szemben elvétve megfogalmazott rosszallásai ezért csakis annak fényében értelmezhetők, hogy a cobdenisták egy nemes cél, vagyis a világbéke érdekében tevékenykedtek. Ennek esetleges eredményeivel kapcsolatban azonban szintén nem nyújt kapaszkodót a Pax Economica.
Marc-William Palen: Pax Economica – Left-Wing Visions of a Free Trade World, Princeton University Press, Princeton NJ, 2024.
