Az infláció elleni küzdelemben a gazdaságpolitikai populizmus könnyű szível nyúl az az áfacsökkentéssel mérsékelt fogyasztói árakhoz, mint lehetséges megoldáshoz. A közvéleményben elterjedt nézet szerint az áfacsökkentés közvetlenül csökkenti a termékek és szolgáltatások árát, ezáltal mérsékelve az inflációs nyomást. Azonnali hatásként ez igaz is, de vajon tartós megoldást jelent-e. A gazdasági elemzések és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az áfacsökkentés önmagában nem hatékony eszköz az infláció elleni küzdelemben.
Az áfacsökkentés korlátai
Ahogyan azt egy Index.hu cikk alapján is megállapíthattuk, eleve kiindulási korlát, hogy az áfacsökkentést látványosan a mindennapi fogyasztás körében lehet érvényesíteni, így az élelmiszerboltokra és az üzemanyagora kellene koncentrálni. Azonban az alapvető élelmiszerek, tejtermékek, pékáruk, nyers húsok jelentős köre a 18%-os kedvezményes áfakulcsba sorolt. Ezen kívül a mezőgazdasági termelők termékei, mint az élőállat, a tojás, a nyers tej a még kedvezményesebb 5%-os szociális áfakulcs alá tartoznak, akár csak a gyógyításhoz / gyógyászathoz és a kultúrához kapcsolódó termékek és szolgáltatások teljes köre. (Áfa tv. 3. melléklet) Ráadásul az őstermelők, a kisvállalkozók, akikkel az átlagpolgár gyakran találkozhat a termelői piacokon vagy a háztartási, szerelési és lakásfelújítási szolgáltatások során, sok esetben alanyi áfamentesek (Áfa tv. 187.§). Így, elősorban az árérzékenyebb kisjövedelműek számára eleve korlátozottabb az áfacsökkentés lehetősége.
Az áfacsökkentés ünneplő tanulmányok is csak annyit tudnak kimutatni, hogy az éven belül történik áfacsökkentés, de év végére ez a hatás eltűnik. Egy portugál példa is ezt támasztja alá, ahol az áfacsökkentés csak rövid távon mérsékelte az árakat, majd azok visszatértek az eredeti növekedési pályájukra. Ennek oka, hogy az áfacsökkentés nem kezeli az infláció mögötti strukturális okokat, mint például a keresleti vagy kínálati oldali problémákat, valamint hogy a cégek árazási ciklusai időben késleltetve, de kihasználják, hogy a nem áfaalany fogyasztók igazából csak a bruttó árat figyelik. Ha hajlandóak voltak megfizetni korábban a magasabb bruttó árat, akkor miért ne lennének hajlandók továbbra is erre, függetlenül attól, hogy a nettó ár és az adótartalom belső aránya hogyan kerül átcsoportosításra.
Az árréskorlátozás szerepe
Az infláció tartós kivonása áfacsökkentéssel csakis nyereségkorlátozással lehetséges egy argentin esettanulmány alapján. Az áfacsökkentés hatékonysága növelhető, ha azt árréskorlátozó intézkedésekkel kombinálják. Argentínában például az áfacsökkentés és az árréskorlátozás együttes alkalmazása hatékonyabbnak bizonyult az infláció mérséklésében. Azonban felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben is szükséges-e az áfacsökkentés, ha az vagy az önkéntes vagy kormányzatilag kikényszerített árréskorlátozással megoldható az árcsökkenés. Utóbbi ugyanis ahhoz szükséges az argentin gondolatmenet szerint, hogy tartóssá tegye az előbbit. Ha megfordítjuk e gondolat logikáját, akkor azt mondhatjuk, hogy az áfacsökkentésnek akkor van értelme, ha az árrésstopot tartósan, évekre tervezik fenntartani, mert ez esetben a kettő egymást erősíti. Viszont amennyiben csak rövid távú piackiigazító intézkedésről van szó, akkor felesleges az áfacsökkentés. Az MNB inflációs várakozása 3–4 hónapon belül, 2025 közepére elfogadható, 4% alatti inflációval számol.
Kis színes, hogy az árrésstopot kiegészítő, a nyugdíjasok áfavisszatérítésére vonatkozó intézkedéshez nagyon hasonló ötlet jelent meg a közgazdászok körében nagy szakmai tekintéllyel bíró Surányi György 2021-es cikkében. Ő az alacsony jövedelműeknek adott áfavisszatérítés bevezetését javasolta a közvetlen áfacsökkentés helyett. A nyugdíjasok 93%-a a 2021-ben meghatározott 400 ezer forint alatti nyugdíjban részesül, ami több mint 2,1 millió fő, így jó közelítéssel egybeesik az eredeti ötletben megcélzott háztartási körrel, a várható kifizetések is közelítik az akkor megfogalmazott havi visszatérítési összeget, bár annál nyilván szűkebb társadalmi csoport számára. Az áfavisszatérítésen keresztül kontrollált áfacsökkentés korábbi Surányi-féle ötlete és jelenlegi kormányzati megvalósítása már csak azért is innovatív, mert a közvetlen áfacsökkentés gyenge pontját – nevezetesen, hogy továbbra is a kereskedők döntik el a bruttó kiskereskedelmi árakat – ez az intézkedés kiveszi a kereskedelmi szektor kezéből.
A gazdaságpolitikai mix
Az áfacsökkentés önmagában nem alkalmas az infláció tartós kivezetésére, csupán a rövidtávú gazdasági populizmus célját szolgálja. Az infláció elleni küzdelemhez komplex, fiskális-monetáris gazdaságpolitikai mixre van szükség, amely proaktív módon kezeli az infláció strukturális okait. Tartós eredmény csak a nyereségkorlátozással érhető el, amelyben az utóbbi egy-két év tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy a kereslet-kínálati viszonyokban a kínálati szereplők egyre inkább diktálják az árakat. Ez a helyzet arra ösztönzi a kereskedőket, hogy az elengedett áfát beépítsék a nettó árba némi spéttel. Korábbi hazai áfacsökkentések tapasztalata is azt mutatja, hogy mindig alakulhat / alakítható úgy a termékpiac környezete, hogy az elengedett áfát vissza lehessen / kelljen építeni a nettó árba. Ezáltal az áfacsökkentésből származó előnyök nem jutnak el a fogyasztókhoz, hanem a kereskedők profitját növelik. Érdemes a fent vázolt fiskális-monetáris mix elemeiből komplex gazdaságpolitikai programot alkotni az infláció megfékezésére, attól függően, hogy rövid vagy hosszú távú hatásokat kell kezelni.
Nyitókép forrása: Tiia Monto / Wikipédia
