Az atom az európai védelmi- és energiapolitika középpontjában
Az elmúlt tíz napban az önkormányzati választásokra készülő Franciaországban, illetve a Macron elnök által egész Európára kiterjeszthető doktrinaként a kontinensen is központi szerepet kapott az atom kérdése.
Első „körben” az orosz fenyegetésre adott válaszként lendületesen fegyverkező Európa számára a francia nukleáris védőernyő által nyújtott védelem formájában. Ezt követően pedig, az Irán ellen indított amerikai–izraeli támadás, illetve az ezekre adott teheráni riposzt kontextusában kirajzolódó energiaválság tükrében Emmanuel Macron a nukleáris energia civil használatát mint az európai energiafüggetlenség legfőbb (ha nem az egyetlen) eszközét hangoztatta. A Macron elnök képviselte Franciaország mint „atomnagyhatalom” újra előtérbe emeli a nukleáris opciót – nem csak energetikai, hanem védelmi értelemben is.
A történelmi háttérről dióhéjban
A francia atompillér kialakulásának és az elmúlt évek geopolitikai kihívásainak árnyékában megerősödő szerepének a megértéséhez szükséges a francia atomstratégiát megalapozó előzmények rövid felvázolása. A nukleáris elrettentésen alapuló francia katonai stratégia alapjait Charles de Gaulle fekteti le. Az 1958-ban az ötödik köztársaságot megalapító francia elnök „force de frappe” koncepciója mint az ország stratégiai függetlenségének letéteményese jelenik meg. A gaullista atomhatalom-koncepció azonban egyben a civil és katonai nukleáris infrastruktúra összefonódását is megelőlegezi. Ennek köszönhető a nagy francia energetikai cégek (EDF, CEA, Framatome, Areva) által alkotott ipari lánc stratégiai jellege is.
Az európai kontextus
A Macron elnök által az elmúlt napokban alkalmazott, illetve újra előtérbe helyezett, Európát Franciaország nukleáris védelme alá helyező diskurzus korántsem újkeletű. Az ország már az 1970-es évektől az atomenergia egységes európai megközelítéséért lobbizik.
Ebben kétségkívül segít az atomenergia az elmúlt években megfigyelhető egyfajta reneszánsza. Az energiaár-robbanás és az orosz gáz kizárása után több tagállam is újraértékeli az atomenergiához fűződő viszonyát. Ugyanakkor a nukleáris energia használatának kérdése örök vita tárgya Franciaország és Németország között Brüsszelben. A németek továbbra is túl költségesnek és veszélyesnek tartják. Elsősorban az általa termelt hulladék kezelése táplál tartós ellenérzéseket az országban.
A Fukushimai atomerőmű-baleset gyorsította fel Németországban az atomenergiáról való kilépést. Ez a 15 éve, 2011-ben bekövetkezett súlyos baleset sokkolta a közvéleményt. (Zárójelben kívánjuk megjegyezni, hogy az immáron a konzervatív Takaichi Sanae által vezetett Japán maga is fokozatosan visszatér az atomenergia használatához.) A német parlament nagy többséggel szavazta meg az összes atomerőmű 2022-ig történő bezárását. Ezen kívül jóváhagyta a hét legöregebb reaktor azonnali leállítását, amelyeket 1980 előtt építettek.
A gáz és kőolaj árainak hirtelen emelkedése, amelyet az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni légicsapásai idéztek elő, Németországban ismét megnyithatta volna a vitát az ország energetikai szuverenitásáról. Nem így történt. Épp ellenkezőleg: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen március 10-i, az európai nukleáris energia fejlesztését támogató nyilatkozata, amelyben annak visszaszorulását stratégiai hibának nevezte, heves ellenállást váltott ki. Németországban a nukleáris energia kivezetése „visszafordíthatatlan” – jelentette ki Friedrich Merz kancellár.
A nukleáris energia stratégiai és védelmi dimenziói
Emmanuel Macron, a de Gaulle-i hagyományokra hivatkozva, szintén az elrettentésen alapuló szuverenitás kérdését helyezi előtérbe. Az energiaszuverenitást és az önellátást mint a stratégiai védekezés alapjait hangsúlyozza. Mindezen érvelés hátterében természetesen hatalmas francia ipari és az ezekkel összefüggésben lévő pénzügyi érdekek vezérlik.
A nukleáris technológia kettős (civil–katonai) használatának előtérbe helyezése tehát egyértelműen Franciaország érdeke. Franciaország az egyetlen uniós tagállam, amely atomhatalom és egyben az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagja. Mindez pedig politikai súlyt, ad az energetikai modelljének, és egyben mintegy legitimálja is azt.
Emmanuel Macron elnökségének idején konzekvensen hangsúlyozta továbbá az atomenergia és a zöld átmenet összefüggéseit, a dekarbonizált ipar az Európai Zöld Megállapodásban meghatározott célkitűzéseinek mintegy eleget téve.
Kihívások és ellentmondások
A legnagyobb kihívást pontosan azok a német–francia feszültségek jelentik, amelyek az EU energiapolitikáját jellemzik. Az Emmanuel Macron által sürgetett, az európai védelem megerősítése érdekében felveendő közös kölcsön gondolata a Friedrich Merz által vezetett német adminisztráció számára elképzelhetetlen. Az eladósodott és politikailag instabil Franciaországtól való félelem egyre inkább eluralkodni látszik a német politikai közegben. Az új geopolitikai helyzet azonban a német pozíciókat is átrendezheti. Merz kancellár február 13-án Münchenben megemlítette Emmanuel Macronnal folytatott „bizalmas megbeszéléseit” az „európai nukleáris elrettentésről”.
Szintén kérdéses pont a nukleáris és a megújuló energia fejlesztése közötti egyensúly kérdése, illetve leginkább az, hogy az atomenergia ilyetén előtérbe állítása a megújuló energiaforrások visszaszorulását jelenti. Ez pedig egy újabb repedés a már amúgy is omladozó Zöld Megállapodás építményén.
Az atom mint geopolitikai kártya
Az atomenergia Franciaország számára nem pusztán energiapolitikai eszköz, hanem hatalmi tényező is. A francia nukleáris doktrína „jelentős fejlődését” jelentette be Emmanuel Macron március 2-án, a Brest-i öbölben (Finistère), az Ile-Longue bázison mondott beszédében, amelyet nagy várakozás előzött meg. Az elnök a francia nukleáris elrettentési stratégia frissített változatát részletezte, „amely megfelel a nemzeti és európai kihívásoknak egyaránt”. A „fenyegetések kombinációjával” szemben az államfő először a „fejlett elrettentés” „fokozatos” bevezetését jelentette be, a szükségességére hívva fel a figyelmet arra, hogy „Franciaország elrettentési stratégiáját a kontinens európai mélységében, [szuverenitásának] teljes tiszteletben tartásával kell átgondolni”.
Ez a felszólalás voltaképpen folytatása annak a majdnem pontosan egy éve elhangzott, honfitársaihoz intézett komoly hangvételű beszédnek, amelyben Macron elnök az orosz fenyegetést hangsúlyozza és az arra adandó határozott választ sürgeti a francia és az európai védelem megerősítésének formájában.
Macron elnök legutóbbi, március 2-i beszédében is hangsúlyozza, hogy a jövő Európája a technológiai szuverenitásért és az energiabiztonságért folyó verseny terepe lesz – benne, természetesen, a francia atommodell központi szerepével. Mindezzel mintegy megoldást kínál Európa energiabiztonságának dilemmájára, az energiafüggetlenséget és a stratégiai szuverenitást mint új uniós prioritást hangsúlyozva.
Emmanuel Macron március 10-én, kedden nukleáris csúcstalálkozót fogadott Párizsban, mintegy 60 ország részvételével, hogy újabb „lendületet” adjon a polgári atomenergia újjáélesztésének.A francia elnök hangsúlyozta, hogy a Hormuzi-szoros lezárásával tetőződő jelenlegi energiaválság nem kérdőjelezheti meg a Moszkvával szembeni szankciós politikát. A globális energiaválságokkal sújtott helyzetben Emmanuel Macron arra szólítja fel az államokat és a befektetőket, hogy gyorsítsák fel a polgári atomenergia újjáélesztését.
A belpolitikai hitelvesztés kompenzálása
A március 15-én és 22-én esedékes önkormányzati választások minden bizonnyal újabb üzenetül szolgálnak majd az elnöki blokk számára, mintegy szankcionálva annak rendkívül népszerűtlen politikáját. Az elnök történelmi dimenzióban is rendkívül alacsony, alig 15%-ot elérő népszerűségének (amit ebben az esetben inkább népszerűtlenségnek kellene neveznünk) tükrében voltaképpen érthető módon törekszik babérokra Emmanuel Macron a nemzetközi színtéren. És az őszinteség kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy – legalábbis a belpolitikai szerepléséhez mérten – jelentősen nagyobb sikerrel.
Továbbá ez a kétfordulós választás annál is jelentősebb szerepet játszik a francia politikai életben, mivel ez lesz a 2027 tavaszi elnökválasztás előtt az utolsó alkalom, hogy a francia választópolgárok az urnák elé járuljanak. És bármilyen látványos legyen is Emmanuel Macron külpolitikai szereplése, hazájának határain belül egyre kevésbé látszik meggyőzőnek.
Nyitókép forrása: andriano_cz / depositphotos.com
