Megelégelve az uniós intézmények koronavírus-járvány kezelése során tanúsított bénultságát, dán kezdeményezésre hat tagállam levélben indítványoz egy sor uniós szintű intézkedést, amely járványok esetén nem nemzeti, hanem uniós szintű megoldást teremt. Meglepetésre az országok között található a föderalista vonzalmakkal egyáltalán nem vádolható Lengyelország is.
Intézetünk blogján is többször írtunk arról, hogy a koronavírus-járvány első időszaka az uniós intézmények lebénulását és a nemzeti megoldások elsődlegességét hozta. Idővel aztán a Bizottság megtalálta új szerepének lehetőségeit és a járvány okozta gazdasági válság leküzdésében komoly kísérleteket tett kezdeményező szerepének visszaszerzésére. Az általa kidolgozott gazdasági újjáépítési csomag első komoly megmérettetése még a soron következő Európai Tanács ülésre vár, önmagában azonban az újjáépítési alap mérete és szerkezete már komoly vitákat váltott ki a tagállamok között.
A Bizottság ambíciói ugyanakkor nem álltak meg az európai gazdasági újjáépítésének szervezésénél. Ahogyan az várható volt, a járvány okozta problémák megismétlődésének megelőzését egy szorosabb egészségügyi együttműködésben jelölte meg a brüsszeli testület. Első lépésként március 19-én hozott létre egy uniós szintű logisztikai koordinációs központot, amivel a tagállamok eszközhiányát kívánták enyhíteni, április végére pedig már átfogó, egy uniós szintű egészségügyi politika körvonalait is felvázoló javaslatcsomaggal álltak elő.
Talán a Bizottság számára is váratlanul, ambíciói kiterjesztéséhez az eddigi tevékenységét bíráló vagy fanyalgással fogadó tagállamok részéről érkezett most segítség. A dán kormány kezdeményezésére hat tagállam – Dánia mellett Belgium, Franciaország, Lengyelország, Németország és Spanyolország – írta alá azt a Bizottságnak címzett levelet, amelyben a koronavírus-járvány uniós szintű kezelésének fogyatékosságaiból tanulva javaslatot tesznek egy szorosabb európai járványügyi együttműködésre.
A levél, a korábban a spanyol kormány, más alkalommal pedig a Benelux-államok által köröztetett szakmai anyagokra támaszkodva jelenti ki, hogy a jövőbeni járványok hatékony kezelésének egyetlen módja az uniós együttműködés szorosabbra fűzése, kifejezetten és elsősorban a védekezéshez és megelőzéshez szükséges eszközök beszerzése és ellátásának megszervezése terén. Ennek megteremtése érdekében hat olyan területet jelöl ki a levél, ahol a jövőben uniós, és nem nemzeti szintű fellépésre van szükség.
Az első terület egy hatékony követési rendszer és a keletkezett adatok megosztási módjának kidolgozása. Ennek keretében – egyébként az április bizottsági javaslattal összhangban – az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot ruháznák fel erősebb koordinációs hatáskörökkel, valamint a keletkezett és megosztott adatok alapján megelőzési és járványkezelési tervek kidolgozásának lehetőségével. A második terület a rendelkezésre álló eszközök és készletek hatékonyabb koordinálását lehetővé tévő uniós együttműködést irányoz elő.
A harmadik pont a kutatásfejlesztés területén a rendelkezésre álló adatok és tapasztalatok cseréjén túl szükségesnek tartja közös vakcinafejlesztési program indítását, valamint a diagnosztikai és kezelési eszközök fejlesztése terén a szorosabb uniós együttműködést. Negyedikként a jelenlegi szerződési kereteken belül céloz meg olyan jogszabályi változtatásokat, amelyek könnyebbé tennék az egészségügyi együttműködést és fejlesztési tevékenységeket, míg az ötödik pont a nemzetközi partnerekkel való együttműködés fontosságát hirdeti. Végül a hatodik pont sürgeti a Bizottságot, hogy alkossa meg a kereteit és támogassa a létrejöttét egy közös európai termelési potenciálnak, azaz teremtse meg annak anyagi és intézményi lehetőségét, hogy európai cégek közösen végezhessenek fejlesztő- és gyártótevékenységet.
A levél kétségtelenül a nagy előrelépés lehetőségét jelenti az Európai Bizottságnak. Az aláíró hat tagállam fontos szövetségese lehet az egészségügy területén erősebb uniós hatásköröket célzó politikájuknak. A kezdeményezés jelentőségét ugyanakkor nemcsak a levél tartalma, hanem aláírói köre is jól mutatja. Meglepő az uniós megoldások helyett általában a kormányközi politikákat előtérbe helyező Dánia kezdeményező szerepe, de még ennél is nagyobb meglepetés a szintén általában a kormányközi oldalon szerepet vállaló Lengyelország nyílt kiállása az uniós cselekvési kör bővítése mellett.
Az aláíró országok földrajzi kiválasztása azt sugallja, hogy a kezdeményezők a Tanácsban is biztosra akartak menni. A nagy kettős – Franciaország és Németország – mellett ugyanis megtalálható az alapító Benelux-államok – Belgium –, a déliek – Spanyolország –, és az uniós politikákban sokszor különutas Visegrádi Négyek – Lengyelország – egy-egy képviselője. Mindez azt jelzi, hogy az uniós egészségügyi együttműködés lehetősége most már jól láthatóan feltűnt a láthatáron.
