A vételár visszaigénylésének gyakorlati problémái határon átnyúló online vásárlások esetén
Manapság az online vásárlás mindennapjaink természetes része, amelynek az elmúlt években a koronavírus-járvány újabb lendületet adott: mostanában egyre többen, egyre több vásárlást bonyolítanak az interneten. Bármit is keresünk, számtalan online bolt közül választhatunk, amelyek jelentős része magyar nyelven kínálja termékeit, így gyakran a fogyasztók számára csak akkor válik világossá, hogy másik uniós tagállamból vásároltak, ha már megérkezett a termék, és valamilyen panasszal szeretnének élni.
Online vásárlás esetén az Európai Unió egész területén az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve alapján kötelező, kétéves kellékszavatosság mellett a fogyasztókat az elállási jog is megilleti a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv alapján. Az elállási jog célja, hogy kiküszöbölje azokat a hátrányokat, amelyek a távollevők között kötött szerződésekből adódnak, így például azt, hogy a fogyasztónak nincs lehetősége szemügyre venni a megvásárolni kívánt terméket. Ilyen módon, ha a fogyasztó meggondolja magát a vásárlással kapcsolatban, a termék saját költségen történő visszaküldését követően visszakaphatja a termék vételárát.
Azonban az internetes áruházak és a határon átnyúló vásárlások elterjedésével egyre gyakrabban fordul elő, hogy a kereskedők által (sok esetben nem valós fényképekkel) hirdetett termékek a valóságban olyan gyenge minőségűek, hogy a fogyasztói elállást valójában minőségi kifogás motiválja, ám a fogyasztó pénzvisszafizetést kér, mivel a forgalmazott termékek általános minősége miatt a kijavítás vagy kicserélés nem tekinthető reális megoldási lehetőségnek. Ilyen esetekben logikus megoldás, hogy a termék kézhezvételétől kapott 14 napon belül a fogyasztó él az elállási jogával, és visszakéri a termék árát. Külföldi webáruház esetén azonban a visszaküldés költségei meglehetősen magasak lehetnek, sőt csekély értékű vásárlások esetén akár magasabb is lehet a rendelt termék áránál. Sok vásárlót az is megtéveszt, hogy feltételezik, a rendeléskor a kereskedő által felszámolt, egy-kétezer forintos szállítási költség megfizetésével ők is visszaküldhetik a terméket, azonban a gyakorlatban a legtöbb futárcég díja még a kis méretű csomagok esetében is ennek többszörösét teszi ki külföldre történő visszaküldés esetén. Ilyen esetekben könnyen előfordulhat, hogy a fogyasztó minőségi kifogása megalapozott, ám tényleges jogérvényesítési lehetőség nélkül marad, hiszen a szavatossági igény alapján történő csere vagy javítás a webáruház termékeinek általános gyenge színvonala miatt nem elfogadható opció számára, az elállási jog gyakorlása pedig közel akkora, vagy akár nagyobb anyagi terhet ró jelent, mint a kifogásolt termékért kifizetett összeg.
Természetesen a jogalkotó minden esetben a tudatos, körültekintő fogyasztót tekinti kiindulási alapnak, aki a vásárlás előtt gondosan tájékozódik a szerződési feltételekről, és arról, hogy vitás kérdésekben milyen jogérvényesítési lehetőségek állnak rendelkezésre. Általánosságban elmondható, a tájékozott fogyasztóknak azt is fel kell mérnie külföldről történő rendeléskor, lehetséges, hogy az igényérvényesítés nehezebb lesz, mint belföldi vásárlások esetén. Azonban a honlapokon gyakran szereplő látványos felhívások, mint „30 napos pénzvisszafizetés!” vagy „Ingyenes visszaküldés!” még a körültekintő fogyasztókban is azt a benyomást keltik, hogy a kereskedő a jogszabályok által előírtnál széleskörűbb kötelezettséget vállal szavatossági igény vagy elállás esetén.
A vállalkozások kereskedelmi gyakorlatának felügyelete minden esetben a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok feladata – ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a legtöbb államban fogyasztói bejelentésre vagy hivatalból indulhatnak, mindenképpen szükséges tehát, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat valamilyen módon az érintett szerv látóterébe kerüljön. Ezek az eljárások azonban az egyedi panaszok megoldásában nem segítenek. Emellett mire a hatósági eljárás lezajlik, és esetleg az arra jogosult szerv megállapítja a jogsértést, rengeteg vásárló kerülhet abba a helyzetbe, hogy nem tudja hatékonyan érvényesíteni fogyasztói jogait. Nem említve azokat az eseteket, amikor a kereskedők egyszerűen megszüntetik a holnapot (és esetleg a mögötte álló céget), és új néven, új oldalon folytatják ugyanazt a tevékenységet.
Természetesen az Európai Unión belüli vásárlások esetén nem marad jogorvoslati lehetőség nélkül a fogyasztó: a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot bejelentheti a lakóhelye szerinti ország fogyasztóvédelmi hatóságnál, ezzel egyidejűleg megkísérelheti egyéni igényét az Európai Fogyasztói Központok hálózatán keresztül érvényesíteni. Fontos azonban kiemelni, hogy utóbbi békés vitarendezési forma, amelynek sikerét döntően meghatározza a vállalkozás együttműködési hajlandósága. Így tehát olyan esetekben, ha egy vállalkozás amellett, hogy megtéveszti a fogyasztókat a termékek minőségét illetően, nem veti magát alá a békés vitarendezési eljárásnak, a fogyasztóknak nem marad lehetősége arra, hogy minőségi kifogásukat hatékonyan érvényesítsék, hiszen ilyen esetben a kisértékű követelések európai eljárása, valamint a bírósági út marad, amelynek időtartama és a költségek megelőlegezése a legtöbb fogyasztót eltántorítja az igényérvényesítéstől kisebb értékű vásárlások esetén.
Mit tehetünk?
A kellemetlenségek elkerülése érdekében a legegyszerűbb, ha már a vásárlást megelőzően alaposan tájékozódunk, hogy honnan készülünk vásárolni.
Az alábbiakra érdemes különös figyelmet fordítani:
- Minden esetben célszerű megnézni az általános szerződési feltételekben, hogy fel vannak-e tüntetve a cég adatai (a cég neve és székhelye). Hasonlóan fontos, hogy a .hu végződésű honlapcím nem jelenti azt, hogy a kereskedő székhelye Magyarországon található.
- Ugyancsak gyanúra ad okot, ha a honlap szövege helytelen magyarsággal van megfogalmazva, vagy egyes menüpontok nem elérhetőek magyarul. Ilyenkor feltételezhetjük, hogy az oldal magyar nyelvű verziója fordítóprogrammal készült.
- Érdemes rákeresni a vállalkozás nevére, és elolvasni azokat a felhasználói értékeléseket, amelyeket nem a cég tüntet fel a saját felületein. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a legnépszerűbb webes keresők első néhány találata fizetett hirdetés, így abból nem feltétlenül következik az, hogy a vállalkozás megbízható.
- És a legfontosabb: ha valahol annyira kecsegtető ajánlat szerepel, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg valóban nem igaz.
Források és hivatkozott jogszabályok
- Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve
- A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv
- Az Európai Fogyasztói Központ honlapja
- Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Fogyasztóvédelmi Portáljának webáruházakra vonatkozó tanácsai
