Egy OECD -felmérés szerint az idősebb munkavállalók mindössze 10 százaléka képes új technológiai feladatok elvégzésére. Így az infokommunikációs készségek bővítése egyik kulcsfontosságú feladat lehet. De kinek a feladata? Az egyéneké? A vállalatoké? Netán az államé?
Milyen mértékű fenyegetést jelenthet e korosztály számára a robotizáció? Erről is van adatunk: azokban az országokban, ahol magasabb az öregedési ráta, nagyobb a kockázata az idősebb munkavállalók munkájának robotokkal történő kiváltásának. Kínában és Vietnamban az idősebbek állása van a legnagyobb kockázatnak kitéve, Kínában a feladatok 76 százalékát idősebb munkavállalók végzik, Vietnamban pedig 69 százalékát. Mi lesz velük, ha jönnek a robotok?
Létazik azonban egy teljesen más olvasata is az idősek és a digitalizáció kapcsolatának. Az MIT egyik professzora által jegyzett “Demográfia és automatizálás” című tanulmányból például az derül ki, hogy a robotokat ott alkalmazzák szélesebb körben, ahol a népesség jelentősen elöregszik, és ezzel töltik ki az elöregedő ipari munkaerő hiányait. Egy az Egyesült Államokban végzett kutatás ugyanezt mutatja: azokban a nagyvárosi körzetekben, ahol a lakosság gyorsabb ütemben öregszik, az ipar is többet fektet be robotokba. Dél-Korea az az ország, amelyik a leggyorsabban öregszik és a legnagyobb mértékben alkalmazza a robotikát. Ez mintha azt sugallná, hogy a fiatalabbakat helyettesítik robotokkal. Hol az igazság?
Mit lehet tanácsolni a mostani negyvenes-ötvenes korosztálynak? Hogyan készüljön fel a következő időszakra? És mit tehetnek a vállalatok?
Mai adásunkban az idősödés és a digitalizációval kapcsolatos összefüggéseit járjuk körül Marton Ádámmal, a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet munkatársával.
A podcast a TKP2021-NKTA-51 számú projektben, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
