Másfél éve új, online folyóiratot indított az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet. Hogyan halad a projekt, melyek a Central European Horizons szerkesztésével kapcsolatos eddigi szakmai tapasztalatok? A szerkesztőkkel, Balogh Róberttel és Zahorán Csabával, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársaival beszélgettünk.
Immár két lapszám is megjelent Város és identitás témában. Eszerint e kiírás megmozgatta az e területtel foglalkozó történészeket.
Balogh Róbert (BR): Induló folyóiratként 2020 augusztusában az Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetében úgy döntöttünk, hogy csak a lehető legkevesebb absztraktot utasítjuk vissza. Ezért már akkor megszületett az ötlet, hogy két lapszámot is szánhatunk a város és etnikai identitás témának. A téma főként Zahorán Csaba, illetve a 2021 júliusig nálunk dolgozó Szeghy-Gayer Veronika kutatási terveibe illeszkedik, de hamar kiderült, hogy a várostörténeti módszerekkel szinte mindannyian próbálkoztunk a 2000-es évek elején, amikor a történettudomány mintegy újra felfedezte a várost mint kutatási témát. 2021-ben az éves (akkor éppen hibrid formátumú) ASEEES konferenciára készülve az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a tematikán keresztül könnyen tudunk együttműködést kialakítani szlovákiai kutatócsoportokkal és szakmai folyóiratokkal, elsősorban a Kassán működő City and History-val.
Ki és hogyan bírálta el a beérkezett kéziratokat?
BR: Azokat nem küldtük el külön bírálatra, hanem a szerkesztőségen belül dolgoztunk velük. Ennek hátterében részben az áll, hogy egyelőre nincs kialakult szakértői-bírálói kör a lap mögött. Másrészt saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a peer review rendszere elvben jól működik ugyan, a gyakorlatban azonban sok bírálati lap gyorsan letudott többletfeladatként, vagy éppen sommás „odamondogatásként” érkezik be a szerkesztőségekbe. Ezért érdemes átgondolni, hogy milyen innovatív minőségbiztosítási rendszert dolgozunk ki.
Mennyire bizonyult nehéznek a szerkesztői munka?
BR: A 2021/2-es szám három tematikus tanulmánya egymástól jelentősen különböző módszertanon alapul. Külön kihívást jelentett, hogy összehangoljuk az egyes szövegeket: az urbanisztikai-mérnöki háttérrel rendelkező szerzőpáros alapvetően geometriai műveletekre alapozó, ugyanakkor Trianon és az államszocialista rezsimek hatását problematizáló tanulmányát (Zoltán Bereczki–Éva Lovra: Tears in the Fabric of Cities in the Socialist Successor States of Austria-Hungary after World War II,), az 1918-as impériumváltást követően az egykori Zólyom vármegye városaiban lezajlott szimbolikus változásokat bemutató szöveget, amelyet egy szlovák történész kolléga jegyez (Alica Kurhajcová: From Monarchy to Republic: Symbolic Assumption of Power in Zvolen County’s Towns as Reflected in Memorial Culture Lásd: doi: 10.51918/ceh.2021.2.1). Illetve még ebből a blokkból a Kassa 1945 utáni radikális átalakulását ismertető írást, ugyancsak egy szlovák kollégától (Dana Kušnírová: From City to Agglomeration: Socialist Industrialization and Development of City Limits in Košice, Slovakia 1945-1989 Lásd: doi: 10.51918/ceh.2021.2.3).
Mi okozott itt nehézséget?
Zahorán Csaba (ZCs): Azt észleltük, hogy a különböző tudományterületek eredményei között adott esetben kisebb a távolság, mint a nyelvi megfogalmazások között. A szerkesztés (és a fordítás) folyamán kiderült az is, hogy a szlovák történészekkel közös, az Osztrák-Magyar Monarchia és az azon belül létező (soknemzetiségű, „történelmi”) Magyar Királyságra vonatkozó angol nyelvű terminológia kialakítása még jelenleg sem olyan magától értetődő feladat. Még akkor sem, ha módszertanilag felkészült, egymás nyelvén kiválóan tudó és egymással rendszeres munkakapcsolatban levő történészek ülnek az író, olvasó, vagy éppen a fordító pozíciójában. E téren még lenne helye kerekasztal beszélgetésnek, különösen annak tükrében, hogy úgy tűnik, kutatási kérdéseink között elég nagy az átfedés ahhoz, hogy egymás angol nyelvű lapjaikban publikáljunk, illetve közösen pályázzunk a fontos nemzetközi konferenciákon való részvételre, potenciálisan akár szervezésére is.
Szakmai, kutatási szempontból milyen új aspektusokat hoztak be a tanulmányok?
BR: A Kassa államszocialista korszakára vonatkozó tanulmány például azt mutatja, hogy előnyei is vannak annak, ha a szlovák és a magyar történész másképpen otthonos egy adott városi térben, hiszen így olyan változási irányokra is felhívhatjuk egymás figyelmét, amelyek egyébként vakfoltban maradtak volna.
Melyek az eddig megjelent lapszámok készítése során levont tanulságok?
BR: Amint említettük, módszertan tekintetében gyakorlatilag minden tanulmány különböző alapokon áll. Volt olyan, amelyik a demográfiai folyamatok és a politikatörténet rekonstruálására épített, volt emlékezetpolitikára fókuszáló elemzés, mint ahogy a kortárs diskurzusokat, a képzelt, vágyott és megvalósult térbeli elemeket elemző is. Még azon tanulmányok szemlélete között is nagy különbségek vannak, amelyek a várostervezés szintjén igyekeznek értékelni egy-egy korszakot. Ez azt mutatja, hogy a várostörténet felfutása nem jelenti azt, hogy az egy jól lehatárolható módszerré alakult volna. Az világosan kiderült, hogy a hipotézis igaz volt: a 19. század végétől a közép-európai térség városainak és városi tereinek egyik fő változója az etnikai versengés, illetve az identitások változása. A váltás nem jelenti minden esetben a lakosság kicserélődését. Ezzel együtt különösen Vilnius/Wilno esetében világos, hogy az etnikai tisztogatás is része a városi múltnak. (Lásd Bedők Péter tanulmányát).
Az új lapszám a várostörténeti blokk folytatásán kívül még további egy szöveget és három recenziót is tartalmaz.
BR: Igen, a könyvismertetésekkel vagy a magyar és a nemzetközi szakirodalom egy-egy releváns munkáját szeretnénk bemutatni, vagy egyszerűen csak olyan kiadványokat, amelyek felkeltették az érdeklődésünket – és természetesen kötődnek valahogy Közép- és Kelet-Európához.
Könnyebb volt a második lapszám összeállítása, mint az elsőé?
ZCs: Nem egyszerű helyzet, amikor olyan nyelven kell egységes nyelvi és szakmai színvonalú tanulmányokat szerkeszteni, amely sem a szerzőknek, sem a szerkesztőknek nem az anyanyelve. Az első és a második szám között ─ Szeghy-Gayer Veronika tanácsát elfogadva ─ jegyzetelési stílust is váltottunk. Ezzel ─ főként mivel a tanulmányok egy részét magyar fordításban, a Ludovika Egyetemi Kiadó jegyzetelési szabályai szerint is közzétesszük évkönyvünkben ─ megnehezítettük ugyan a saját dolgunkat, de talán még befogadhatóbbá tettük a végeredményt. Az elején sok felesleges kört futottunk amiatt, hogy nem terveztük meg eléggé a szerkesztés folyamatát. Meglepően sok ember munkája volt ahhoz szükséges, hogy a jelenlegi – tökéletesnek és teljesen kiforrottnak még nem tekinthető – formátum előálljon.
BR: Az előző lapszámba négy szerző, míg a 2021/2. számba már hét kutató írt, s ehhez még számonként két szerkesztőt, tördelőt és olvasószerkesztőt is hozzá kell számolnunk. A már készülő magyar szövegeken magyar olvasószerkesztő is dolgozik. A szövegekkel való szokásos munkán és a szerzőkkel való egyeztetéseken túl jelentős munka zajlott a háttérben a felület kialakítása és az adminisztratív háttér megteremtése terén is, ezeket lényegében Mitrovits Miklós intézte. A heroikus pillanatok közé tartozik, hogy a 2021/1. lapszámon Veronika még a második gyermeke születése előtti utolsó napokban is dolgozott és még a kórházból kérdezte, hogy miként állunk. Ehhez képest a februárban megjelent szám csak szimplán egy vagy két éjszakai bibliográfia készítést igényelt.
Van-e arról információjuk, hogy külföldiek körében mennyire ismert és olvasott a folyóirat?
BR: Az eddigi lapszámok a horizontok.hu-n kívül elérhetők a Google Scholar keresőben, valamint az academia.edu-n is. Utóbbi felület számlálója alapján mintegy százan látták eddig a lapszámokat.
Marad a kétnyelvűség, azaz továbbra is angolul és magyarul is megjelennek majd a tanulmányok?
BR: A Central European Horizons 2022-ben is angol nyelvű marad és ebben az évben is két számot tervezünk. Az első a rendszerváltásról fog szólni, ehhez már kézirataink is vannak. A második szám felhívását nemsokára tesszük közzé. Sajnos ezt már a háború is írja. A magyar nyelvű intézeti évkönyv számos tanulmányt fog tartalmazni a két lapszámból, ezen most dolgozunk, a terveink szerint még nyár előtt meg fog jelenni. A 2022. évben elkészült tanulmányokból szintén az évkönyv keretében tervezünk egy válogatást.
Cél volt, hogy szakmai közösség is formálódjon és a műhelyhez minél többen tudjanak kapcsolódni. Hogyan alakul a kapcsolatépítés?
ZCs: Egyelőre főként szlovákiai kollégákkal van tényleges együttműködésünk. Április eleji, a Táj és emlékezet kör szervezett kerekasztalbeszélgetésünkbe a bécsi Institut für den Donauraum und Mitteleuropa, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem és az MIT kutatója is elfogadta meghívásunkat. A résztvevők számos példát hoztak fel arra, hogy a hely, a természet és a táj valójában sokkal fontosabb részét alkotják az emberi valóságérzékelésnek, mint az a közbeszédből leszűrhető. Terveink szerint ebből a beszélgetésből újabb lapszám tematikája és szerzői köre körvonalazódik majd. A kapcsolatok kiépítését és fenntartását egyébként is inkább a hosszútávfutáshoz lehetne hasonlítani – vagy egy elhúzódó, valójában soha be nem fejeződő építkezéshez –, amit olyan, rajtunk kívüli tényezők is befolyásolhatnak, mint például a február végén kirobbant nyílt orosz–ukrán háború és a nemzetközi kontextus változásai.
Melyek a csapat tervei?
BR: Az egyre inkább a tudománymetria által meghatározott rendszerben nemigen lehet más középtávú célunk, mint hogy a Central European Horizons bekerüljön a jelentős adatbázisokba, s ezáltal javuljanak a hivatkozottsági mutatói is. Mindamellett a legfontosabb számunkra az, hogy a témakiírásaink révén fontos közép-európai kérdéseket tegyünk fel, és adjunk rájuk lehetséges válaszokat, illetve, hogy ezek révén hidakat tudjunk építeni más kutatócsoportok vagy éppen szerkesztőségek felé Magyarországon és külföldön egyaránt. Összességében a folyóiratnak komoly szerepet szánunk a Közép-Európa Kutatóintézet láthatóvá tételében és céljainak elérésében. Ezért továbbra is olyan témákat és kérdéseket szeretnénk elemezni és megvitatni, amelyek egyaránt relevánsak a magyar és nemzetközi szakmai közönség számára, különös tekintettel a szűkebb régiónkra.
Nyitókép: Kassa, hajnalban. (Forrás: depositphotos.com)
