S miképpen lehetne azokat kezelni? Előadás egy új pénzügyi rendszer alapjairól.
A Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék szervezésében került sor november 4-én A jelenlegi pénzügyi rendszer hibái és a Nemzeti Pénz reformlehetőségei című előadásra. A rendezvény egy többrészes, Szabó Gergely: Nemzeti Pénz című könyvére épülő eseménysorozat része. A sorozat célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi pénzügyi rendszerben rejlő instabilitásokra és kockázatokra; illetve megoldási javaslatokat tegyen azok kezelésre.
A sorozat korábbi előadásairól ITT, ITT és ITT olvashatnak.
E beszélgetés keretében a fő fókusz ezúttal a jelenlegi pénzügyi rendszert védő, sok esetben félrevezető axiómákra és káros jogszabályokra került. A jelenlegi pénzügyi rendszer működését számos, a pénzteremtési feltételeket lefektető jogszabály biztosítja, ezeket ismertette Szabó Gergely.
Átrendezések, átcsoportosítások
Az egyik ilyen lehetőség az érdemtelen pénzátrendezés, pénzátcsoportosítás, erre több példát is mondott az előadó. Az egyik a banki kamatkülönbözet: míg az eszközoldalon a jegybankpénz és az államkötvény kamatozik, a forrásoldali elemek nem. E különbség nyereség formájában jelenik meg, ily módon 1500 milliárd forintot nyer évente a bankrendszer – kockázatvállalás nélkül.
Szó esett e kontextusban a banki jelzáloghitelezésről is: ebben az esetben a pénzintézetek folyamatgazdák: elkérik a hitelfelvevők adatait, az állam által megszabott feltételrendszer alapján ítélik meg a hitelt, fedezet jellemzően a hitelfelvevő ingatlana. Havonta levonja a bank a törlesztőrészleteket, ami a bank nyereségeként jelenik meg. „Leegyszerűsítve annyi történik, hogy átpakolja a pénzt a kamatokkal a bank a hitelfelvevőktől a saját számlájára” – fogalmazott Szabó Gergely.
Az államadósság kamatai is e kategóriába sorolhatók. Tavaly a hazai költségvetésben 4000 milliárd forintnyi hiány keletkezett. Túl sokat költött az állam szociális kiadásokra vagy fejlesztésekre? Vagy a kamatok állnak a háttérben? – tette fel a kérdést Szabó Gergely. Nos, a válasz az, hogy a teljes összeget a kamatkiadások tették ki.
Tartalékolás
Ami a devizatartalékokat illeti, az, hogy mit tartalékol egy ország, azt a legerősebb kereskedelmi partnerség határozza meg, és az, hogy melyik ország érdekszférájába tartozik. Afrika és Dél-Amerika nagy részét, illetve Ázsiának szintén egy részét például Amerika uralja. A volt francia gyarmatok eurót tartalékolnak, főképp francia államkötvény formájában. Közép-Kelet-Európában szintén eurótartalék van, a volt koronagyarmatok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Dél-Afrika pedig az angol fontot tartalékolják.
A hazai a jegybanknak tavaly 20 milliárd forintnyi devizatartaléka volt, ennek negyede aranyban, a fennmaradó rész 2 százalékon kamatozott. A kamatokon összesen 1000 milliárd forint veszteség keletkezett, amely a 8 százalékos fizetett, és a 2 százalékos kapott kamatok különbözetéből állt össze. Ez a GDP-nek több mint az 1%-a. Egy főre 100 ezer forintnyi veszteség, ez a bankok számára nyereségként jelenik meg.
Adósságok
Az előadás második felében a pénzügyi rendszer azon hibáiról esett szó, amelyek abból adódnak, hogy a pénzteremtés és az eladósodás összekapcsolódnak: egyre nagyobb mértékű eladósodásra van szükség ahhoz, hogy legyen elég pénz a gazdaságban. Ha megtorpan az eladósodás, akkor gazdasági válság alakul ki. Ha pedig nagyon belelendül az eladósodás, akkor túl nagy lesz a pénzmennyiség növekedés, ami majd egyszer magas inflációt eredményez. És ugyanennek az éremnek a másik oldala az, hogy viszonylag gyors ütemben mennek fel a lakásárak, részvényárak, így akinek már van eszköze, az jól jár, az újonnan érkezők számára pedig nagyon drágává válik minden.
A jelenlegi intézményrendszerben az egyik nehézség az átmenet az új rendszerbe, amely vélhetőleg komoly turbulenciát okozhat. Emellett a bankok őrzik azokat a megtakarításokat, és számlapénzeket, amik a gazdaság vérkeringését jelentik, ezért óvatosan és nagyon tudatosan lehet csak hozzányúlni ehhez a rendszerhez.
A jelenlegi egy nagyon-nagyon bonyolult rendszer, amit érdemben csak néhány embert lát át, mégis, hogyha bármi gond van, akkor a társadalom kénytelen kimenteni ezeket a bankokat, mert különben leáll az egész gazdaság – hívta fel a figyelmet Szabó Gergely.
Költségek
Az utolsóként említett hiba a pénzhasználat magas költsége volt. A banki számlavezetés, bankkártya használat, terminál használat ma viszonylag drága. „Gyakorlatilag úgy néz ki a mai pénzügyi infrastruktúra, mintha lenne egymás mellett tíz úthálózat, és mindegyik út tulajdonosa magas útdíjakat szedne az útért, ahelyett, hogy az állam építene egy utat, amit aztán mindenki ingyen használhat” – illusztrálta a helyzetet az előadó. Nyilván lehet amellett érvelni, hogy nem jó minőségű az autópálya, és ha a magánszereplők versenyeznének egymással, akkor jobb lenne a szolgáltatás, de egy bejáratott termék esetében azért olyan óriási nagy különbségek nincsenek. S ami a számokat illeti: egy főre tavaly a pénzforgalom költsége -– számlavezetés, átutalás az adók nélkül, kártyahasználat – mindez egy emberre évente 100 ezer forintot tett ki.
Az új nemzeti pénzrendszer
Összességében a jelenlegi narratíva elfedi azt, hogy valójában miképpen működik a jelenlegi pénzügyi rendszer. Ennek alapján alakították ki a jogszabályokat, amiknek a lényege, hogy végül a magánszektor legyen a pénzteremtő, és ebből származnak különböző hátrányok.
A fenti hibák okán muszáj visszavennie az államnak az elektronikus pénzkibocsátás lehetőségét. Ami az intézményrendszert illeti, nem lenne túl nagy változás a jelenlegi pénzügyi rendszerhez képest olyan értelemben, hogy ugyanúgy a jegybank gondolkodna azon, hogy vajon milyen pénzmennyiség növekedés ütem lenne kedvező a gazdaság számára, és miképpen lehetne élénkíteni a gazdaságot anélkül, hogy ez csökkentené a pénz vásárlóerejét és inflációt okozza. Ez a jegybank változatlanul független lenne.
Ma a jegybank a kamatot határozza meg, és ez alapján próbálja terelgetni a bankokat, hogy mennyi pénzt teremtsenek. Az új rendszerben pedig azt mondja meg, hogy pontosan mennyi legyen a pénzmennyiség növekedési üteme. Hogy néz ki a hitelezés az új rendszerben? Egyszerűen: minden háztartás, vállalat és az összes bank és az állam is a jegybanknál vezeti a számláját. „Ha ti megtakarítók vagytok, akkor a megtakarításokat, megtakarításokat átutaljátok a bankba, azaz 3%-ra odaadjátok kölcsön a banknak egy évre. Aki eközben nem tud saját pénzt teremteni, hanem meglévő állami pénzt közvetíti ténylegesen a megtakarítók és a hitelfelvevők között. A hitelezés során nem változik a pénzmennyiség, az új rendszerben a pénzteremtésből származó hasznot pedig megnyeri az állam, ez a GDP 4-6 százalékát jelenti” – sorolta az új rendszer előnyeit az előadó.
nyitókép: depositphotos.com/panuwatstocker
