Hatalmi harc… „a béke nevében”
António Guterres, az ENSZ elnöke sokkoló kifejezésekkel és számadatokkal rendszeresen és egyre gyakrabban kongatja a vészharangot, hol a klímaválság, hol a háborús övezetek, hol pedig a humanitárius válság nevében. Most azonban maga az ENSZ szervezete került veszélybe. A világszervezet a napokban bejelentette, hogy a pénzügyi összeomlás küszöbén áll. Az Egyesült Államok mint a legfőbb finanszírozó tagállam kilépése a nemzetközi szervezetből (mint több, egyéb, nemzetek fölötti intézményből is) nyilvánvalóan alapjaiban rengeti meg a 2025-ben létrehozásának 80. évfordulóját ünneplő ENSZ-t. Megmenthető-e még a világ legnagyobb nemzetközi szervezete, és ha igen, milyen feltételekkel, mely országok részvételével és milyen áron? Donald Trump „Béketanácsa” valós alternatívát jelenthet-e? Egy nemzetközi – azaz nemzeti érdekeken átívelő – intézmény szüksége ma is vitathatatlan. Jogos azonban felvetnünk azt a kérdést, hogy az ENSZ – legalábbis jelenlegi formájában – megfelel-e még a vele szemben támasztott elvárásoknak? De melyek is ezek az alapelvek? Ennek vizsgálatához – első körben és csupán néhány mondat erejéig – a történelmet hívjuk segítségül.
Rövid történelmi kitekintés
Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. június 26-án írták alá San Franciscóban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásának számos történelmi gyökere van, de legkorábbi megtestesülései a XX. század elejére nyúlnak vissza. 1919-ben, az I. világháború másnapján, a győztesek létrehozták a Népszövetséget – egy nemzetközi szervezetet, amelynek feladata a tartós béke biztosítása volt, ugyanabban a szellemben, amely később majd az ENSZ létrehozásához vezetett. A Népszövetség azonban nem teljesítette küldetését. Az Egyesült Államok Szenátusa elutasította az amerikai részvételt, Németország csak 1926-ban csatlakozott, Brazília ugyanebben az évben, a Szovjetunió pedig 1934-ben kilépett. Ezen hátrányok mellett a Népszövetség csak akkor léphetett fel a béke érdekében, ha tagjai között konszenzus volt és minden megtett intézkedés csupán ajánlás jelleggel bírt. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Népszövetségnek nem volt hatalma a béke és a biztonság érvényesítésére. A II. világháború alatt az Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt és a brit miniszterelnök, Winston Churchill vezette szövetségesek által felelevenített eszmét utolsó lépésként az 1945-ös Jaltai konferencia konkretizálja.
Ami pedig az alapelveket illeti, a béke fenntartása mellett a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése, a nemzetközi együttműködés megvalósítása szerepel, mindezek pedig egy olyan központ formájában, ahol a nemzetek erőfeszítései e közös célok felé összpontosulnak.
„Az izé, amit ENSZ-nek hívnak”
„Ce machin qu’on appelle l’ONU” – ezekkel az igencsak ironikus, sőt lenéző szavakkal nyilatkozott 1960. szeptember 10-én Nantes-ban Charles de Gaulle francia köztársasági elnök az ENSZ-ről, amiért beavatkozást jelentett az algériai háború (azaz ahogyan a francia állam sokáig nevezte, „az algériai események”) kapcsán. Úgy vélte, hogy az ENSZ a Népszövetség nyomdokaiba lép, amely „rendkívül büszke saját elveire, különösen a háború elméleti elítélése terén”.
Hosszú évek óta olvashatunk kritikákat olyan elemzők tollából, akik szerint „az ENSZ legjobb esetben is csak egy bohózat, legrosszabb esetben pedig egy ördögi gépezet”. Alapokmányát a világ minden zsarnoksága büntetlenül tapossa. Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja van, köztük Kína és Oroszország, melyek természetesen ellenzik az általuk elkövetett háborúk és más emberi jogi jogsértések elítélését. Az UNESCO Általános Konferenciájának 38. ülésszakán Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök, aki bombázza Örményországot és lakosságát kitelepítésre kényszeríti, felszólította a „nemzetközi közösség elkötelezettségét és felelősségét az extrémizmus, a radikalizmus, az intolerancia és a rasszizmus kiváltó okainak kezelésében!”. 2017-ben Szaúd-Arábiát, ahol a nőket teljes elnyomásban tartják, beválasztották a Nőjogi Bizottságba! Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 47 tagjának kétharmada diktatúra.
A pénzügyi összeomlás szélén
Az ENSZ a 2025-ös évet 1,6 milliárd dollár befizetetlen hozzájárulással zárta, ami kétszer akkora hiány, mint 2024-ben. 2025-ben 2400 állás megszüntetésével igyekezett az évek, évtizedek alatt sokat kritizált szervezet egyre aggasztóbb pénzügyi helyzetén javítani. A 3,4 milliárd dollárt jelentő 2026-os költségvetés 7%-kal kevesebb az előző évhez képest. Az Egyesült Államok az ENSZ legnagyobb befizetője (legalábbis ezidáig): a 2025–2027-es időszakban a költségvetés 22%-át biztosítja a szerint a számítási módszer szerint, amelyet az egyes tagállamok fizetési képességei alapján határoznak meg. Kína jelenleg a második helyen áll, körülbelül 20%-os hozzájárulással. A 193 tagállam közül az Egyesült Államokat is beleértve 40 jelentette be a közelmúltban, hogy beszünteti pénzügyi hozzájárulását.
Az ENSZ-t egyrészt kötelező hozzájárulások finanszírozzák, amelyeknek pontos mértékét háromévente tárgyalják, valamint önkéntes hozzájárulások is, amelyek a teljes rendszerüket finanszírozzák: a szakosított ügynökségek, alapok és programok önkéntes hozzájárulásokból működnek. A második tényező [ami ezt a pénzügyi helyzetet magyarázza] a likviditási válság. Létezik egy ENSZ-szabály, amely kimondja, hogy a fel nem használt alapokat vissza kell fizetni. Azonban egyre több állam csak nagyon későn fizeti be a kötelező hozzájárulásait. Előfordulhat, hogy csak a pénzügyi év legvégén fizetnek. Ezért decemberben a szervezet nem tudja elkölteni az alapokat, vagy legalábbis nem annyit, mit tervezett. Ilyen esetekben köteles visszatéríteni azokat. Valójában tehát kettős pénzügyi válságról beszélhetünk.
Trump „Béketanácsa”
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az ENSZ jelenlegi helyzete nem pusztán pénzügyi kérdés. Mindez összefügg az Egyesült Nemzetek és a multilateralizmus eszméje elleni támadásokkal, különösen az Egyesült Államok részéről. Január elején Donald Trump elrendelte az USA kivonását 66 olyan nemzetközi szervezetből, „amelyek már nem szolgálják az amerikai érdekeket”. Ezek között 31 ENSZ-hez kapcsolódó szervezetet találunk, mint az UNESCO és a WHO. Ugyanakkor az amerikai döntés a rendszer szívét, a Közgyűlést és a Biztonsági Tanácsot nem érinti.
Amikor a Hamász és Izrael 2025 októberében aláírta a tűzszüneti megállapodást, az több lépést vázolt fel. Az első a túszok szabadon bocsátása volt Izrael részleges Gázából való kivonulásáért cserébe, a második pedig egy „Béketanács” létrehozása az Egyesült Államok kezdeményezésére. Ennek a tanácsnak a célja különösen a Gázai övezet újjáépítésének megvitatása és elősegítése volt. A Béketanács mostanra létrejött, alapokmányát január 22-én írták alá Davosban a Világgazdasági Fórumon.
A Gázai övezet újjáépítésén túl azonban egyértelműen kirajzolódnak egy „alternatív” nemzetközi békefenntartó szervezet körvonalai. A Davosban aláírt alapokmány preambulumában az áll, hogy „a Béketanács egy nemzetközi szervezet, amelynek célja a stabilitás előmozdítása, a megbízható és legitim kormányzás helyreállítása, valamint a tartós béke biztosítása a konfliktusok sújtotta vagy fenyegetett területeken”, míg az ENSZ Alapokmánya a „következő generációk megmentéséről a háború csapásától, az igazságosság fenntartásához szükséges feltételek megteremtéséről, a jobb életkörülmények megteremtéséről és az emberi jogok védelméről” beszél.
És Európa mindebben?
Több ország, így hazánk mellett Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország, Marokkó és Argentína azonnal igent mondott a Béketanácsban való részvételre. Mások, mint például Horvátország, egyelőre nem válaszolnak. Megint mások, mint például Oroszország, kihasználják annak létrehozását arra, hogy javítsák imázsukat.
Azonban annak az amerikai ambíciónak az a veszélye, miszerint a Béketanács felválthatja az ENSZ-et, hogy az elmúlt napokban elriasztotta a főbb szereplőket az esetleges csatlakozástól. Így a Biztonsági Tanács négy másik vétójoggal rendelkező tagja – Kína, Franciaország, Oroszország és az Egyesült Királyság – elutasította vagy legalábbis nem jelezte, hogy csatlakozna-e Trump tanácsához, akárcsak olyan gazdasági hatalmak, mint Japán és Németország.
A Grönlanddal kapcsolatos diplomáciai káosz közepette Keir Starmer, a brit miniszterelnök, aki akkoriban nem válaszolt Trump Béketanácsának meghívására, Londonban találkozott Guterres-szel és megerősítette „az Egyesült Királyság ENSZ és a nemzetközi szabályokon alapuló rendszer iránti tartós támogatását”.
Franciaország, Spanyolország és Szlovénia elutasította Trump ajánlatát, megemlítve annak az ENSZ-szel átfedésben lévő és potenciálisan ütköző programját. Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten azt nyilatkozta, hogy a testület túlmutat „Gáza keretein, és komoly kérdéseket vet fel, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel és felépítésével kapcsolatban, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni”. Spanyolország pedig azért nem csatlakozik, mert a testület kizárta a Palesztin Hatóságot és mert a testület „az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretein kívül esik” – mondta Pedro Sánchez miniszterelnök.
Milyen jövő várhat az ENSZ-re?
Milyen konkrét és operatív nehézségekre számíthat az ENSZ a következő hónapokban a pénzügyi válság következtében?
Nyilvánvaló, hogy 2026-ban még rosszabb évre számíthatunk, mint 2025-ben, a békefenntartó műveletek megszorításával és az operatív tevékenységek fokozatosan visszaesésével. Azonban – és különösen az elmúlt napokban egyes európai vezetők nyilatkozatát nyomon követve – még talán az is lehetséges, hogy a Trump-féle Béketanács létrehozása új lendületet adhat az ENSZ-nek, amely 80 éves történelme során még soha nem akarta átalakítani vagy akár csak átgondolni sem, a működését. Az ENSZ Közgyűlésének 2025-ben kinevezett új elnöke, a volt német külügyminiszter, Annalena Baerbock ugyan jelentős reformokat helyezett kilátásba a tavaly májusi közgyűlésen, azonban ne legyünk túl naivok: nyilvánvaló, hogy ha valami, akkor az a külső – esetünkben amerikai – gazdasági és politikai nyomás, ami igazán új lendületet adhat a világ legnagyobb nemzetközi szervezetének a megreformálására… már amennyiben ez egyáltalán lehetséges.
Nyitókép forrása: Prehistorik / depositphotos.com
