Az Európai Parlament következő elnökéről folytatott vitában az Európai Néppárt ismét a jobboldalon kereshet támogatókat.
2027 most még a legtöbb embernek távoli időpontnak tűnhet, ám az uniós intézmények számára, különösképpen az Európai Tanács (EiT) és az Európai Parlament (EP) számára elég közeli ahhoz, hogy foglalkozni kezdjenek az utódlás kérdésével. Mindkét előbb említett testület elnökének mandátuma, az Európai Parlament esetében az alelnököké és az úgynevezett quaestoroké is, 2027-ben jár le, a politikai egyezkedés pedig már most megkezdődött. Az Európai Tanács elnökének személyéről az állam- és kormányfők döntenek megerősített minősített többséggel, két és fél esztendőre szóló megbízatását egyszer megújíthatják a politikai vezetők. Az EiT jelenlegi első embere, António Costa 2024 decembere óta tölti be hivatalát, így jogi akadálya nincsen mandátuma meghosszabbításának. Az Európai Parlament elnökét, alelnökeit és a quaestorokat az európai parlamenti képviselők választják meg titkos szavazás útján, figyelembe véve a különböző politikai ideológiák közötti erőviszonyokat, az egyes politikai nézetek támogatottságát. A mandátumot az a jelölt szerzi meg, aki az érvényesen leadott szavazatok abszolút többségét birtokolja. Az EP vezetője szintén két és fél évre kap megbízást, amely bármennyiszer meghosszabbítható. Mindezidáig öt esztendő, vagyis két ciklus volt az a leghosszabb időszak, amelyet egy európai parlamenti elnök a hivatalában töltött. Noha a parlamenti ciklus félidejében az érintett felek szabadon dönthetnek ezen két uniós intézmény új vezetőjéről, személyeikről a szokásjog alapján már az európai parlamenti választásokat követően, az Európai Bizottság elnökével, valamint a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselővel együtt egy csomagban döntenek. A megállapodáskor tekintettel vannak a parlamenti erőviszonyokra, illetve részben az Európai Tanácson belüli erőviszonyokra is.
A legnagyobb vita az elmúlt néhány hétben az Európai Parlament leendő elnökének személyével kapcsolatosan bontakozott ki. A jelenlegi elnök, az Európai Néppárt soraiból származó Roberta Metsola 2022 januárjától látja el az elnöki pozícióval járó feladatokat, vagyis 2027 januárjában második ciklusa végéhez ér. Az Európai Néppárt és a Szociáldemokraták tavalyi, európai parlamenti választásokat követő egyezsége értelmében az azt következő két és fél esztendőben szocialista politikus állna az EP élén. Az elmúlt napok történései alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Néppárt felbontaná a megállapodást, és ismét Metsolát támogatná az Európai Parlament elnöki posztjára, cserében a szocialista António Costa maradhatna az EiT vezetője. A tiltakozásukat kifejező, ám az Európai Unióban jelenleg gyengélkedő Szociáldemokratáknak, lévén, hogy mindössze három tagországban – Spanyolországban, Dániában és Máltán – adnak kormányfőt, nem lesz egyszerű dolga meggyőzniük az Európai Néppártot, hogy a négy csúcspozícióból kettőt ők érdemelnek, az EP legerősebb pártcsaládja pedig csupán egyet.
Megegyezés hiányában a Néppárt a tőle jobbra lévő frakciókhoz fordulhat segítségért Metsola újraválasztásakor. Az Európai Konzervatívok és Reformisták körében elfogadott az EP elnökének személye, továbbá a Patrióták Európáért nevű képviselőcsoport is jelezte, hogy az erőviszonyok alapján nekik kijáró pozíciókért cserébe készek támogatni Metsolát. Szavazatukért két alelnöki és egy questori helyet kérnek. Tekintettel arra, hogy ezekről a végső döntést az EP-képviselők hozzák meg, a Patriótáknak az Európai Néppárton kívül más frakciókkal is meg kell majd állapodniuk.
Az európai jobboldal számára ez jó lehetőség lenne arra, hogy növeljék súlyukat az európai belpolitikában, a Néppártnak viszont nem csupán azt kell eldöntenie, hogy kitart-e Roberta Metsola újrajelölése mellett, új gyakorlatot teremtve ezzel, de azt is, hogy kész-e tovább nyitni a radikálisnak mondott frakciók felé.
Nyitókép forrása: zouris / depositphotos.com




