A 2026 júliusában kialakult ceutai krízis következtében több kezdeményezés is született az Európai Unió migrációs politikájának szigorítására. A tagállamok nyomására az Európai Bizottság kész erőteljesebben fellépni az irreguláris bevándorlással szemben. Az elkövetkező hónapokban jelentős változtatások következhetnek be. Ursula von der Leyen 2026 szeptember 16-án három opciót is megemlített, amelyek közül akár többet is elfogadhatnak a határok megerősítése érdekében.
Három lehetséges megoldást javasoltak az Európai Bizottságban (EB), amelyek segítségével a tagállamok, s az Európai Unió (EU) egésze is képes lehet hatékonyabban megvédeni az érdekeit a migráció instrumentalizációjával szemben. Fontos hangsúlyozni, hogy nem egyszerűen az irreguláris bevándorlás elleni szigorúbb fellépés a célja az EU-nak. A legfőbb oka a fellépésnek, hogy ne tudják nyomásgyakorlási eszközként felhasználni a migrációt a szomszédos államok, mint ahogy azt Belarusz esetében is láthattuk 2021-ben. A szigorítások tehát a migráció instrumentalizálása ellen irányulnak legfőképpen.
A migráció instrumentalizálását a következőképpen definiálja az Európai Unió Új Migrációs és Menekültügyi Paktuma, mely 2026. június 12-én lépett életbe : „[…] olyan helyzet, amikor egy harmadik ország vagy nem állami szereplő ösztönzi vagy elősegíti harmadik országbeli állampolgárok áramlását a külső határokhoz vagy valamely tagállamba, azzal a céllal, hogy destabilizálja az Uniót vagy valamely tagállamot, amennyiben ezek a cselekmények veszélyeztethetik egy tagállam alapvető funkcióit, ideértve a közrend fenntartását vagy a nemzetbiztonság védelmét.”
Az első javaslat a menedékjog ideiglenes felfüggesztése. Ez a következőt jelenti: hirtelen nagyszámú határátlépés esetében lehetőség nyílik, hogy ne kelljen kötelező jelleggel feldolgozni az emberek menedékkérelmeit. Ez a jelenlegi szabályok szerint nem lehetséges, mivel minden külföldi állampolgárnak joga van menedéket kérni, attól függetlenül, hogy hogyan lépett be az EU területére. Ez a javaslat azért született, mivel sűrűn alkalmazzák ezt a gyakorlatot nagy migrációs hullám esetén, annak ellenére, hogy az uniós szabályok tiltják azt. Erre lehet példaként hozni mind Lengyelország, mind pedig Görögország esetét: a bekövetkezett válság idején a menedékkérelmet ideiglenesen korlátozták / megszüntették, ezáltal mellőzve EU jogszabályokat.
A második javaslat a Frontex megerősítésére fókuszált. Az EB nagyobb hatáskört kíván adni a szervezetnek, s az ügynökség személyi állományát is meg kívánja háromszorozni (30 ezer főre emelnék az ügynökség létszámát). Erről már 2024 júniusában is szó volt, viszont ennek a tényleges megvalósítása mostanáig váratott magára. A Frontex költségvetését ugyancsak meg akarják duplázni, amely 12 milliárd euróval kapna többet az eddigiekhez képest. Szóba jött annak is a lehetősége, hogy a visszatérésekben is részt tud majd venni a szervezet, s aktívabb szerepet kap majd a megfigyelésekben.
Végül pedig a harmadik javaslat szélesebb mozgásteret kíván adni a tagállamoknak, hogy harmadik országokkal megállapodásokat kössenek ún. „return hubok” (visszaküldő központok) kialakításáról. Ugyancsak a tervek szerint ezek finanszírozása nem csupán a tagállamokra nehezedne, ahogyan ez eddig történt. A központi finanszírozást az EU költségvetéséből biztosítanák, amelyre az EB 74 milliárd eurót tervez elkülöníteni. A „return hubok” olyan létesítmények, amelyek azokat a menedékkérőket fogadják, akiknek kérelmét elutasították, de akiket ugyanakkor nem lehet visszaküldeni a kibocsátó országukba. Ez tehát a jogerősen elutasított menedékkérőkre vagy illegális tartózkodókra vonatkozik. Már több ország is közös modellt fogadott el ezeknek a visszaküldő központok létrehozása kapcsán.
Ezen javaslatok implementálása lehetőséget nyújtana az EU-nak, hogy csökkentse a kiszolgáltatottságát és növelje a határai biztonságát. Hosszú idő óta először most látszódik egy tényleges nagyobb változás az unió migrációs politikájában, amely bizakodással tölthet el sokakat. Az EU hosszú ideje könnyen zsarolható maradt, amelyre az évek alatt több példa is volt. (lásd: Ceuta 2021 és 2026; Belarusz 2021; Oroszország 2023). Az emberi jogok szigorú tiszteletben tartása, s betartatása kiszolgáltatta az EU-t a környező országok nyomásgyakorlásának. A legutóbbi ceutai migrációs krízis, amelyet feltételezhetően Marokkó segített létrehozni, ugyancsak kihasználta az egyre szigorodó emberi jogi szabályokat. Úgy tűnik, az EU és az EB megelégelte a kiszolgáltatottságot, s új módszereket keres, amelyekkel megvédheti magát a szomszédos országok befolyásától. Az még kérdés marad, hogy mennyit hajlandó az unió feláldozni a biztonsága érdekében az emberi jogi szabályokból, s hogy vajon milyen árat fogunk fizetni a határaink védelméért.
A migráció kérdése 2015 óta rendkívül megosztó téma az EU-ban és annak tagállamaiban. A kérdés jelenleg is vita tárgya, viszont most már megerősödött a biztonságpolitikát hangsúlyozó oldal, mely erősen bevándorlás-kritikus. A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy egyre erősödik mind a jobboldal, mind pedig a migránsellenes hajlam Európában. Azt látjuk, hogy az Európai Néppárt (EPP) erősödik és egyre meghatározóbb az EU-n belül. Ezzel szemben a baloldal, s a középbal fokozatosan gyengül. A Szocialisták és Demokraták (S&D) frakció egyre kevésbé képes egy ellensúlyt képezni az EPP-vel szemben. A jobboldal erősödését szemlélteti az is, hogy az Európai Tanácsban (ET) túlsúlyban vannak az EPP tagjai. A migrációs krízisek és az egyre fokozódó jobboldali trend mind fontos tényező lehet az EU migrációs politikájának változásában.
Nyitókép forrása: Doom.ko /depositphotos.com
